Az 1994-ben alakult angol csapat nem indult el rossz úton, de sajnos az más kérdés, egyenesen és jó felé haladnak-e rajta. Angolszász hard rock az irányvonal, Whitesnake és társai - ez idáig rendben is van. Ahogy nézem, koncerten Quireboys és Saxon feldolgozásaik is akadnak, még ez is oké.

Amikor mindenféle előzetes információ nélkül belehallgattam az anyagba, felsóhajtottam: "megint egy svéd vagy norvég nordikus black metalt játszó csapat?" Aztán megnéztem a honlapjukat, illetve többször végigrágtam magam az albumon, és beláttam, hogy csak a svéd származásban volt nagyrészt igazam.

Az As I Lay Dying (akit teljesen véletlenül átkereszteltem As I Day Lyingra) második Metal Blade-es korongját jelentette meg idén (első nagylemez 2001-ben, utána 2002-ben egy split korongon vendégeskedtek), és természetesen továbbra is maradtak a göteborgi metal alapú metalcore-nál, melynek kiválóan bevált receptje a következő: húzós dalszerkezetek...

Nem titok, hogy az idei év általam egyik legjobban várt lemeze a Nevermore-é. Az előzetes hírekben olyasmiről pusmogtak, hogy Warrel hörögni fog az új lemezen, és ha nem is úgy bugyog, mint egy rossz lefolyócső, azért nem éppen énekelve kezdi a lemez első dalát, a Bornt.

Ó, jaj. Ez valami kiadatlan, szobában feldemózott, hetvenes évekbeli, kiadatlan AC/DC felvétel?... Azt hiszem, sejthetitek milyen a zene és milyen a minősége. Mint egy gyenge minőségben kódolt mp3, úgy csireg-csörög minden hangszer, ráadásul mindezt mintha átmásolták volna kazin is párszor. Jaj.

Nem túl friss felvétel érkezett Svájcból, a Threepoint címet viselő, igen rusnya borítóval rendelkező cd 1999-ben jelent meg. Azóta eltelt hat év, a csapat honlapján annyit sikerült kibogarásznom, hogy új dalokat írtak. Feltehetően. Meg koncerteztek is, képeket is találtam.

EP-t vett fel 2003-ban a gótikus metalos Black Fever, mely 2004 decemberében jutott el hozzánk, és most sikerült írni róla - egyikünk sem siette el a dolgokat, no, sebaj. Aki nem tudná, a csapatban két leányzat is zenél, egyikük hegedűn, másikuk a hangjával. Borbás Judit sokat fejlődött az évek alatt, de egészen egyszerűen nincs adottsága ahhoz, ho...

Mostanában csodálatos dolgok jutnak nekem osztályrészül! Nemrég büntetett a Ravager, most meg itt a dajcs Totenmond 2004-es lemeze, ráadásul Szilvia már beígérte a németek idei mesterművét is! Repes a lelkem! Na, de ne szaladjunk ennyire előre, nézzük, mit rejt az Unter Knochen!

Nemrégiben amiatt puffogtam, hogy míg a világ eszementül lohol az orra után, mi még ott tartunk, hogy egy-egy banda frissiben sült, ropogós korongja helyett kénytelenek vagyunk a régebbiekkel cöcmötölni. Nos, ezúttal nincs okom duzzogásra - itt az új Lanfear, amelyre már akkor is rém kíváncsi voltam, amikor az előzővel ápoltam le újra és újra az ag...

A Luppi név nem mondott számomra sokat, aztán a kísérőlevélből kiderült, hogy hősünk a Vision Divine utolsó albumán szerepelt énekesként. Ugyan - mint kiderül, sajnos - nem ismerem az anyabanda munkásságát, a felcsendülő zene hatásaként biztos nyomozok majd utánuk (bár állítólag a szólóalbum elég messze esik a Vision Divine munkásságától). Ez a zen...

Azért vannak még meglepetések. Amikor az ember azt hiszi, a csúcsra járatódott/járatott metalcore-hullám vezérhajóit és legjobbjait már alaposan ismeri a világ, hirtelen a semmiből előbukkan egy fiatal csapat második lemeze, és figyelmeztetés nélkül úgy pofánveri, hogy attól koldul.

Olasz csapatról van szó, fent említett albumuk immár a harmadik a sorban - az ismertető eleje szerint. Mert a vége szerint a negyedik. Elárulom: teljesen mindegy. Mert ez az ajánló azt is állítja, hogy a banda rém modern. Hát... attól, hogy minden ízükben old school heavy zenét játszanak, akár még modernek is lehetnének. De cseppet sem azok.

Nincs túl bizalomgerjesztő borítója a Maze Of Torment lemezének, az őrület kalapácsainak. Jaj. A csapatnak eddig négy lemeze jelent meg, mindenféle kiadónál, és ehhez is nehezen találtak bátor vállalkozót, hiszen a borító szerint 2003-ban vették fel. Ráadásul 1992-ben kelt életre a csapat (még más néven), ami azért nem most volt. A tengernyi tagcse...