Ez a svéd csapat a vérbeli underground hozzáállást, a küzdeni tudást és a zene iránti maximális elkötelezettséget példázza. 1990-es megalakulása óta jó pár anyagot kihozott már pocsékabbnál is pocsékabb kiadói háttérmunkával (ezek a kiadványok hol teljesen elkallódtak, hol újrakiadásra kerültek évek múltán), miközben a tagság is gyakorta cserélődött; egy ideig rendes ütősük se volt, akkoriban dobgéppel dolgoztak. Nem tenném le a nagyesküt, hogy a Candlelight segítségével most biztosan révbe érnek majd, de őszintén remélem.
Kár, hogy ez az első cuccuk, amely eljutott hozzám. Mindenesetre ha a régebbiek is hasonló szintűek és főleg ha a különböző lemezcégek nem bénáznak velük annyit, akkor nem kizárt, hogy ma az Entombed és/vagy a Dismember zenekarokkal emlegetnénk egy lapon a Centinexet. Pontosan azt a jellegzetesen svéd death metalt nyomja ugyanis az ötös, amely az előbb említett, velük nagyjából egy időben indult és köztudottan közös "őstől" származó banda sajátja. Közülük is inkább az utóbbival rokonítható a honfitárs Centinex, mind zene, mind hangzás tekintetében. Könyörtelen kétlábgépes tempózás, dallamos gitárszólók, és kellően durva üvöltés jellemzi az egész albumot, pihenőre nemigen hagy időt a társaság.
Ezzel együtt nem holmi egydimenziós vérengzésről van itt szó. Tényleg nagy erénye a Centinexnek, hogy a gyors és még gyorsabb sebességfokozatok váltogatása közepette is képes változatosságot vinni a számokba. A csúcs ebből a szempontból a szórványos énekdallamokkal ízesített Soul Crusher, a vad vágtát masírozó ütemekkel váltogató címadó tétel és a finom billentyűs betéteket is rejtő On Violent Soil füzére.
A régi jó skandináv halálosztásban ez egy abszolút kiemelkedő lemez, feltétlenül ajánlható minden érdekeltnek.
