Hol is kezdjem. A '98-as Eldritch album, az El Nino annak idején hihetetlenül tetszett, jobban mondva máig imádom, zseniálisan előremutató módon keverték a progresszív dallamos zenét az indusztriális témákkal, egy aranytorkú énekessel (talán John Bush-hoz hasonlíthatnám egy kevéssé) és egytől-egyig kiváló zenészekkel.
Kai Hansen egy zseniális komponista. Ezt így, kész tényként tessék elfogadni! Milyen más jelző illetheti még azt az embert, aki gyakorlatilag egyszemélyben "felelős" az európai power/speed metal stílus kialakulásáért? Ráadásul Kai ma sem ül a babérjain, nagyjából kétévente menetrendszerűen leszállítja nekünk aktuális anyagát, miközben önismétlésnek...
Hatodik opuszával jelentkezett a svéd progresszív rock egyik nagymestere, a The Flower Kings. Egyben az utolsó stúdióalbum Jaime Salazar dobossal, akit a magyar származású Csörsz Zoltánnal pótoltak. (Jut eszembe, emlékeztek egy régi Vitray műsorra, ahol szerepelt egy kissrác, aki már akkor iszonyatosan tudott dobolni? Na, ő volt Csörsz Zoltán.) Tal...
A második lemezével jelentkező amerikai Jacobs Dream a korai Queensryche-, Fates Warning-, Lethal-vonal rajongóinak álma. A fent elsorolt istenek első albumain hallható ikergitáros (ma már három helyett valóban két gitárral nyomul a banda és állandó dobost is lelt időközben), komplex heavy metal az életük, David Taylor magas fekvésű hangja, operás ...
A lehető legtalálóbb címet kapta a Thy Catafalque második albuma. Zeneileg a Sublunary Tragedies vonalát viszi tovább, bár nincs rajta olyan túl sok tömény zúzás, ami azon dominált. Ha mégis előfordul, akkor viszont nagyon is fogós.
Hosszú hónapokig tartó epekedés után végre, VÉGRE megjelent a világ legenergikusabb metal zenekarának friss pusztítása. Míg az előző lemezt nagyrészt Hanneman írta, a mostanit az őrült szólók mestere, Kerry King. Sokan tartottak attól, hogy Kerry a Slayerbe is belecsempészi Slipknot imádatát, szerencsére erről szó sincs, vagyis halványan itt-ott te...
Hosszú út után érkezett el a székesfehérvári Falanx második lemezéhez. A tagok is sok esetben adták egymás kezébe a kilincset, így 1995-ös megalakulásuk után már csak Erdélyi Krisztián bőgős és Zsédel Zsolt dobos maradt csupán eredeti tag. Őket egészítette ki Hauer Attila gitáros, Kovács Gábor szólógitáros és Verebi József énekes.
Egészen 1996-ig nyúlnak vissza a német Cyberya gyökerei. Röpke néhány év alatt megjelent a szokásos demó-maxi-kazetta sorozat, majd lemezszerződés, és itt az első teljes értékű album, a Mindcontrol. Sampleres-dobgépes metal csapat, dallamos énekkel, volt már ilyen a nap alatt, az első robbanás a Shotgun Messiah nevéhez fűződik, majd felbukkant néhá...
Lehajtott fejű kopasz ember, ebből találjam ki, kit takar az NDV név... A zenétől sem lettem sokkal okosabb, finom, AOR hatású rockzene, amit az ember lazításképpen tesz fel, de akkor, ha a zenére is óhajt egy kicsit figyelni. A biográfiát fellapozva Nick D´Virgilio (Spock's Beard) nevét szúrtam ki elsőre - hahhh, innen az NDV, elmés... - tehát egy...
Jó sokat kellett várni erre a lemezre, az biztos. Hol a korábbi kiadó körüli huzavona tartotta vissza a srácokat, hol a folyamatosan cserélődő zenekari tagság, egy ideig csak a bőgős frontember Nagy András és a dobos Schönberger Zoltán képviselte a csapatot, akik köré a lemez idejére csatlakozott Neubrandt István (gitár), Horváth P. András (gitár),...
A Katatonia sem a régi már, a fanatikus tábor, amely a kezdetektől követi a zenekart, lemezről-lemezre figyelhette a fejlődést, avagy visszafejlődést, ki melyik korszakát kedvelte a csapatnak. Az új lemezükre kíváncsiak biztos sejtik, hogy nem tértek vissza a gyökerekhez, sőt, még dallamosabb irányba mozdultak.
Chinchilla?! Idétlen egy név, nem igaz? Én magam sem vártam különösebb csodát tőle annak idején, amikor az előző, Horrorscope című albumukat belöktem a magnóba. Azt hittem, a most futó speedelős true metal jön megint, amolyan gyenge közepes színvonalon. Nos, a végére hálát adtam a sorsnak, amiért "összehozott" ezzel a német csapattal (amúgy 1988-ba...
Itt a minőségi tucat true metal zenekar és album újabb prototípusa Taljánföldről. A kísérőlap szerint 1986 óta létező bandáról van szó, én azonban csak azt érzékeltem, hogy a '97 óta tomboló retro-hullám hátán érkeztek hőseink a színtérre. Ez a harmadik lemezük és egyben konceptanyag is, mégpedig Elricről, a dicső lovagról. Nocsak!
Vannak zenék, amik önmagukban nagyon jók, de megfelelő hangulat esetén egyszerűen uralják az embert, megborzongatnak, szóval hatalmas élmény hallgatni őket. Így vagyok én a My Dying Bride-dal, amit anno a Like Gods of the Sun című koronggal ismertem meg egy esős, borongós, depressziós szombat délután. Óriási volt hallani ezt a lassú, fájdalmas zené...
Új gótikus metal banda a színen, olaszok. Két énekessel rendelkeznek, Andreas hörög, Morena énekel, amolyan Lacuna Coil módra adják elő. A zene is olyas, bár a Crematory is tetten érhető náluk egy kicsit. Az előző lemezük még más énekesekkel és bőgőssel készült, mondjuk a zeneanyag ismeretének hiányában viszonyítási alapom nincs, de biztos megvolt ...
Engem is felcsigázott a hír, hogy a szinte hibátlan lemezsorral büszkélkedő svédek koncertlemezzel rukkolnak elő... amíg meg nem hallgattam. Mondjuk már azon csodálkoztam volna, ha nem a Live In Japan felirat tetszelegne a borítón, tudvalevő, hogy a koncertalbumok 90 százalékát ott rögzítik, ez amolyan metal hagyomány lassan. Mondjuk ettől még lehe...
A Hang-alkony-menedék c. demójuk óta ismerem a csapat zenéjét - a kritika a demórovatban megtekinthető - tehát ha ehhez a felvételhez mérem őket, akkor nem tudok mást mondani, mint azt, hogy rengeteget fejlődtek. A komplexitásukból nem veszítettek semmit, viszont kicsit visszavettek a témahalmozásból és a demón még széteső dalszerkezeteket mára kor...
Úgy nagyjából 5-6 éve vesztettem el a szoros kontaktomat a dark zenékkel, azóta laza viszonyban vagyunk, de nem hiszem, hogy túl sokat vesztettem volna, pl. a Mission is eléggé kiéheztette a rajongóit, hiszen '96-ban jött ki utoljára rendes sorlemez tőlük. Azóta meg azért elég sok víz lefolyt a Dunán - is.
6 szám, egy, a Salvo Karmáról kimásolt eredeti, plusz öt remix, az első három Chip-es, a negyedik két Korogos arc, az utolsó pedig egy Biopassive fedőnevű remixelőember munkája.
Egy filmből elcsent szöveges intro után csapnak bele a Mastodon tagjai amolyan Death-féle riffelésbe, sűrű dobtémákkal, elvetemült üvöltéssel/hörgéssel kísérve. Wow! Rendkívül impulzív muzsika, technikás, érdekes, borult és durva. A Mastodon a Today Is The Dayből mentett át két tagot, a dobos Brann Dailort, és a gitáros Bill Kellihert. Ők valahogy ...
Na, jöjjön az interjú után néhány szó magáról az albumról is, hadd legyen teljes a kép! Az inti elkészítése óta hazánkba is be kellett már szivárognia a hármas Masquerade-nek. Gőzöm sincs, hányan várhatták nálunk tűkön ülve a lemezt, én mindenesetre közéjük tartoztam - egészen addig, amíg többször egymás után végig át nem rágtam magam rajta, mert u...
Nem okos dolog zenekarokat cinkelni pusztán azért, mert egy adott stílusban nyomulnak, de ami gáz, az gáz. Ez az idén debütáló olasz társaság tényleg nem tett mást, mint összehordott egy lemezre mindent, ami a hagyományos európai heavy metalban klisésnek számít, és amit sokadik újrafelhasználás után ilyen minőségben ma kiadni iszonyú ciki!
A Lux Occultáról vajmi kevesen tudhatnak bármit is nálunk, maximum olyanoknak mondhat valamit a név, akik nem tartják cikinek, ha nem nyugati, hanem keleti zenekar után kell kutatni. A Lux Occulta ugyanis lengyel. Úgy látszik náluk sem csak a Vader a metal. A Lux Occultától kb. két perc alatt lepadlóztam. Úgy, hogy az égvilágon nem tudtam róluk sem...
Az első lemezről írt remek wice-féle tirádát úgysem lehet túlszárnyalni - meg sem próbálom tehát. A Hardcore Superstar új anyagáról annyit, hogy maradtak a koszos garázs punk'n'rollnál, sajátos felhangok nélkül, határozottan kimutatható hatásokkal annál inkább.
A német Axxis az 1980-as évekből fennmaradt és máig aktív metal bandák egyike. '89-ben Budapesten is játszottak, méghozzá a Black Sabbath előzenekaraként. Én annak idején a harmadik lemezig követtem a ténykedésüket. Utána a korszellemnek megfelelően (kilencvenes évek) próbálkoztak ezzel is, azzal is emlékezetem szerint, kísérleteztek többek között ...
Életem első kritikáját ezennel megnyitom... A kapuknál legkedvencebb zenekarom válogatás lemeze, melyet feloszlásuk 5 éves alkalmából jelentetett meg a Peaceville. Már ránézésre is pofás a cucc, állat fekete-vörös borító, valami kivehetetlen, mint ahogy az korai ATG-nél lenni szokott.
Amerikai csapat, jelen lemezüket 2000-ben hozták ki odaát, Európában 2001-ben, hozzánk viszont csak most jutott el nem oly rég, így most ismerkedhetünk meg velük. Érdemes. Ránézésre veteránabb arcokból áll a banda - egyik-másik tagnak borzalmas a frizurája - a zenét hallva is sejteni lehet, hogy nem ma kezdték a zenélést, és itt a stílusra gondolok...
Facebook
Twitter