A csapat - és nem túlzottan rövidke nevű albuma - a Vanden Plas frontember Andy Kuntz agyszüleménye. Nem kisebb fába vágta fejszéjét Kuntz úr, mint egy metal opera megírása. Bizonyára lehet is "joga" ilyesmibe fogni, hiszen - talán kevesen tudják - a rockénekeskedés mellett hazájában már több színházi produkcióban, musicalben részt vett.
A legrangosabb nemzetközi dobos magazin, a Modern Drummer gyűjtött csokorba egy adag dobolásilag fontos felvételt, stílusoktól viszonylag függetlenül, és természetesen leginkább bőrpüfölőknek ajánlanám a korongot, van mire rácsodálkozni... De persze nyitott fülű zenekedvelők is megpróbálkozhatnak az anyaggal.
A banda ezúttal egy dupla albummal jelentkezett. Az első CD ritkaságokat tartalmaz. Olyan nótákat, melyek anno ilyen-olyan okok miatt nem kerültek fel egy-egy lemezre, vagy csupán EP-n találhatók. Itt találunk még japán kiadásokhoz bónuszként hozzácsapott dalokat is. A másik korongon pedig egy 2002-es, Lengyelországban rögzített koncertfelvétel hal...
Ritka ajándéknak lehetünk ámuló részesei: gyönyörű, meseszép ikerpár született erre a világra. A büszke atya nem más, mint a zseniális tehetséggel megáldott Christofer Johnsson, akinek már eddig is sok szép muzsika megalkotását köszönhettük.
Furcsa dolgok történnek a világban. Ott van például Svédország, olyan zenekarokkal, mint az In Flames, Soilwork és az Arch Enemy. Alapvetések ugye. Rengetegen szeretik őket, és tonnányi zenekarra hatottak mindenféle formában. Sokan másolják is őket, jól, illetve rosszul.
Második válogatással jelentkezik a Bprnr jól működő kompániája, lássuk csak (noha az itt szereplők nagy részét ismerem, és írtunk is róluk).
Égzengés, földindulás, fogpiszkáló vastagságú gitársound, jajj, mi lesz ebből? Két és fél perces bevezető. Reménykedtem, hogy csak itt szól ennyire gyéren a gitár, de nem. Ez ilyen. Vékony, mint egy anorexiás karja, atyaég, hova rakták a fülüket a hangmérnökök, meg persze a "zenészek"?
Gondolom, az Eat Metal elnevezésből mindenki rájön, hogy ez a kiadó nem a modern rockmuzsika felkarolását tűzte ki célul. Úgy bizony, ez egy true metal kiadó, és a kapott két anyagról még véletlenül sem mondható el, hogy divatarcok nyomják rajta a trendi muzsikát.
A spanyol Necromance Records postázta a Witches' Sabbath 2003-ban felvett lemezét, mely idén márciusban adódott ki a kiadó által. A névből simán lehet sejteni, hogy a black metal benne lesz a pakliban, és igen. Némelyest megfűszerezték egy késhegynyi thrash metallal, de azért alapvetően gyors, sok blastbeatet és kíméletlen hörgést/károgást rejtő bl...
A Cipher System neve talán csak azoknak az ultrafanatikusoknak és vakondok(ok)at megszégyenítő földalatti mozgalmároknak mond valamit, akik egy 2004-es split cd-t és a csapat 2002-es demóját a magukénak tudhatják. Nem hiszem, hogy nálunk túl sokan lennének ilyenek.
Nem is oly rég az Ensiferum olyan ütős bemutatkozó anyaggal tört be az északi metal palettára, hogy alig győztem kiörömködni magam fölötte. Úgy vélem, velem együtt sokakat meglepett, amikor kiderült, hogy épp a banda húzóembere, Jari Mäenpää lesz az, aki a második album elkészülte idején már a saját, hólepte csapáját fogja taposni a finn fenyvesek ...
Mostanában elárasztottak bennünket a death metal kiadványok. Nem mondom, hogy üdítő dolog folyamatosan az újabbnál-újabb vérhányós csodákat végighallgatni, sőt. Inkább belefásul az ember, főleg ha 186-ból 180 csak a középszerűségig vergődik el.
Már maga a lemezcím figyelemfelkeltően hosszú, no meg a lemez hossza is, 74 perces a cd. Halk zongoraszóval indul, narráció hallatszik, majd futurisztikus szintihangok és valami bizarr pattogós ritmus, amit leginkább filmzeneként tudnék elképzelni, mely alkotásban kissé idióta főhősünk futszalad botladozva.
Mostanában egy szerencsés trend a magyar underground mezőnyében, hogy gombamód szaporodnak az olyan felvételek, amelyek után a nyugati felhozatalt meghallgatva nincs hiányérzete az embernek. Tisztességes hangzás, igényes kidolgozás, még igényesebb zenei körítés - rengeteg olyan produkció van, amit mindenféle szívfájdalom nélkül oda mernék állítani ...
A klasszikusok mindig is klasszikusok maradnak. A mai progresszív metal sehol sem lenne Dream Theaterestül, Spiral Architectestül, ha annak idején nincs a nyolcvanas évek első nagy prog metal hulláma. Igaz, akkor még "techno metal" néven illett őket hívni, és olyan máshová nem kategorizálható zenék tartoztak ide, int a (korai) Crimson Glory, a (szi...
Igen, igen, végre! Általában szükségszerű örömujjongás tör rám, ha a súlyosabb zenék palettájáról hosszú idő után olyan hazai produkcióval van szerencsém találkozni, amely külföldön is bármikor megállná a helyét.
Jó sokáig pihent az asztalon a Törvénytelen Feketécske, azaz Blackie Lawless legújabb megametaloperájának második része. Egyszer megpróbáltam róla kritikát írni, kezdve az első résszel, de annyira csak a "jaj de régen volt a Headless Children meg a Crimson Idol" jellegű dolgokra tudtam gondolni, hogy végülis orvul "megvártam", míg Vince kollégám rá...
Megint csak egy kiváló alkalom arra, hogy teljes gőzzel hype-oljam überkedvenc műfajomat, az amerikai power metalt. A Warrior ráadásul annyira kultikus zenekar, hogy kultikus első lemezük, a kultikus 1985-ös évben megjelent kultikus című Fighting For The Earth tudomásom szerint a mai napig kultikusan nem jelent meg CD-n, ezért kénytelen voltam pár ...
A Methanolid azon kevés cd-k egyike, amelyik folyamatosan a kezem ügyében lebzsel, mióta megkaptam. Agyonhallgattatott. Sokszor érzem magam úgy, mikor egy-egy igazán igényes cd érkezik, mintha egy rakás süket embernek kellene elmagyaráznom szavakkal a hangok szépségét.
Ez az, amire nagyon kevesen számítottak: a Megadeth feltámadt poraiból, Dave Mustaine, mint egy főnixmadár, elégett és újjászületett, majd letett az asztalra egy olyan lemezt, amire méltán lehet büszke. Meg mi is. A zenészeket erre a lemezre verbuválta össze, akkor még nem lehetett tudni, ki megy vele turnézni (bár ez még most is változik folyamato...
Tetszetős, szép színekkel és formákkal csábít a Visions of Atlantis második albuma és aki egy boltban futtában belehallgat az anyagba, alighanem tüstént el is csábul, különösképp, ha Nightwish rajongó! Azonban itt álljunk meg kicsinyég...
Akik valaha is körülnéztek az itáliai zenei palettán, bizonyára beleütköztek már ebbe a névbe. Hisz a Vision Divine erős köldökzsinórral kötődik olyan "jelenségekhez", mint a Labyrinth, vagy épp Fabio Lione. Az idők során persze kész átjáróház volt a banda, Fabio is továbbállt, hogy inkább csak a Rhapsody soraiban zengedezzen, helyére pedig egy Mic...
Az a tény, hogy Victor Smolski egy nagyon profi gitáros, és hogy mesterien tudja a metal és a klasszikus zene szépségeit ötvözni műveiben, már jó ideje bizonyítást nyert az előző, Heretic címet viselő szólóalbumán (amiből mindig meg-megcsillantott valamennyit a koncerteken játszott szólóiban), és többé-kevésbé az utolsó három Rage albumon is.
Nem éppen tejfelesszájú tagokból áll a Vicious Art, hanem kipróbált zenészekből, úgy mint Matti Mäkelä gitáros és Robert Lundin dobos a Dark Funeralból, hozzájuk csatlakozott később Jocke Widfeldt hörgős/bőgős (Dominion Caligula, Obscurity) és Tobbe Sillman gitáros (Guidance of Sin, The Dead).
Jeff Waters mellől az Annihilator működése alatt kb. huszonöt zenekarnyi tag hullott ki. Sajnáltam, mikor Joe Comeau kikerült a csapatból - ráadásul az előző kritikában azt írtam, hogy úgy látszik bevált, mint énekes, hehe - aztán igazából el is vesztettem a fonalat, hogy mi történt a csapattal. Mikor megjelent a lemez, nem találtam sehol, és csak ...
Gyakran hajlamosak vagyunk előítéletekre, például azzal kapcsolatban, hogy milyenek is a vallásos emberek. Az egyik ilyen közhely, hogy zárt kis világukban élnek, nem elég nyitottak, illetve, hogy mindent csak egy szemszögből hajlandóak nézni, és csak egyetlen mérce szerint.
Sokszor érzem azt, mintha valaki egy brutális nagy péklapáttal ontaná a nyakamba a death metal lemezeket. A Vehemence a legújabb áldozatom, akik elég fiatalok még és Phoenixből valók. A Metal Blade-nél már a második lemezük jelent meg, melyet Chandlerben (nem a Jóbarátok Chandlere, na jó, ez nem is vicces), a Porcupine Stúdióban vettek fel.
Facebook
Twitter