Könnyű az ember dolga, ha olyan album kerül elé, amelyet kedvére dicsérhet, magasztalhat, vagy épp bűzölgethet és szétcincálhat. Az Eternal Reign sajnos egyik választást sem teszi lehetővé - épp ezért nehéz elbánnom vele. Ugyanis ahhoz nem elég gáz, hogy fitymáljam, ahhoz viszont nem elég különleges vagy briliáns, hogy aléltan zengedezzek róla.

Haragos, ordítós, súlyosan riffelős, groove-okat nem feledős, acsarkodós, dallamos refrénes. A szokásos metalcore egyveleg - mondhatjuk. Egyrészt igen, másrészt nem annyira, legalábbis nálam jobban működik a csapat, mint sok más társuk. Elő-elővettem az utóbbi hetek alatt a lemezüket és noha nem akarok azonnal Bleed The Sky koncertre menni, teljese...

Felettébb kellemes, nyugis zenét rejt a Blackfield projekt CD-je. Steven Wilson (Porcupine Tree főnök és Opeth producer) Aviv Geffen izraeli énekes-multihangszeressel karöltve írt pár dalt, amik távolabb esnek az anyabanda terjengős, prog-rockos elképzelésétől. Bár nem hinném, hogy az ilyen jellegű rövidebb dalok nagyon kilógtak volna egy-egy Porcu...

Ötezernyolcszázhatvankettedik bőr szerencsétlen dallamos death-ről, a svéd típusúból. A The Bereaved ugyanis ezt műveli, ráadásul svédek az istenadták. Mit lehet erre mondani? Kívülről fújják a klasszikus göteborgi vonal csapatainak életművét és ebből a soksok hatásból saját dalokat igyekeztek írni.

Zajzene. Ez ugrott be az első riffről, amit roppant koszosra sikerült keverni, nagy lepukkant Orange ládák sejlettek fel lelki szemeim előtt. Bár a zene nem stoner, annak ellenére, hogy a nyitó dal riffje elég lassan gyilkolóra sikerült. Mindezt cseppet sem hivalkodó dobolás és elkínzott, torz, monoton kiabálós vokál kísér.

Nem mondom, hogy elájultam a To The Bone bookletjétől, ami egy szál kettéhajtott papírból áll, benne épphogy csak a felvétel helye és ideje található, más nem. Három tagú egyébként a New Jersey-ből származó csapat, 2003-ban alakultak és az égvilágon mindent felsorolnak, hogy mi hatott rájuk: hardcore, hard rock (már ez a kettő szép párosítás), punk...

A syracuse-i Brand New Sin első albuma annak rendje és módja szerint elsikkadt Európában a miniatűr hardcore-kiadónak köszönhetően - még csak ki sem adták az öreg kontinensen -, de a csapat méltán vált igazi kultbandává bizonyos körökben. Alighanem a Century Mediánál is rájuk kattanhatott valaki, mással legalábbis nem nagyon tudom magyarázni, hogy ...

Hát itt van végre. Az újabb Csoda. Kevéske személyes istenségeim egyike, Tilo Wolff, a mai idők legbriliánsabb klasszikus komponistája ismét ajándékot nyújt át mindazoknak, akik nem idegenkednek a komolyzenétől.

Immáron harmadik munkájával készült el a svéd ötösfogat. A tempós, dallamhegyekkel megrakott power muzsikát nyomató Axenstart korábban már volt szerencsém méltatni. Akkor nagyjából elégedett voltam a teljesítményükkel - lássuk, mi a helyzet ezúttal.

Első pillantásra sejtettem, hogy számomra ez a gülüszemű kisbagoly bizony az év borítója lehetne. De komolyan. Semmi ijesztő, sokkoló vagy klisés nincs benne. Készakarva egyszerű, sőt, talán kedves is. És pont ezáltal lesz kimondottan figyelemfelkeltő, kb. úgy vonzza a tekintetet, mint egy régi mesekönyv borítója.

Nem hallottam eddig az Amplifierről, így sejtelmem sem volt, vajon milyen zenét rejt ez a dupla cd. A korong újrakiadás, a csapat 2004-es bemutatkozó lemezének egy bónusz EP-vel megspékelt változata. A csapat előző kiadója nem igazán fektetett nagy energiát abba, hogy megismertesse a zenét az érdeklődőkkel, ezért kellett még egyszer nekiveselkedni ...

Csak most gondoltam bele, hogy már 10 teljes év telt el a Los Angeles-i modern metal pionírok Demanufacture lemeze óta. Még tisztán emlékszem, amint gimnazistaként csapatostul lógtunk azon a nyáron Budapest különböző CD boltjaiban, és újból meg újból sorban álltunk, hogy belehallgathassunk... Valami egészen sajátosan újszerű volt az a zene, igazi m...

Jajj, hát ez egy nagyon sokáig halogatott iromány. Reméltem, hogy a sok ígérgetés ellenére végül is elfelejti a szerk., hogy nekem lett kiosztva, de csak megtalált a lemez. Miért is fáztam nagyon tőle? Hát tessenek egy pillantást vetni az oldalt látható borítóra - nem rettenetes? Sok jót az ember ez alapján nem vár... Végső soron azonban nem is oly...