Shock!

november 13.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Catamenia: Winternight Tragedies

A Catamenia nálam kb. ott helyezkedett el, mint a Graveworm. Vagyis a COF/ Dimmu-féle vonalon mozgó, szintis / károgós-énekes / géppuska-dobos gyors, modern black metalt játszó másodvonalbeli csapatok között.

megjelenés:
2005
kiadó:
Massacre
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 1 Szavazat )

Volt azonban valami, ami számomra reménységet adott eme két csapatot illetően a sok COF-kópia között; a Graveworm próbálkozásai, ahogy beloptak más, hagyományos hangszereket a dalokba (pl. hegedű, skót duda,) bár ezeket hátrahagyva a tagcserék után egy kellően erős anyaggal (N-Utopia) álltak elő (számomra mégis az Iron Maiden Fear Of The Darkjának zseniális feldolgozását tartalmazó Scourge Of Malice albumuk a legkedvesebb), a Catamenia-ban pedig úgy éreztem, hogy több van, és biztos, hogy előbb-utóbb beérnek.

Ami már pozitívum az elmúlt évek során, hogy az Immortalra erősen emlékeztető imidzstől megszabadultak - aki nem látta volna a képeiket, az nagyjából háromnapos vízihullákat képzeljen el bárdokkal, szóval a Halloween főszereplője csak laza kezdő volt ezekhez képest - az elmúlt lemezeken már csak egy-két farkasszemre emlékeztető színezett kontaktlencsével riogattak, a mostani promo-fotókon pedig se festék, se villogó szem, csak teljesen normális fickók . Az már egy eredmény, ha egy zenekar a külsőségeket levetve inkább a zenére fekszik rá, és a sminkelés helyett a próbatermet választja.

Itt is történt némi vérfrissítés (hogy stílusos legyek), mégpedig az énekesi és a basszusgitárosi poszton is. Mindez nem vált az új album kárára, és biztosan hamar ment az új arcoknak a beilleszkedés, egyáltalán nem érződik, hogy nem egy frissen összecsiszolódott társaságról lenne szó. Amúgy nyár elején már belehallgathattam egy számba, és örömmel fedeztem fel a finn népzenei motívumokat a dallamos, gyors black témák mellett. Így alig bírtam kivárni, hogy megkaparintsam az albumot, amit öt napig ki sem vettem a discmanből.

Már a nyitó The Heart Of Darkness is szédületes tempóval nyit (megint csak jó a hangzás, arcletépően szól a lemez), dallamosak a riffek, a dobtémák is jók, változatosak. A második nóta már finnül megy; eszméletlen (közönség-énekeltetős) csordavokálos refrénnel (ez a Finntroll, Moonsorrow, Ensiferum hatása?), majd a pár másodperces lassú nyitással induló Strenght and Honor söpör el bennünket egy tornádó erejével.

A fentebb említett, előzetesen megismert nóta (The Crystal Stream) következik - tömény eszenciája ez a jó, dallamos feketefémnek és a fagyos, északi dallamoknak. Nekem nagyon bejön, itt is jó a refrén - a hörgős ének mellett egy tisztább hangokat hozó énekes is besegít. Sajnos a finn dallamokat nem szőtték bele végig a lemezbe, néha visszaüt azért a Dimmu Of Filth hatás, de korántsem olyan mértékben, hogy kópiacsapatként írjuk le a Catameniát. Ez itt kérem egy nagyon magára találó csapat eddigi legjobb anyaga!

A végére még egy Satyricon feldolgozásnótát is odabiggyesztettek a srácok, amely hangulatában egy picit el is tér a többi daltól - azok olyanok, mint a borítón látható képek: zordak, északiak, sötétek.

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Uriah Heep - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. szeptember 21.

 

Volbeat - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. június 18.

 

Megadeth - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Orphaned Land - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

30 Seconds To Mars - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 13.

 

Wendigo - Gödöllő, Trafó, 2004. október 8.