Finnország ipari méretekben termeli a gótikus, érzelmes, női szíveket megdobogtató (vagy nem) dallamos rádiózenét játszó csapatokat. A HIM után szabadon persze. Ha jól látom négy fiú és egy lány alkotja a csapatot, bár ez kétséges, a feminim vonású srácok sem okoznak meglepetést manapság, kifestve, lányosan sima bőrrel, tinédzser alkattal, vigye ak...

Rob Halford (sokunk számára "A" Heavy Metal énekes) életében a 90-es évek a zenei kísérletezés jegyében telt el és tény, hogy hősünk utóbb már túl messzire merészkedett, de azt gondolom, kreatív művészként éppúgy joga volt új dolgokat kipróbálni 20 éves Judas Priest-múlt után, ahogy nekünk, zenehallgatóknak mást választani adott esetben. Amúgy pedi...

Most akkor hattyúdal vagy nem? Úgy tűnik a Galactic Cowboys valóban beadta a kulcsot, csak előtte még kidobták ezt a lemezt. A Let It Go nem váltja meg a világot, azaz a Galactic Cowboys nyugodtan csomagolhat, elég egyértelmű a lemez sorsa.

Manapság a black metal hattyúdalát éljük. Minden nap eltűnik valaki, az utánpótlás pedig gyönge lábakon áll. Elfogyott az újító szándék? Nincs már inspiráció? A black metal egy olyan műfaj, amely csak önmaga szülte szabályai szerint képes változni. A stabil pontok viszont mindig azok maradnak, történjen bármi. A saját hang megtalálása és a keretek ...

Olyan sejtelmes, gyönyörű intróval indul az Ideas legújabb anyaga, hogy egyből átestem egy kellően elvarázsolt dimenzióba. Minden értelemben profi zenekarrá érett a tatabányai gárda, alkotásaik teljes mértékben nyugati szintet ostromolnak.

A megszállott zajbarátok kedvenc kiadója szabadította a világra ezt a posztumusz dupla válogatást a banda különböző demóiból, ilyen-olyan válogatásokra felkerült számaiból és eddig kiadatlan felvételeiből. Két-három perces "idegrohamokról" van szó általában, a hangzás hol teljesen normális, hol meg maga a káosz.

Az új Crowbar anyag az idei év egyik leginkább albuma volt részemről. Kirk Windstein ezúttal sem tévedett, és újfent telerakta a lemezt ólomsúlyú nótákkal. Azért emelem ki őt külön, mert rajta kívül senki sem hallható a korongon, természetesen a dobokat kezelő új srácon, Sid Montzon kívül, akit azóta már szintén kirúgott, hogy helyére vehesse Craig...

Első hallgatásra nagy meglepetést okozott nekem ez a lemez. Szomorú, hogy ezt kell mondanom erről a zenekarról, de semmi nem maradt meg belőle. Le kellett ülni, és a szöveg figyelmes olvasásával végigmenni rajta újból, hogy tényleg tudjak is valamiről most írni.

Oké, tisztázzuk, mielőtt. Szóval, a hardcore nem kizárólag zenei kategória, a filmművészet egy, mondjuk így, a fajfenntartási ösztönre alapított ágának durvábbik vállfaját is hasonlóképp hívják, a Hardcore Superstar pedig a borítóból ítélve inkább ez utóbbira gondolhatott nevének megválasztáskor.

Apám! Szerintem az idei év egyik kellemes - és tiszteletet parancsoló - meglepetése ez lesz. Engem eleddig ezek a "Dimmu - típusú" zenék annyira nem találtak el, gondolok itt arra, hogy a black/death-vonalat ötvözzük gótikával, beleáztatva holmi cukros-vizes szintetizátor + női vokál trutymóba...

wice: Izé, kezdd te...  

vsz: Hmmm... Inkább te.  

wice: Na jó, szóval... A jó hír, hogy visszatért a Tormentor. A rossz az, hogy ez a lemez kb. úgy hat majd a régi rajongókra, mintha egy reggel kinyitnák a lakásajtót, és kiesnének rajta az űrbe.

Sok minden történik a norvég black metal élvonalában, de a kevés stabil pont közül a Borknagar neve garancia a minőségre. Kovenantok jönnek, Mayhemek mennek, a Borknagar, az Borknagar marad. A zenekart Oystein G. Brun alapította, Garm kezdte az énekesi poszton (Ulver, Arcturus), és ő is - mint majdnem minden tag - kiszállt. Egyedül a zenei agy, Bru...

Hallgasd figyelmesen, és az első perc után se vedd ki a lejátszóból! Valahogy ilyen mottóval reklámoznám a kiadó helyében az ex-Rage gitáros szólóanyagát, mivel annyira nehezen emészthető, hogy képtelenség egészséges emberi aggyal feldolgozni azt egyből!