Shock!

március 29.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Biss: Face-Off

Biss: Face-Off

Bevallom, bajban voltam ezen album értékelése kapcsán. Már a klisés borító sem ígért semmi újat, vagy éppen egyedit. Aztán böngésztem egy kicsit a Biss zenekar történetében is, és az sem jelentett túl sok jót, hogy a 2002-ben alakult zenekar immár harmadik lemezét adja ki - a harmadik énekessel...

 

Matrix: Thrice Upon A Time

Matrix: Thrice Upon A Time

Még tavaly ősszel érkezett a Matrix nevű zenekar csomagja Angliából (ebből is látszik, hogy olykor elég lassan őrölnek a kerekeink, hogy csak 2005 tavaszán sikerült róla írni róla valamit, persze ha földhöz vágott volna a dolog, talán hamarabb került volna ki róla pár sor), melyhez olyan fura infókat mellékeltek, amiről egy mese jutott eszembe. Az,...

Belphegor: Goatreich - Fleshcult

Belphegor: Goatreich - Fleshcult

Érdekes dolgokat bírtak a Belphegor új lemezének borítójára rápakolni. Láthatunk itt valami bizarr fémszerkezet mögé csatolt bomló belű hullát, melyből kardok állnak ki, balra lent egy női korpuszt kötöztek sonkának, jobbra pedig egy férfiú vicsorog, legalábbis a negyven centis meredező fallosz miatt gondolom, hogy az. Említett testrész végéből kiá...

Manikin Faint: Homegrown Seedness

Manikin Faint: Homegrown Seedness

Érdekes kis zenekar ez a Manikin Faint. Felbukkantak a nagy semmiből előző demójukkal, és sikerült elsőre elkápráztatniuk, hogy itt valami nagyon jó kis dolog készül. Az új EP már a borítója miatt is szimpatikus: jó az, ha valami szokatlannal rukkolnak elő a rockzenekarok.

Richard Andersson's Space Odyssey: The Astral Episode

Richard Andersson's Space Odyssey: The Astral Episode

Őszintén szólva nemigen hozott lázba, amikor jó két éve megjelent az első Space Odyssey lemez és az volt hozzá a reklámszöveg, hogy "az az album, amit Malmsteennek és Dio-nak már rég el kellett volna készítenie". Azt lehetett tudni, hogy amolyan szimfonikus prog-powert nyom a banda, és hogy az egész projekt Richard Andersson billentyűs agyszülemény...

Powerwolf: Return In Bloodred

Powerwolf: Return In Bloodred

Talán nem szép dolog ilyesmit bevallani, de eléggé felszaladt a szemöldököm, amikor megtudtam, hogy egy román frontember vezette német bandával állok szemben. A klisés név és a borzalmas borító szintén nem erősítik a bizalmat a Powerwolf legénységének irányában, mint az sem, hogy a zenekarban két Greywolf művésznevű arc is muzsikál - az ilyesmi már...

Strapping Young Lad: Alien

Strapping Young Lad: Alien

Elég sokáig ismerkedtem, emésztettem az új Strapping Young Lad lemezt, nem adta meg könnyen magát, pedig egy ideje eléggé rááll a fülem a Devin Townsend-féle őrületekre. Az is igaz, hogy az előző album, a SYL olyannyira az überzseniális kategória nálam, hogy kicsit már szkeptikusan álltam hozzá, miszerint azt korongot úgysem tudja felülmúlni a kana...

Grand Illusion: Ordinary Just Won't Go

Grand Illusion: Ordinary Just Won't Go

Hmmm, egy 2001-ben indult csapat, aki hard rockot játszik... vajon van ma ennek közönsége? Egészen biztos, hiszen aki nosztalgiázni szeretne, vagy csak éppen jó hard rock zenére éhes, annak biztosan bejön ez az album. Ez a banda negyedik albuma egyébként, vágjunk is bele.

Recycle Bin: Incomplete Schizophrenia

Recycle Bin: Incomplete Schizophrenia

Észtországból származik a Recycle Bin, akik enyhén szólva megleptek lemezükkel. Egyrészt maga az igényes digipackos csomagolás bizalomgerjesztő, másrészt a zene sem épp egyszerű fajta. 1999-ben alakultak, akkor még feldolgozásokat játszottak, aztán mikor a basszusgitárosuk is hozzájuk csapódott, saját dalokat is kezdtek írogatni.

Varathron: Crowsreign

Varathron: Crowsreign

Húúú, ez a borító büntet a javából. Először azt hittem, valami amorf répa került oda, de jobban megnéztem és láttam, hogy egy csirkeláb, amibe beleillesztettek egy szemet. Juj. A csapat állítólag okkult, atmoszférikus, baljóslatú metalt játszik. Háát.

Loits: Vere Kotse Kohustab

Loits: Vere Kotse Kohustab

Pogány black metalt játszik a Loits, ráadásul Észtországból származnak. Előre leszögezem, hogy most nem fogok poénkodni és a cinikus hozzáfűzéseimet is mellőzöm (legalábbis igyekszem). Naszóval. Szögezzük le előre - ahogy a csapat is leszögezi mellékelt biográfiájában -, hogy nem a nácizmust képviselik, sőt, inkább azt igyekeznek megértetni a hallg...

Cry Free: Purple rEvolution

Cry Free: Purple rEvolution

Igazán nem panaszkodhatnak mostanában a patinás, klasszikus hard rock honi rajongói. Nem elég, hogy szinte minden nagy banda turnéja eljut hozzánk, még jobbnál jobb cover bandek is kényeztetik a klubokba betérő nagyérdeműt.

Judas Priest: Angel Of Retribution

Judas Priest: Angel Of Retribution

Talán nem túlzás állítani: ezt az albumot várja körömrágva, vekkerét lesve az a nemzedék, amelynek a hetvenes-nyolcvanas években már köze volt a metalhoz és azóta is élete szerves részének tekinti az akkoriban magába szívott értékeket. De szintúgy várják a fiatalabb fémarcok, akik tudatában vannak annak, hogy modernkori kedvenceik annak idején kikt...

Into The Moat: The Design

Into The Moat: The Design

Itt egy újabb metalcore banda az Egyesült Államokból, ezúttal Floridából, Fort Lauderdale-ből, akik ránézésre a műfaj minden egyes kliséjét felsorakoztatják. Öt jellegtelen fazonú, vékony, rövid hajú arc kisméretű pólókban - természetesen szemüveges is van közöttük -, a zenekarnév hülye, a logo meg erősen a Shadows Fall-éra hajaz, de a Metal Blade ...

Pain: Dancing With The Dead

Pain: Dancing With The Dead

Kamaszkoromban sokat ökörködtünk, hogy ki melyik menő rockzenész szeretne lenni. Aztán mivel mindenki Bon Jovit, Slasht vagy Hetfieldet mondta, én próbáltam valami kevésbé ismert, de totál extrém-őrült arcot kitalálni magamnak és jót rötyögtem, mikor senki sem tudta, hogy ki pl. Tim Skold meg Kory Clarke. Aztán 93-ban megláttam egy Vai klipet és rá...

Derek Sherinian: Mythology

Derek Sherinian: Mythology

Derek, Derek! Egyből szólólemezeket kellett volna csinálnod ahelyett, hogy beléptél a Dream Theaterbe! Mert onnan bizony kilógtál, ismerd el. Sőt, sokan még a slágeresedést is neked tulajdonítják a Falling... lemez idején. De azóta a szólólemezeiddel bizonyítottál, nem is kicsit!

Hell Within: Asylum Of The Human Predator

Hell Within: Asylum Of The Human Predator

Nem meglepő módon egy metalcore lemezről írok épp. Ordítós-éneklős, dallamos gitározós. Bostoniak, saját bevallásuk szerint egy adag Slayerből, egy rész Hatebreedből és egy adag őszinteségből állnak. Hát nemtom. Egyszer volt olyan ordítozás, amilyen Araya bácsi szokott volt megejteni, meg riffileg is érezni a nagy duó hatását, de hát azért...

Crowbar: Lifesblood For The Downtrodden

Crowbar: Lifesblood For The Downtrodden

Az új Crowbar megint egy olyan hihetetlenül aljas, tonnasúlyú riffszörnyeteggel indul, hogy az ember még hosszú-hosszú évek rockrajongása után is hajlamos rajta eltátani a száját. A New Dawn gitártémája tipikusan olyan, amilyet csak Kirk Windstein képes előcsalogatni a hangszerből: már amikor megszólal, egyből sokkolja az embert, de ezt még az utol...

Scar Symmetry: Symmetric In Design

Scar Symmetry: Symmetric In Design

Egészen friss, újdonsült társulat a Scar Symmetry, melynek tagjai a tavalyi év folyamán kezdtek közösen bazseválni, jelen alkotásuk pedig a bemutatkozó album. Az öt srác szándéka az volt, hogy alapvetően death alapokra rámoljanak többé-kevésbé dallamos harmóniákat.

Spock's Beard: Octane

Spock's Beard: Octane

Nem tehetek róla, akkor is az After Cryingra hajaz az Octane legelső tétele. Szimfonikusabb mint a Szpokksz valaha is volt, valahogy jobban közelít ahhoz a szimfo-prog meghatározáshoz, melyet a fent említett zenekarra szoktak használni. Most jön a megkövezés. Peeersze, minden szent keze maga felé hajlik. Hát, szent épp nem vagyok, de nem túl kényel...

The Warriors: War Is Hell

The Warriors: War Is Hell

Tehachapiból származik a zenekar, ami nevével ellentétben nem Dél-Amerikában van, hanem Kaliforniában és a zenekarban öt tinédzser zenél. Nem, nem táncoló fiúcsapatról van szó, hanem hc zenekarról, a keményebb fajtából, tehát a Sick Of It All, Cro-Mags ösvényen próbálnak helyezkedni.

Overkill: ReliXIV

Overkill: ReliXIV

Az a tapasztalatom, hogy az Overkill azon csapatok közé tartozik, melyeknek nincs olyan mindenki által alfa-omegaként elfogadott albumuk, mint például a Megadeth-nek a Rust In Peace vagy a Queensryche-nak az Operation: Mindcrime volt, sokkal változatosabbak az álláspontok a táboron belül.

Born From Pain: In Love With The End

Born From Pain: In Love With The End

A Born From Pain nem ma kezdte, hanem '97-ben, bár még más néven, hc zenekarként. Alapvetően ez meg is maradt, inkább a gitárok súlyossága miatt lehet a metalcore-t ráfogni a zenéjükre, de attitűdben, összhatásban azért ez inkább hc, a New York-i fajtából, sok csordavokállal. Mondjuk furcsa módon hollandok, onnan meg hasonló csapatot nem nagyon ism...

Beyond Twilight: Section X

Beyond Twilight: Section X

Tulajdonképpen avégett, hogy Jorn Lande énekelte fel a Beyond Twilight első lemezét, és ez pont 2001 vége felé jelent meg, amikor a norvég hangszálisten éppen kezdett igazán ismertté válni, valamint abból a tényből kifolyólag, hogy Finn Zierler billentyűs személyében egyszemélyes vezetése van a bandának, eléggé adta magát az a megállapítás, hogy a ...

Masterplan: Aeronautics (kontra)

Masterplan: Aeronautics (kontra)

A Masterplan lemeze az elmúlt időszak legjobb metalverzéjével nyit, semmi cécó, csak monumentális énektémák és monumentális gitárkiállások, aztán még kicsit kételkednénk a színvonal fenntarthatóságában, de már jön és lever az egekbe szárnyaló szóló. A vége felé van azért egy butácska szintiátkötés és szinte már mosolygok is, végre találtam a Crimso...

Masterplan: Aeronautics (pro)

Masterplan: Aeronautics (pro)

Adott Németország egyik legjobb metal dobosa, aki a germán ütősök többségével ellentétben nemcsak metronómként hozza a tempókat és gépként tapossa a lábdobokat, hanem azonnal felismerhető, egyedi stílussal rendelkezik, és mellékesen még a dalszerzésről is akad némi fogalma.

Six Feet Under: 13

Six Feet Under: 13

Zuhanórepülés. Nagyjából ezzel lehetne jellemezni a SFU teljesítményét. Még a megveszekedett rajongók is csalódottan fujjolnak az új lemezre, mit tehetek akkor én? A hangzás egyre nekróbb - bár van, akit ez izgat fel -, a zene egyre primkóbb, Chris Barnes színtelenül bugyborékol.

161. oldal / 223
Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Iron Maiden - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Cloudscape - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Testament - Budapest, Zöld Pardon, 2013. június 24.

 

Accept - Budapest, Club 202, 2011. február 2.

 

Wisdom - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.