Shock!

július 19.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Saxon: Hell, Fire And Damnation

saxon_cNem kétséges, hogy a brit kortársak közül a Saxon diktálja manapság a legnagyobb tempót. Míg az ezredforduló óta eltelt csaknem negyed évszázad alatt a Maiden hat nagylemezt szállított le, a Priest öt, a Def Leppard pedig négy új dalokkal teli albumot termelt, Biff Byfordéknak a Hell, Fire And Damnation már a tizedik nagylemeze ugyanezen időszak alatt, ami mellé még két feldolgozás-gyűjtemény is. Mondhatnánk persze, hogy a mennyiség nem minden, de nagy általánosságban a Saxonnál a minőséggel sincs probléma. A '80-as évek közepén, az Innocence Is No Excuse-zal kezdődően volt tíz évük, amikor született pár felvizezett anyag, de az tuti, hogy az 1997-es Unleash The Beast óta stabilan topközeli formát hoznak. Azóta leginkább csak az a kérdés egy-egy új korong megjelenése előtt, hogy ez most a rockosabb vagy a keménykötésű Saxon lesz-e, merthogy erre is, arra is bőven akadt már példa a diszkográfiában.

megjelenés:
2024
kiadó:
Silver Lining Music
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 26 Szavazat )

A Hell, Fire And Damnation megjelenése előtt viszont lehettek azért kérdőjelek a rajongókban, hiszen 2023 új időszámítás kezdetét jelentette a csapat számára. Ekkor jelentette be ugyanis a Biff Byford mellett az eredeti tagságot ezen időpontig atombiztosan reprezentáló gitáros, Paul Quinn, hogy visszavesz zenei aktivitásából. A Hell, Fire And Damnation a leges legelső olyan Saxon-anyag tehát, ami már nélküle született. Bár előzetesen arról szóltak a hírek, hogy a 72 éves Quinn csak a turnézás alól vonta ki magát nyugdíjaztatásával, a stúdióban pedig továbbra is aktív marad, végül a lemez is az utódjaként ékezett, és a Diamond Head főnökeként is regnáló Brian Tatlerrel készült, az öreg mindösszesen két tételben gitározgat egy keveset. Akihez viszont ez az információ nem jutott el, annak tuti, hogy nem tűnik fel Paul távozása, ez az anyag ugyanis százszázalékos, vegytiszta Saxon-Metál, és a metált most aláhúzva és tényleg nagybetűvel kell érteni.

A The Prophecy gamer-hangulatot árasztó, narrációs intróját (előadja: a Manowar Kings Of Metal MMXIV-járól is ismerős Brian Blessed) követő címadóval kapásból egyértelművé válik, hogy ez most egy morózusabb, sötétebb, súlyosabb anyag lesz. Nagyjából olyasmi, mint a kiváló Metalhead volt anno. A középtempós darabokat, mint a Madame Guillotine-t vagy a There's Something In Roswellt is egyértelműen súlyosabbra vették most – a lemez végén elhelyezett Witches Of Salemről már nem is beszélve –, közben meg elkövettek pár olyan sodró lendületű darabot (lásd például Fire and Steel vagy 1066), amiket leginkább a Judas Priesttől várna az ember. Mindösszesen két dal lóg ki kicsit a többi közül: a Strong Arm Of The Law-időket idéző, old school Pirates Of The Airwaves olyan, mintha Biff 2020-as, nosztalgiázó, de amúgy remekül sikerült szólólemezéről, a School Of Hard Knocksról maradt volna le, a záró Super Charger meg azt a fajta kétlábdobos Saxon rock′n′roll-stílusgyakorlatot hozza el ismét, amiben a Motorcycle Man óta verhetetlenek.

A lemez szövegeit tekintve is illik a sorba, hiszen Biff most is történelemmániájából merített ihletet, ezúttal azonban úgy érzem, pár kevésbé eltalált sor is átment a rostán. Ebből a szempontból tehát az átlagos szintjüknél valamivel gyengébbnek érzem a mostani eresztést, zeneileg viszont egyértelműen túlteljesítették a normát, így abszolút pozitív irányba billen a mérleg nyelve. Nekem kifejezetten bejön a súlyosabb Saxon-verzió visszatérése.

 

Hozzászólások 

 
#8 mcsrock 2024-03-11 22:11
Nagyon jó lett.Személy szerint 9 Pontot adnék rá.
Idézet
 
 
#7 Rusvay Balázs 2024-02-14 22:06
Mogorva Saxon lett. Fullos hangzással, baszott jó dalokkal. Az utolsó mohikánok egyike. Ez a lemez nem a név miatt, vagy a kor miatt jó, hanem tényleg vannak ihletett pillanatai.
Idézet
 
 
#6 Gábor2 2024-02-14 20:40
Idézet - pumpika666:
Idézet - Gábor2:
Ezekkel a régi legendák új lemezeivel többnyire úgy vagyok, hogy beteszem... aztán 3-4 szám után jöhet valamelyik régebbi lemezük, amit csont nélkül végighallgatok...

* régenmindenjobb vótéstényleg

nem vagy vele egyedül
de a legnagyobb baj, hogy manapság nincs annyi időm 1-1 lemezre 47 évesen, mint 30-35 évvel ezelőtt, dől rám a cucc, rengeteg a kedvenc zenekar, régiekből is vannak, amiket be kell pótolni apránként, meg persze dolgozni is kell, hogy legyen (lesz egyáltalán?) majd nyugdíj :D


Én munka közben hallgatok zenét :)
Idézet
 
 
#5 Scarecrow 2024-02-14 14:57
Ez volt életem első Saxon lemeze amit végighallgattam . Minőségi fém, nagyon jól is szól, de továbbra se leszek a banda rajongója.
Idézet
 
 
#4 pumpika666 2024-02-14 10:28
Idézet - Gábor2:
Ezekkel a régi legendák új lemezeivel többnyire úgy vagyok, hogy beteszem... aztán 3-4 szám után jöhet valamelyik régebbi lemezük, amit csont nélkül végighallgatok...

* régenmindenjobb vótéstényleg

nem vagy vele egyedül
de a legnagyobb baj, hogy manapság nincs annyi időm 1-1 lemezre 47 évesen, mint 30-35 évvel ezelőtt, dől rám a cucc, rengeteg a kedvenc zenekar, régiekből is vannak, amiket be kell pótolni apránként, meg persze dolgozni is kell, hogy legyen (lesz egyáltalán?) majd nyugdíj :D
Idézet
 
 
#3 Gábor2 2024-02-13 20:48
Ezekkel a régi legendák új lemezeivel többnyire úgy vagyok, hogy beteszem... aztán 3-4 szám után jöhet valamelyik régebbi lemezük, amit csont nélkül végighallgatok...

* régenmindenjobb vótéstényleg
Idézet
 
 
#2 Acélfotel 2024-02-13 12:20
Nézőpont kérdése. Van mikor elkap a 15 éves fanboy hév, akkor azt mondom, hogy ez egy fasza album és Saxon forever. De van amikor a racionális gondolkodás kerül túlsúlyba, akkor viszont: rutin, kiszámíthatóság , jó-jó de ....Mikor melyik. Amúgy a régi bandákhoz az előbbi tudatállapotban kell közelíteni, mikor az újkori dolgaikat hallgatod, ez az új Priest esetében is bevállt
Idézet
 
 
#1 Warrel Dane 2024-02-12 21:08
Nekem nagyon tetszik az új album, többszöri hallgatás után is jól húz, igazi Saxon-Metal, ahogy írtad is.
Alig várom a Krakkói dátumot, ugyanis oda ruccanunk ki, hogy megnézzük a Judas-Saxon-Uriah Heep trió előadását.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Riverside - Budapest, A38, 2013. május 23.

 

Helloween - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.

 

Wackor - Budapest, Süss Fel Nap, 2006. április 25.

 

Wackor - Budapest, Wigwam, 2005. március 18.