Sajátos világot teremtett magának az utóbbi két-három lemezzel az Evergrey, és épp ideje volt már egy koncertlemeznek is. Meg persze a DVD-nek, mely hamarosan megjelenik, ennek előzetese ez a dupla cd. A koncertet természetesen Göteborgban vették fel (és a felvétel miatt többnyire angolul konferál Tom, nem svédül), végig hallatszik is a közönség ovációja, tapsa a felvételen.
Tisztelt Nagyérdemű! Ezennel bemutatom a finn trollok unokatestvéreit! No igen, ők azok. Akik állati bőrökbe bújva, kócosan, koszosan, bolhásan és elvadultan bolyonganak a hideg észak végtelen erdőségeiben. A természet ölén tengődnek, jobbára hasonulva annak vadaihoz, madaraihoz és halaihoz. Élelmük javarészt magvakból és fakéregből áll, ami mellé ...
Szintipop lemezként indul az új Impaled, aztán csak belevágnak újabb remekművükbe, kicsit tompa hangzással, de hörögve, s nem lankadva, extradallamos gitárszólóval. A csapat világa valahova a korai Carcass köré tehető, kvázi dallamos gitártémákkal, nem túl egysíkú dalfelépítéssel, fülbemászónak ható gitárszólókkal és véres-beles szövegekkel "operál...
Neal Schon, Jeff Scott Soto, Marco Mendoza, Deen Castronovo. Lehet, hogy elég lenne ennyit mondani erről a lemezről, mert akinek jelentenek valamit ezek a nevek, azok úgyis biztos léptekkel viszik majd egyből a pénztárhoz a boltban.
Nem kell hozzá sok fantázia, hogy az ember kitalálja, hogy korai Black Sabbath riffel fog nyitni az Open Hand - elég csak rátekinteni a hippiszínű- és mintájú borítóra. A gyors kezdés (másfél perc) után le is állnak pihenni, nem bírta a tüdejük, kell a füstös lebegés már most.
Egy bizonyos: a Falconer ad arra, hogy az albumhoz megfelelő mennyiségű, igényes tájékoztatást nyújtson az érdeklődők számára. A promo korong ugyanis fotók sokaságán és a szokásos biográfián kívül tartalmaz egy FAQ (frequently asked questions) részt, amely egy rövidke interjúként is felfogható, valamint a dalszövegek is leszedhetők, így nem kell he...
Azt hittem, kinőttem már abból a korból, hogy egy album képes legyen teljesen leuralni elmémet és befolyásolni a közérzetemet. Hogy meghalljak egy zenekart, ami valami annyira újat, meglepőt és személyre szólót nyújt, hogy legszívesebben még boltba is discmannel mennék, majd hazaérve előbb nyomom be a play gombot, minthogy a kabátot levenném, és ha...
2000-ben alakult sXe hardcore zenekar, Floridából. Abszolút kompromisszummentes old-school hc-t (bár inkább metalcore ez már, a gitárok miatt) játszanak. E röpke pár év alatt már kiadtak egy EP-t, majd egy lemezt és itt az új, amelyen már más a vokalista, aki állítólag jobb, mint elődje.
No, ez már igen! Feszes, tökös riffek (kicsit modern thrashesek), dallamos gitárjáték, üvöltés (bár hosszú távon egysíkú a srác eléggé). A csapat '99-ben alakult, a kezdetekkor klasszikus dallamos death metalt játszottak, de már inkább a hardcore felé menetelnek. Nyilván az is benne van, hogy az mostanában eladhatóbb. Jaj, de gonosz vagyok. De ez í...
Nem csak simán a metalcore zenekarok árasztották el a világot - atyaég, valami invázió tán ez? az ufók biztos félrefésült Pély Barna frizurás metalcore/emo/hc harcosok titokban - hanem a kifejezetten hasonló nevű metalcore csapatok is. Majd meglátjátok.
A kétszázmilliomodik metalcore zenekart sikerült előásnia a Metal Blade-nek. Mondjuk legalább bikán szól a lemezük (Andy Classen volt a producer, naná). Bár a dobok nem tetszenek. Meg olyan húzós is a zene. Mondjuk ránézésre húsz év alattiak a tagok, pattanások, félrefésült hajzatok ésatöbbi, ahogy a műfaj megkívánja. Biztos benne van a szerződésbe...
Meglepett a Cloudscape zenéje. Progmetal, azzal a jófajta gatyaszárakat is megmozgató súly riffeléssel, ami mondjuk az Evergrey-t vagy a Vanden Plast juttatta eszembe (inkább az előbbit). Szépen hátra is dőlök és és élvezem a zenét...
Szerintem 2005 tavaszán még bőven belefér egy 2004-es album ismertetője, úgyhogy hajrá! Annál is inkább, mert ha jól láttam, eddig egy szó, nem sok, annyi sem esett a Shock! hasábjain a Stygma IV.-ről és jogelődjeiről (Stygmata, Stygmata IV. meg a jó ég tudja, még hány nevük volt a metal világában névválasztásban talán legszerencsétlenebb bandának)...
Lassan meg lehetne tenni, hogy egy frissítést csak és kizárólag a metalcore zenekaroknak szentelünk. Izgi lenne asszem, megdobná a látogatottságot nagyon... Ebből kitalálhattátok, hogy a Winter Solstice mit játszik. Azt. Ráadásul nem épp penge sounddal. Kicsit túleditálták a dobot pl. Meg nem szól szépen. Ámde csúnyán igen.
Hhhhuuuuaaaaarrrrrggghhhhhh! Kábé ez a hang szakadt ki belőlem úgy tíz másodperccel a "play" gomb megnyomása után. El is mesélem, miért. Volt egyszer egy lelkes diákzenekar. El is küldtek egy lelkesedéssel telített, ám még igen sok gyerekbetegséggel küszködő demót. Volt benne valami, érdeklődve hallgattam, és úgy éreztem, meg kell hálálnom ezt a le...
Ez nem egy francia divatlap címe, hanem lelőhetetlen Rolf Kasparek cimboránk legfrissebb alkotása. Rolf, miután az egója kellőképp messzire üldözött mellőle minden élő és mozgó muzsikust, jobb híján saját maga tákolja össze az albumait mostanság. Erényére legyen megjegyezve: a dobolással egyelőre még nem próbálkozik önkezűleg... Nos, az eredmény ma...
Kis vartyogós-effektezős bevezető után zakatolva nyit a Soilwork új lemeze, azonnal a címadó dallal. Szempillantás alatt kibontakozik a dallamos vezértéma, ami alá azonnal visszajön a stacatto riff is. Aztán érkezik az erőszakos versszak, majd a szárnyaló refrén, ami már másodikra dúdoltatja magát. És hiába sejtettem mindezt előre, tetszik a dolog....
Tavaly már volt szerencsém a szolnoki zenekarhoz, az előző korong kifejezetten üdítő színfolt volt a tavalyi magyar termésből. Kicsit No Doubt volt, kicsit laza Cult, máskor óvatosan pimasz fősulis zene, de a lényeg az igényes kivitelezésen, a feelinges dalokon volt, és ez a lényeg.
Basszus, a Mars Volta tényleg nagyon jó. Egy ideig kevertem az At The Drive-int, a Queens of the Stone Age-et meg a többi indie és méjnsztrím sajtó által egyaránt istenített csapatot az amerikai délről, hiába mondták oly sokan, hogy azért ne hagyjam ki őket. Ostoba voltam és tudatlan. Hamut szórok a fejemre.
Metalcore az érthetetlenül artikuláló fajtából. Dallamos refrénekkel. Floridából. Kicsit nyálasak a refrénnél, de hát MTV-n nevelkedtek, mit lehet tenni. De pont ettől hiába kidolgozottak a dallamos részek, túlságosan klisések. Bár a zene is az. Talán ha nem lenne több metalcore zenekar a világon, mint mekdonácc, akkor több izgalmat okozna ez a lem...
Az Akela zenekar fő-ordasa nehezen elvéthető művészi alterego mögé rejtőzve adta ki első saját lemezét, és ezzel szinte egy időben megítélték neki az Év Szövegírójának járó Emerton-díjat is. Kicsit rácsodálkoztam e tényre, így elhatároztam, hogy beleásom magam a Rovott a múlt szövegvilágába, hisz az általam eddig ismert, Katona László fémjelezte le...
Gene Simmons - akad vajon olyan az idetévedők közül, aki ezt a nevet nem ismeri? Aligha. Ha mégis: Simmons a KISS alapító basszusgitáros/énekese, eredeti nevén Chaim Weitz, aki 1973 óta több, mint 85 millió lemezt adott el, és saját bevallása szerint mintegy 4600 nővel volt kapcsolata élete során. Egyébiránt magyar felmenőkkel büszkélkedhet, akik a...
A Ramesseshez már volt szerencsém egy elég terjedelmes demó formájában és nem mondom, hogy belopta volna magát a szívembe. Az új anyagukon csupán négy dal szerepel, bár nem vészesen hosszúak, harminc perc az egész, illetve két video is megnézhető.
Mennyi esélye van egy féllábúnak egy focimeccsen? Kb. annyi, mint a tini-pop Liquido-nak egy rockzenére szakosodott magazinnál. Először ugye elcsodálkozunk azon, hogy egyáltalán mit keres itt, aztán kicsit sajnáljuk, mert azért láthatólag próbálkozik, de valahol végig ott kísért a gondolat, hogy miért nem kérdi meg végre valaki, hogy mi a francot a...
Nesze nekem. Kikaptam a cupákos multimilkós kérdést, mely imigyen szól: mi az ördög púpos-göcsörtös háta ez??? Előfigyelmeztetés: senkihez és semmihez sem tudom hasonlítani őket! Aki támpontot vár tőlem arra nézvést, mit érdemes beszereznie és mit nem, most épp úgy vakarhatja a búbját, miként én teszem.
Nagyon kifejező borítót kapott az ír "szabadságharcos" csapat új lemeze! A baljósan szürke égen elhúzó sötét madárraj tökéletes képi megjelenítése a 60 percnyi hömpölygő dalfolyamnak, ami a korongon vár ránk. A Primordial a kezdetek óta csak rájuk jellemző módon játssza nyomasztó hangulatú, blackes gyökerekkel rendelkező muzsikáját, és remélem, hog...
A korongon található fotók alapján bizonyosak lehetünk benne: a taljánokat ezúttal a Fashion TV szponzorálja, az új trend pedig: bőrnaci és kényszerzubi. De ez nem is meglepő, ha belegondolunk, hogy ők már valószínűleg szembesültek saját, nem túl bizalomgerjesztő CD-borítójukkal...
Facebook
Twitter