Shock!

június 17.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Mindcrime: Piros hetes

A Mindcrime számomra mindig egy talány volt. A zenészek kvalitásait nem lehet elvitatni, emberileg tök szimpatikusak, egy kincset birtokolnak a csapatban, méghozzá Ráth Zsoltot (ének), aki benne van a hazai öt legjobb metal torok között, legalábbis ebben a műfajban biztosan. Fantasztikusan jó hangja van, és valahogy mégsem ismerik annyian, mint kellene.

megjelenés:
2001
kiadó:
Warner
pontszám:
6 /10

Szerinted hány pont?
( 1 Szavazat )

Miért van ez? Talán azért, mert nem jött be igazán a Mindcrime-nak a nagyobb áttörés, hiába áll a Warner a hátuk mögött. Persze sokszor ez sem jelent semmi, úgyis a zenekarnak kell megküzdenie mindenért, tökmindegy ki adja ki őket. Nekem úgy tűnik, mintha folyton keresgélnék a saját stílusukat. Ráadásul Zsolt sem aknázza ki a tehetségét, mivel a legújabb albumon mondjuk többet lehet rappelni hallani, mint énekelni. Kár, nagy kár.

De ne szaladjunk a dolgok elébe, előbb néhány szót ejtenék a hangzásról. Bődületes bikán szól az anyag (HSB, mi más?), aminek következtében több nyugati cd-m pánikszerűen menekült vissza a tokjába. A bikaság mellett tiszta is, minden apró rezdülés tökéletesen a helyére került, még a dobok is jól szólnak, ami itthon még elég ritka. A zene viszont... A nyitó dal rendben van, a refrén külön tetszik, a második tétel már sápadtabb, a harmadiknál már elfáradtam - túl sok a rappelés, ez a Ganxta-féle stílus valahogy nem áll jól a Mindcrime-nak. A szaxofon viszont megint tetszik, ez jó húzás volt. A negyedik szám mintha egy - néha gitárt is tartalmazó - Crazy Town dal lenne... mit mondjak?.. Inkább semmit. Az ötödik egy átvezetés, Djoint által kreálva - ha jól sejtem. Elég semmitmondó, mint ahogy az utána következő dal is, amiben üdítő színfolt a hisztis refrén. Menjünk tovább. Még mindig nem találom az eget rengető dallamot, csak szövegelést, szövegelést, modern megközelítésű zenei aláfestéssel, amiben ha hoznak egy finom témát, a következő pillanatban tuti agyoncsapják valamivel. Miért?!?

A nyolcadik szám végre hangulatos, csak az a szöveg ne ilyen lenne - de erről később ejtenék szót. A kilences ismét egy rövid átvezetés, a tízesben megint találtam egy állat jó részt unalmas rappeléssel körítve, a tizenegyes meg a levezetése mindennek. A tizenkettes a mélypontja a lemeznek, amolyan igazi Dopeman-féle borzalom, hogy ezt miért kellett felrakni, arról lövésem sincs. Az utolsó dal újra pörög, tipikus beindulós koncertdal. A szövegek. Alaposan alulmúlták önmagukat a srácok, ezen nincs mit szépíteni, butácskák azok a sorok...

El nem tudom képzelni, milyen rétegnek készült ez a lemez. Biztos van egy kitartó tábor, amely úgyis megveszi, de érzésem szerint a rappereknek túl metalos, a metalosoknak meg túl rappes. Nincs íze. Szóval én nem értem, hogy mindezt miért, de ezt majd egy interjúban úgyis kifejthetik a srácok, addig is hallgassatok bele, sosem lehet tudni, hátha nektek bejön. Nekem nem jött be. Ja, és híreim szerint jobban fogy, mint az eddigiek. Ezt fejtsétek meg.

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Red Dragon Cartel - Budapest, A38, 2014. május 5.

 

Cloudscape - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Riverside - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 6.

 

Megadeth - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Wisdom - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

30 Seconds To Mars - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 13.