Német zenekar olasz kiadónál - tökéletes nemzetközi true metal kooperáció, távolról sem tökéletes végeredménnyel. Szerencsére nem a harmincezredik (vagy háromszázezredik, mittudomén!..) Hammerfall-, netán Rhapsody-epigonnal van dolgunk.
Ez rögtön a thrash-közeli Night Of The Defenderből kiderül, ahol az erőszakos húrtépés ellenpontjaként finom billentyűs aláfestés varázsol sejtelmes hangulatot. Aztán a szinti szerepe jelentősen megnövekszik, a komplex dalszerkezetek és a Judas Priest-jellegű riffelés mellett pedig határozottan Symphorce-os összhatást eredményez a használata, bár az átlagsebesség itt nagyobb.
Nem túl eredeti, de kellemes hallgatnivaló... lehetett volna a korong, ha ilyen alapokra megfelelő minőségű ének kerül. Csakhogy a frontember ezúttal nem egy kifejezett Andy B. Franck és a legjobb esetben is középszerű vokális teljesítmény bizony eléggé fárasztóvá teszi a muzsikát, ráadásul így a szokásosan klisés, semmitmondó szövegekről sem tudja elterelni a figyelmet a Tyrant Eyes. Volt jobb.
