A The Tangent egy olyan project, ahol már a tagok nevének elolvasása is orgazmikus élményeket okozhat elvakult prog-rajongóknak. Roine Stolt gitáros-énekes, Jonas Reingold bőgős és Csörsz Zoltán dobos a ugyanis a The Flower Kings oszlopos tagjai.
Aki nem találja ki a címből, hogy milyen zenét játszik a Dustsucker, az menjen rizst kapálni Kínába azonnal. Csontegyszerű rockandroll, karcos-szőrös énekkel, a Motörhead, Rose Tattoo nyomvonalán leginkább. Hangzásilag a pőreség jellemzi a zenét, picit pont ezért dinamikátlan is a felvétel, már szinte túl nyers. Mondjuk aki csípi az ilyesmit, azt n...
Néha a legkedvesebb lemezeimről a legnehezebb írni bármit is. Így volt ez az új Thy Catafalque lemezzel is, melyet még nyáron, pont a nyaralás előtt egy nappal kaptam meg, gyorsan meg is hallgattam néhányszor, és úgy indultam neki az útnak, hogy utána még napokig csengett-bongott bennem mindenféle részlet a zenéből.
A rettenthetetlen Dark Funeral koncertlemezt adott ki, a felkonfon hallatszik, hogy nem Európában vették fel az anyagot, hanem a tengerentúlon, Dél-Amerikában, 2003-ban. Amúgy a csapat első koncertlemezéhez van szerencsénk. Sejtelmes intro után indul a gépezet, a közönség folyamatosan őrjöng, kántál. A borítón látszik is, hogy elég sokan voltak a b...
Itt volt az ideje, hogy a King's X egyetlen eddigi szólólemeztelen tagja is beálljon a sorba, és készítsen egy albumot saját neve alatt. Jerry, aki alapvetően dobosként van bejegyezve a Zenészek Nagylexikonába, ezen a korongon énekel és gitározik is, hogy felvillantson pár momentumot saját kis zenei világából.
Az efféle ajánlásokat nagyon csípem: "Az új album semmiféle hasonlóságot nem mutat a régiekkel, ez a zenekar létező legjobb lemeze, amely valaha is napvilágot látott, sötöbö..." Vicces, hm? Az infóból, mely rendelkezésemre áll, nagyjából az derül ki, hogy a banda megalakulása, valamint a három korábbi album felvétele során hozzávetőleg kétszáz tagc...
Ahhoz képest, amennyire magas fordulatszámon pörgött Soto az elmúlt 20 évben, nem nagyon siette el a saját neve alatt megjelenő lemezek (nevezzük ezeket ahogy szokás, szólóalbumoknak) készítését. Persze ez végülis érthető, hiszen annyi albumon énekelt, hogy számtalan zenekart, projektet az ő személyével azonosítanak, még ha azóta más is az énekes m...
Ez nem vadiúj anyag az északi hordától, hanem egy régebben piacra dobott, 5 nótát tartalmazó "ízelítő", borítóján rém randa vasorrú banyával. Szörnyszülöttel. Trollal... Aki jól ismeri e vodkavedelő, mulatozós és táncos kedvű nomádokat, annak nem mond újat ez a kisalbum sem. Aki pedig nem kezd vadul ugrándozós, bokacsattogtatós ropásba maga is a Tr...
Zsíregyszerű punkzene, producer Gus Chambers (Grip Inc., aki mint ismeretes, punkzenekarokban ténykedett korábban, amit le sem tagadhatna - még mindig tarajos, azt hiszem), na de itt nem csak producer, hanem vokalista is. Meg mintha a kiadó honlapján valami olyasmi állna virágnyelven, hogy otthagyta a Gripet, de erre azért nem vennék mérget.
Sosem hittem volna, hogy a Dragonheart kiadó mást is kiad, mint galoppmetalt. A név alapján még behúzott nyakkal ücsörögtem a székben, hogy megint valami frissen felfedezett olasz borzalom jön, aztán nem úgy történt. Doom ez (igaz, olasz), méghozzá az a fajta - mert doomból is van legalább négyféle - ami inkább a Candlemasst jellemzi.
1819-ben az egyesült államokbeli Nantucket kikötőjéből kifutott a 238 tonnás Essex bálnavadászhajó, melyet tizenöt hónappal később a Csendes-óceán déli övezetében megtámadott és elsüllyesztett egy feldühödött bálna. Herman Melville klasszikus regényét, az Ahab kapitány által vezetett Essex tragédiája ihlette meg. A Moby Dick a hajó pusztulásával ér...
Már jól kezdődik... és még csak a borítóra pillantottam. Ilyenkor az ember ujja görcsbe rándul és vadul vésné a sorokat, hogy mit okozott eme vizuális gyönyör, de nem, csak azért sem, inkább csodáljátok Ti is. A cd-t elindítva még furcsább érzések kerítettek hatalmukba, mert úgy kezdődik a lemez, mintha végződne. Lehet jobb is lenne...
Nem mondom, hogy a borítóról bogarásztam ki a zenekar nevét, mert onnan bogarászhattam volna még egy ideig. Azt sem mondom, hogy onnan lestem le, hogy mikor adták ki a lemezt, mert az meg nincs feltüntetve az amúgy elég infószegény borítón. Ma a Butchery Music harmadik kiadványához van szerencsém, annyit tudok erről a csapatról, hogy bolgárok, a tö...
A Hopesfall is az ismeretlenség homályából bukkant elő - legalábbis számomra - a kiadó alapján sejtettem, hogy valami hardcore-szerű zenét játszanak. Ahogy megszólalt az első nóta, az járt a fejemben, hogy kicsit karcosabbra számítottam, elég langyos ez a zene, bár az tény, hogy igényes. Mint ahogy a booklet is, az valami szépséges.
Mai rockandroll termésünk másik résztvevője a Skeletor. Már elsőre szimpatikusabb, mint a Dustsucker, valahogy több a tűz, élet az első dalban. De várjuk ki a végét azért... Nem annyira karcos ebben a csapatban torok, mint az előzőleg említett Dustsuckerben, sokkal jobbak is a vokáltémák. A gitárszólók feelingesek, valahogy jobban összerakódott a z...