Shock!

október 28.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Árnyak: Éjszakai utazás

Az Árnyak megifjodott! Vagy nem is tudom, mindenesetre mintha friss élet költözött volna a csapatba. Az igaz, hogy nem követtem mindig figyelemmel a csapat ténykedését, a demós korszakuk tetszett, aztán jött nálam egy kis szünet, majd a Nehéz csend, amivel nem nagyon tudtam mit kezdeni. Valahogy elment mellettem a zene, pedig próbálkoztam vele. Ezért kicsit tartottam tőle, hogy milyen érzéseket fog kiváltani belőlem az új lemez, az Éjszakai utazás. Kő legördül... csupa pozitív érzést!

megjelenés:
2002
kiadó:
Nail / HMP
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 4 Szavazat )

Hogy lehet ilyesmit mondani egy dark zenekarral kapcsolatban, akik alapvetően nem az élet napfényes dolgait közvetítik? Egyszerű. Az egy dolog, hogy rockosabbak a dalok, de valahogy rockandrollosabbak, lazábbak, ezáltal könnyedebbek is. Mondjuk ezt a fura tendenciát megfigyeltem mostanában a magyar csapatoknál, felfedezték a rockandrollt. Nem mintha baj lenne. Ezért az első dalnál mintha nem is az emlékeimben élő Árnyakat hallanám. Pláne ahogy azzal a Mötley Crüe-s fél másodperces gitárröffenéssel elkezdődik. Egyedül Molnár Róbert éneke emlékeztet arra, hogy tulajdonképpen egy dark zenekart hallunk. Vagy mit. A második dalnál már visszajönnek a tipikus témák, a billentyűk jobban dominálnak, a szám hangulata is komorabb. Itt vendégénekel először a Sunseth Sphere-ből Kyrah, akiről eddig is tudtuk, hogy csodás hangja van, erre most sem cáfol rá, bár csak a háttérben hallani. Ez után megint egy gyorsabb tétel következik, itt fura módon egy régi szinti-pop csapat, a Dr. Beat ugrott be, az egyik énektéma teljesen olyan, amit a Dr. Beat egykori nagy slágerében hallottam - a címére sajnos nem emlékszem, a kölcsönadott bakelitemet meg sosem kaptam vissza.

A négyes nóta elég tipikus középtempós darab, a mostanában divatos zongorás körítéssel - szívem szerint ezeket kitiltanám a jó zenekarok ötlettárából, csak nyálasítja a zenét - az ötösben megint gyorsítanak, jó értelemben vett rockos sláger is lehet belőle. Koncerten biztos, hogy szeretni fogják. A hatosban megint azok a zongorák borzolják az idegeimet (mondjuk akinek tetszett az utolsó Nevergreen, az biztos nem berzenkedik), egyébként tetszik a dal, hangulatos. Azt hiszem inkább becsukom a fülem zongoraszó hallatán. A hetes merengős típusú, a nyolcas pörgős, talán itt a legmarkánsabbak a riffek, de végig feelinges a dal. A kilences megint darkosabb, a tízes szintén, majd az utolsó bónuszdal a Remény remixe. Diszkósítva, mondjuk ki. Hú, ez a fajta remixelési mód nagyon nem tetszik.

A borító és a booklet a szokásos Havancsák-féle grafika, bár azt kezdem nem érteni, hogy miért szerepelnek minden magyar zenekar borítójában - műfajtól függetlenül - kezek, lábak és szárnyak. Hmm.... Egyszer-kétszer még oké, de sokadszorra... Hiába igényes a kivitelezése. A csokis palacsintát is meg lehet unni. A hangzás korrektnek mondható.
Nekem szimpatikus ez a rockosabb Árnyak, még túl sok időm nem volt érlelni ezt a lemezt, de ennyit megér.

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Deep Purple - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. február 17.

 

Psychotic Waltz - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Mercenary - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

After All - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Beardfish - Budapest, A38, 2010. október 24.