A német Evereve a gótikus/dark rock ösvényein jár, s a Regret immáron a 3. albumuk. Ha esetleg valaki még nem hallott volna róluk, és kedveli a Cemetary, régi P. Lost, Sisters Of Mercy és tsai féle vonalat, akkor jól nyissa ki a fülét, mert a csapat idei lemeze a műfajban egy igen markáns alkotás.
Roli barátunknak ez a második szólólemeze, és ezúttal sikerült igencsak neves személyiségeket maga köré toboroznia az album elkészítéséhez (gondolok itt főleg Mike Vescera ex-Loudness, ex-Malmsteen énekesre, és Mike Terrana dobosra). A korongnak ezúttal - sok szólólemezzel ellentétben - tényleg van miértje, ugyanis Grapowski mester saját nótái tény...
Őszintén szólva sokkal rosszabb, és teljes mértékben másfajta zenére számítottam a Rockbitch élő színpadi teljesítményéről részletes leírást kapva. Amolyan régi dirty rock, motörheades durvulatra számítottam, így kellemes meglepetésként ért a hangfalakból előtörő bika hangzással (ez jár is a csajoknak... mármint a bika...) megtámogatott meglehetőse...
Töredelmesen bevallom, először az American Pie filmzenealbumon találkoztam fenti csapat nevével, talán nem is véletlenül. Amerikás (pop) punk-rock muzsikát rejt a korong, amolyan Green Day stílusban, vagyis egy gyengébb kiadásban.
Az olasz Resurrecturis zenekar (Jerry di Tullo: ének, Janos Murri: gitár, Carlo Strappa: rgitár, dobprogramok, Gianluca Bass: bgitár) 1990 óta próbál bekerülni a világ underground keringésébe, mely az azóta eltelt hosszú évek során többé-kevésbé sikerült is.
Hú, de rég volt már, amikor a Blackacidevil megjelent! Nem is aratott osztatlan sikert vele Danzig mester. Pedig nem volt az annyira rossz. De mondjuk olyan jó sem, mint az előzőek. Aztán mindenféle tagcserék után megérkezett a Sátán gyermeke.
Legendákkal átszőtt vérbeli metal album. Az Arthur király fémkardjára utaló címmel ellátott lemez végig a misztikus mese körül forog, melyhez a borítóban kisebb útmutató vezet végig bennünket. A monumentális metal himnuszok bővelkednek a középkori elemekben, a Grave Digger zenei világra jellemző refrénáradatban.
Idén az általam egyik leginkább várt album a Megadeth új anyaga volt. Roppant kíváncsian vártam, hogy merre lépnek tovább, immáron Nick Menza nélkül. A friss dalokból először a Crush 'Emhez volt szerencsém, a hivatalos honlapjukon lehetett megnézni a klipet. Kicsit furcsálltam a sampleresedést, és az igencsak populáris dalszerkezetet. (Amúgy a klip...
Nem hiszem el, ván for óll, jaj de béna, micsinájjak, előítéletekkel vagyok kénytelen leülni hallgatni az új Ravent. Ez most megint egy újjáalakulás vagy mi? Nagyon olyan szaga van, aztán ki tudja, lehet évi egy sorlemez rendben megvan. Kedvemet a borító sem hozza meg, kábé két perces munka, szégyen tényleg ilyen rosszat csinálni, bár lehet ez már ...
Te jó ég! A borító után ítélve rögtön sejtettem, hogy nem éppen egy finomkodó albumot hozott össze a Napalm Death, a Hypocrisy és a COF tagjaiból (illetve ex-tagjaiból) verbuválódott veterán társaság. Valamint arra is a nyakamat tettem volna, hogy a death/grind kedvelők nem fognak csalódni a zenében.
Három tagot, plusz egy dobgépet számláló orosz zenekart az olasz code666 kiadó vette szárnyai alá és jelentette meg legújabb művüket, ami még 1999 októberében került rögzítésre, és 2000-ben jelent meg. Furulyaszóval indul a zene, később a vokalista "mesélős" énekkel folytatja, majd blackbe viszik a témát károgással, és így tovább.
Tűkön ültem az utóbbi két hónapban, alig bírtam türelemmel kivárni, hogy végre megjelenjen az új Machine Head album. Aztán csak megjelent... Lássuk. Az első szám (Desire The Fire) kellő súllyal rendelkezik, amiben legnagyobb meglepetésemre Robb Flynn rappelni kezdett. Jajaj - mondtam magamban, mivel elég ritkán tudnak maradéktalanul tetszeni a rap/...
Megint egy legendás csapat alakult újjá, és megkíséreltek egy döbbenetes erejű anyagot kiadni. Sajnos csak próbáltak. A nyitó Faster Than Life riffelése még nem olyan rossz, de ahogy megszólal a lemez, az harmatgyenge. El nem tudom képzelni, hogy tudtak ennyire erőtlenül, vékonyan megszólaló anyagot kiadni. Borzalmas.
Bár a borító kissé klisésre sikeredett a felhőivel, a korongon hallható zene annál inkább meggyőzött. A műfaj a progresszívabb fajta metal, riffügyileg a kissé "keményebb" fajtából, melyet bársonyos ének kísér. Érzelem-hegyek borítanak el már a nyitó Access Deniedot fülelve. És bősz mosoly terül el arcomon.
A Christian Epidemic ténykedését jó ideje figyelem, és teljes bizonyossággal ki merem jelenteni, hogy a Gyász c. EP-vel teljes mértékben beért a csapat. Zeneileg összeforrottak, a dalok kidolgozottak, ötletesek és ami a leglényegesebb: tehetségesek a srácok.
A kiadót nézve előre örültem, hogy egy újabb doom/stoner zenekar korongját tarthatom a kezemben. Ezt a borítón lévő motoros figura rajza is megerősíteni látszott (bár az a viking hajó a háttérben mit keres?!). Azt fölösleges sorolnom, hogy milyen hatással bír a Goatsnake - úgyis mindenki unalomig ismeri ezeket a neveket.
Freedumb - ez az a szó, amit nem lehet megtalálni egyetlen szótárban sem (nekem legalábbis nem sikerült). Egy amerikai úriember szerint valamilyen szleng kifejezés a szabadságra, amikor azt mondhatsz, azt csinálhatsz, azt imádhatsz amit csak akarsz. Amikor senki nem szól bele, mit mikor hogyan tegyél, senki nem mondja meg, hová mehetsz.
Az amcsi Forte már több, mint 10 éve létezik és gyártja a lemezeket, ám eleddig messze elkerültek korongjaik. Legfrissebb albumuk futurisztikus - talán a Terminatorból kicsent - lézerputtyogással indít, melyből dinamikus, erőtől duzzadó power metal riffözön zúdul ránk.
Nem igazán értem, hogy miért pont az első korongját adta ki újra az ex-kiadó az ultrasúlyos Crowbar-nak. Ugyan az azóta védjegynek számító lassan görgő tonnás riffek mellett Kirk Windstein jellegzetes vokáltémái már itt is ezerrel törnek elő a hangfalakból, de az albumnak még nem minden nótája 100 százalékos.
Kiadóváltáskor szokásos válogatásalbum a Past And Present, nahát, micsoda "meglepetés"! 7 nóta + 5 koncertfelvétel (az előbb említett kettőn kívül a High Rate Extinction, az I Have Failed és a Self Inflicted szerepel a korongon). Legalább így le lehet szűrni, hogy milyen lehet a "tonnabébik" koncertje.
Mi történhetett október 31-én, hogy ilyen fontos? Ja, akkor van a Halloween éjszakája vagy mi, mondjuk nem értem, mi köze a zenéhez, na mindegy. Ahogy elnézem a zenekari fotót, igénytelen külsejű farmon született amerikaiak, akik heavy metalt lélegeznek. Jaj, csak ezt ne... Kliséből már oly sok van így is.
A német Obsidian Gate története 1994-ig nyúlik vissza, de ez az első lemezük. Az ismertető "Richard Wagner találkozik a Black Metallal" címen mutatja be a háromtagú zenekart. A műfajon belül már megszokhattuk, hogy intróval indulnak az albumok, most sincs ez másképp.
Azért ezek a srácok éreznek valamit... Azt biztosan, hogy hogyan kell egy szóban összefoglalni egy egész lemez milyenségét. Faceless-Arctalan. És ez bizony így igaz erre a zenére és lemezre. Légy divatos! Ez a jelszó, s ennek szellemében görög elő a hangfalakból a 12 szám.
Egyelőre 5 dalnál tart a szolnoki Nottingham együttes második albuma, mely a készülő 11 szám előzetes promóciója. A csapat 1991 óta küzd a létjogosultságért, sajnos eddig lassú eredményességgel. Pedig szakmai múltjuk rengeteg elismeréssel van kikövezve, nem egy tehetségkutató első helyével és a közönség szavazatainak pozitív minősítésével büszkélke...
Rajongóknak ajánlott lemez, akik már annyiszor látták a csapatot, hogy hozzá tudják képzelni, ami ezen az anyagon nincs rajta. Jómagam ugyanis kíváncsian vártam a megismerkedést, tekintve, hogy a társulathoz eddig csak írott formában - a sajtóban - volt szerencsém. Összeírtak róluk ugyanis eddig mindenféle jót, amit én - magyarázni próbálván a bizo...
A tavalyi Strange Brotherhood turné alatt rögzített hanganyagból válogatta össze a csapat azt a 26 számot, mely erre a dupla CD-re került, s a zenekar saját kiadója jelentetett meg, az Attack Attack Records. Ez első cd az inkább líraibb számokat tartalmazza, míg a majd húsz perccel hosszabb második CD pörgősebb.
A svéd Narnia továbbra is a klasszikus gitárzene, Yngwie Malmsteen vonalán halad, első anyagukhoz képest sokkal húzósabb dalokkal, kitűnő színvonalon.
Facebook
Twitter