Egészen friss, újdonsült társulat a Scar Symmetry, melynek tagjai a tavalyi év folyamán kezdtek közösen bazseválni, jelen alkotásuk pedig a bemutatkozó album. Az öt srác szándéka az volt, hogy alapvetően death alapokra rámoljanak többé-kevésbé dallamos harmóniákat.
Nem tehetek róla, akkor is az After Cryingra hajaz az Octane legelső tétele. Szimfonikusabb mint a Szpokksz valaha is volt, valahogy jobban közelít ahhoz a szimfo-prog meghatározáshoz, melyet a fent említett zenekarra szoktak használni. Most jön a megkövezés. Peeersze, minden szent keze maga felé hajlik. Hát, szent épp nem vagyok, de nem túl kényel...
Tehachapiból származik a zenekar, ami nevével ellentétben nem Dél-Amerikában van, hanem Kaliforniában és a zenekarban öt tinédzser zenél. Nem, nem táncoló fiúcsapatról van szó, hanem hc zenekarról, a keményebb fajtából, tehát a Sick Of It All, Cro-Mags ösvényen próbálnak helyezkedni.
Az a tapasztalatom, hogy az Overkill azon csapatok közé tartozik, melyeknek nincs olyan mindenki által alfa-omegaként elfogadott albumuk, mint például a Megadeth-nek a Rust In Peace vagy a Queensryche-nak az Operation: Mindcrime volt, sokkal változatosabbak az álláspontok a táboron belül.
A Born From Pain nem ma kezdte, hanem '97-ben, bár még más néven, hc zenekarként. Alapvetően ez meg is maradt, inkább a gitárok súlyossága miatt lehet a metalcore-t ráfogni a zenéjükre, de attitűdben, összhatásban azért ez inkább hc, a New York-i fajtából, sok csordavokállal. Mondjuk furcsa módon hollandok, onnan meg hasonló csapatot nem nagyon ism...
Tulajdonképpen avégett, hogy Jorn Lande énekelte fel a Beyond Twilight első lemezét, és ez pont 2001 vége felé jelent meg, amikor a norvég hangszálisten éppen kezdett igazán ismertté válni, valamint abból a tényből kifolyólag, hogy Finn Zierler billentyűs személyében egyszemélyes vezetése van a bandának, eléggé adta magát az a megállapítás, hogy a ...
A Masterplan lemeze az elmúlt időszak legjobb metalverzéjével nyit, semmi cécó, csak monumentális énektémák és monumentális gitárkiállások, aztán még kicsit kételkednénk a színvonal fenntarthatóságában, de már jön és lever az egekbe szárnyaló szóló. A vége felé van azért egy butácska szintiátkötés és szinte már mosolygok is, végre találtam a Crimso...
Adott Németország egyik legjobb metal dobosa, aki a germán ütősök többségével ellentétben nemcsak metronómként hozza a tempókat és gépként tapossa a lábdobokat, hanem azonnal felismerhető, egyedi stílussal rendelkezik, és mellékesen még a dalszerzésről is akad némi fogalma.
Zuhanórepülés. Nagyjából ezzel lehetne jellemezni a SFU teljesítményét. Még a megveszekedett rajongók is csalódottan fujjolnak az új lemezre, mit tehetek akkor én? A hangzás egyre nekróbb - bár van, akit ez izgat fel -, a zene egyre primkóbb, Chris Barnes színtelenül bugyborékol.
"Hogy is van ez, hogy brit létére a Balance Of Power saját hazájában szinte teljesen ismeretlen?" - teszi fel a költői kérdést a booklet írója. Hát, tényleg nehéz túllépni azon, hogy zenei ízlés tekintetében milyen mélyre süllyedt az az ország, ahonnan minden idők legnagyobb rockbandái származnak.
Vinnie Paulnak volt egyszer valami olyan nyilatkozata, hogy néha a rossz thrash is jó, de csak ritkán. Ugyanez persze akkor is megáll, ha a műfaj nevét extrém metalra vagy amint most menő, metalcore-ra cseréljük, és nem véletlen, hogy pont a görög Negative Creeps kapcsán jutott eszembe a dobosisten mondata.
A The Red Death egy Edgar Allan Poe novella után kölcsönözte a nevét és 2002-ben alakultak vala, Bath-ban, New York államban. Akkor még thrashes hc-t játszottak. Aztán ahogy a divat szele fújdogált, úgy változtak, fejlődtek ők is. 2003-ban megjelent egy három dalt tartalmazó demójuk, majd mindenféle tagcsere után még egy demót készítettek, négy dal...
Kátai Tamás zenekarai és projektjei közül eddig a Gire zúzós-atmoszférikus zenéjéhez és a Thy Catafalque legutóbbi albumához volt szerencsém. Talán a Tűnő Idő Tárlat szelídebb pillanataival rokonítható az Erika Szobája, ez a főleg zongorára és képszerű versekre épülő mű, az első, amit Tamás saját neve alatt adott ki.
Farkas Zotya köztudottan nagyon allergiás a Soulfly, Sepultura párhuzamokra, de én bizony az Instinct kapcsán sem tudom megkerülni Max Cavalera munkásságának emlegetését.
Kb. két másodperc alatt meg lehet állapítani, hogy a Reckless Tide régisulis thrash metalt játszik. Kicsit furán kásás gitársounddal. Dallamos refrénekkel. Két vokalistával. Az egyik hörög, a másik énekel - gondolom. Az egyik gitáros megy egy csaj. Nahát!
A szomszédos, sógori Ausztria négy elvadult szemléletű ifjonca verbuválta magát csapattá, hogy dekadens lordokká avanzsálva kezdje meg működését a metal műfaj rögös pályáján. A kvartettet tüstént le is kaphatnám az összes körméről és egyéb kinövéseiről, ha azt akarnám számon kérni rajtuk, mi a frászért jöttek létre egyáltalán, ha az eredetiségnek m...
Heten vannak, svédek és egy görcsös öreg fa, alatta síró kőangyallal díszíti a borítót (ami egyébként Travis Smith műve, szóval biztos szép a belső is). Továbbá gondolom, hogy a zenekar neve mindenkinek, aki nem a Nightwish miatt ment először szegecsboltba, a Paradise Lost 1995-ös alapvetését juttatja eszébe. No, fentiek ismeretében szerintem minde...
Tisztázzuk rögtön az elején: Yngwie az Isten! Úgyhogy ezek után senki ne várja azt, hogy a vele kapcsolatos szokásos fikkantásokat nyomjam ebben a cikkben: nem képes megújulni, szétszólózza a számokat, elnyomja a többi tagot, ugyanolyanok a lemezek stb. Egyrészt ezek a kritikák mind-mind igazak, de talán azért kissé jobban árnyalhatóak lehetnének.
Míves fantasy borító ékíti a germán csapat legfrissebb albumát. A nóták címeit nézegetve megállapítható: bizonnyal koncept anyag barkácsolódott össze. Az első dallamok, vokálok, gityószólók, szintikíséretek tüstént ránk is köszönnek a dinamikus A New Beginning percei alatt.
Elég zsibbasztó belegondolni, hogy a C.O.C. utolsó lemeze, az America's Volume Dealer 2000 őszén jelent meg... Pepper Keenanék felvették a Tool és a Def Leppard lemezkészítési tempóját, az azonban nem állítható, hogy semmi nem történt a banda háza táján az elmúlt fél évtizedben.
Ez a norvég, hét tagot számláló banda bizonyára sokak előtt ismert - már csupán azért is, mert kedvelhetik őket mind a dallamos/sötét északi metal hívei, mind a hörgős vonalat keresők, nem is beszélve az angyalhangú énekesnőkre vadászó fémfanokról...
Sok újat aligha lehet mondani e kedélyes sírásó csapatról. Igazán lehetett rá alkalma idősebb s fiatalabb metalosnak, hogy összefusson velük, ha kedveli a dallamos, töményen zúzós, germán műfajt. A Grave Digger egyik sajátsága Chris Boltendahl könnyen felismerhető, vaskos-ráspolyos orgánuma, a másik pedig a kiváló dallamokkal tűzdelt nóták sorozato...
Mit lehet 2005-ben kezdeni egy olyan, évtizedek óta önmagát ismétlő műfajjal, mint a hagyományos (magyarul trú) heavy metal? A válasz: abszolút modern felfogásban játszani azt, intelligens (értsd: nem fantasy) szövegekkel, és a cikis külsőségeket (pl. palloslóbálás) elhagyva kilépni a mostanában újjáalakulósdit játszó, de sokszor csak stagnáló nagy...
Szinte hihetetlen, de idén már 10 éve annak, hogy megjelent az At The Gates Slaughter Of The Soul című klasszikusa, a '90-es évek egyik legalapvetőbb brutál lemeze, amely a Carcass Heartworkjével karöltve új arculatot adott az underground death/thrash vonulatnak.
A Kamelot nem könnyű falat - ami természetesen előnyükre szolgál, mivel nagyban, mívesben gondolkodnak és alkotnak. Mérsékelten progresszív, helyenként szimfonikus, mélyenszántó, technikás, kifinomult világot képviselnek. Eme művük elkészítéséhez olyan nevek közreműködését vették igénybe, mint Shagrath (nem az orkoktól, hanem a Dimmu Borgirból), va...
Szegény spanyol vitézek! Az utóbbi években annyi gond és baj érte őket, kész népvándorlás zajlott a banda keretein belül. Midőn egyszerre hárman is kiugrottak a bandából, hogy más szemléletet képviselve inkább Dreamaker néven bazseváljanak, a jövés-menés épp csak kezdetét vette... Félek, mire ezek a sorok napvilágot látnak, már felük sem lesz igaz!...
Kissé megkésve, és emiatt meglehetősen skizofrén helyzetben kell írnom erről a tavaly év végén kiadott speciális lemezről. Már értve ezalatt, hogy hiába vettek újra Scott Ianék egy rakás régi, még Joey Belladonnával rögzített klasszikus Anthrax nótát John Bush énekessel, jelenleg csupán annyi tűnik csak bizonyosnak, hogy a nyári fesztiválok a zenek...
Facebook
Twitter