Egy basszusgitáros/énekes, egy gitáros és egy dobos - ebben az összeállításban dolgozik a fegyverneki Zuhatag, a Mindentfelőrlő pedig az aktuális anyaguk. Egyébiránt a játékidő és a felvétel minősége (Denevér stúdió!) alapján nyugodtan beszélhetünk teljes albumról. A tíz nóta egy-egy tömör, de velős rock'n'roll igazság, valódi életérzés; kit érdekelnek a bonyolult virgák és szóvirágok, ha az a pár akkord és mondat igazán a helyén van!..
|
megjelenés:
2002 |
|
kiadó:
szerzői kiadás |
|
pontszám:
8 /10 Szerinted hány pont?
|
Akinek nincs más szándéka, mint egyszerű, közérthető, de nem vulgáris módon megosztani minden örömét és bánatát másokkal (úgy tűnik, ott Szolnok felé is a gondokból van több...), méghozzá ilyen keményebb gitárzenében, mindig bizalommal fordulhat ehhez a stílushoz. Ráadásul élőben is egyből működhet a dolog, mindegy, hogy a punkosan gyors (Biztos, hogy az ördög, Az utolsó) vagy a groove-osabb (Mindentfelőrlő, Ugyanaz a kör, Te vagy az élet) oldaláról közelítik meg a témát és persze vannak húzós középtempók (Adj erőt, Nem véletlen, Valamiben hinni), meg lassú sulykolások is (Olyan, mint én, A lényeg).
Egyelten komoly aggodalmam van csupán a Zuhataggal kapcsolatban: a fenti receptet az utóbbi néhány év során idehaza már sikerre vitte egy hasonlóan hármas felállású csapat. Remélhetőleg a közönség ad még esélyt a fiatal fegyverneki srácoknak, mert egyébként oké, amit csinálnak. A másik banda nevét pedig le se merem írni...


