Beszélő cím, merthogy ez már a negyedik korongja a hazai doomszterek legjobbjának. Az előző, '99-es Wombocosmic-kal azóta sem tudtam teljesen megbarátkozni, valahogy nem azt vártam tőlük, ami ott és olyan formában szerepel, ezért kicsit tartottam tőle, hogy az új korong világa merre mozdul majd.
Szerencsére már az első nótát hallva legördült az a bizonyos szikla a szívemről, igen, igen, ez az! Habár Holdampf Gábor magasabb tartományokban énekel, ami elsőre kicsit furcsán hatott, viszont azok a riffek! Ehhhh... És azok a refrének! Ahogy ez az ős-Sabbath riffeken alapuló ikergitáros doom zene (hejj, de szépen meghatároztam) előkúszik a hangfalakból, azt csak imádni lehet. Van ezen a korongon minden, majd' nyolc perces lassulás, isteni refrénekkel megspékelt lendületes dal, rockosabb beindulás - ami koncerteken biztos, hogy hengerelni fog -, és még egy St. Vitus feldolgozás is (Ice Monkey), amire biztos, hogy Wino mester is nagyokat bólogat. Szóval nem lehet belekötni most a dalokba, sőt. Mindezek mellé a Burning Slow demót (bazi jó még mindig, időtlen, és süt belőle a hitelesség) is megkapod a dupla cd második részén, melyre a Lonely Is The Word című Sabbath feldolgozás is felkerült, amit ugye egy kinti tribute albumhoz rögzítettek a srácok. Kell ezt még fokozni? Erősen ajánlott anyag rajongóknak, gyűjtőknek, és a doom zenével csak most ismerkedőknek egyaránt!
Viszont. Bár a hangzás sokat javult (jelen korongnál a hangmérnöki székben Greg Hemming csücsült), még mindig nem "a tökéletes Mood hangzás". Legyen ez a legnagyobb bajuk, ez pedig egy erős kilences.
