Nem vagyok az a leborulós fajta, de Idoruék teljesítménye előtt muszáj fejet hajtanom: bármennyire is töröm a fejem, nem sok olyan magyar csapat jut az eszembe, akik hat év alatt letettek az asztalra két kiválóan ( Brand New Way, Brand New Situation – 2005 és Monologue – 2007), valamint egy jól sikerült lemezt ( Face The Light – 2009), és akkor például...

Két komoly – egy örömteli és egy szomorú - apropója is van ennek a kissé megkésve született írásnak. Az előbbi ugye a pár nap múlva esedékes budapesti koncert , míg az utóbbi az énekes Roy Khan nemrégiben véglegesen bejelentett kiválása, mellyel egy néhány hónapja zajló huzavona végére került végre pont. Mint az közismert, a Kamelot az aktuális turné...

A dán Artillery azon zenekarok közé tartozik, akik nem egy, hanem két nagy visszatérést is produkáltak az évek során, de még ennél is ritkább, hogy mindkettő a lehető legjobban sült el. A gitáros Stützer-testvérek, Michael és Morten által alapított csapat a '80-as években Európa legizgalmasabb, legagyasabb thrash bandái közé tartozott, aztán három ...

Nem csoda, ha lövésed sincs róla, ki az a John Waite, az idén 59 éves angol születésű énekesnek ugyanis legutóbb bő húsz évvel ezelőtt futott jól a szekere. John akkoriban a Bad English nevű AOR szupergroup élén állt a Journey két agytrösztje, Neal Schon gitáros és Jonathan Cain billentyűs mellett, akikkel két fantasztikusan jó albumot adtak ki. Sa...

Habár Alexi Laiho az előzetes nyilatkozatokban folyamatosan azt szajkózta, hogy az eddigiekhez képest mennyire másként dolgozott ezúttal a Children Of Bodom, miután csatasorba állították Matt Hyde producert, a Relentless Reckless Forever igazából semmiben sem hozott változást a finn metalosoknál. A Bodom viszonylag korán kialakította a saját hangzá...

Ez az a banda, amit tuti, hogy sem a zenekarnév (mint valami mosópor- vagy öblítőmárka, totál gáz!), sem a jellegtelen lemezborítók miatt nem jutott volna eszembe magamtól meghallgatni. Előző albumukról (The Skull Collectors – 2009) azonban igen jókat olvastam több helyütt is, úgyhogy utánuk jártam – és milyen jól tettem! A '97-ben indult, jelenleg...

A szép emlékű Metal Church egykori főnöke, a gitáros Kurdt Vanderhoof köztudottan nagy barátja a hetvenes évek patinás progresszív illetve hard rock muzsikáinak. Ennek már a '90-es és a 2000-es évek fordulója tájékán is kézzelfogható tanújelét adta, ekkor ugyanis – még Vanderhoof név alatt – néhány muzsikus barátjával két albumot is készített, mely...

Bevallom őszintén, elsőre kissé szkeptikusan álltam ehhez az albumhoz, azaz konkrétabban fogalmazva semmi kiugrót nem vártam tőle. A Stratovarius volt zenei agytrösztjének, Timo Tolkki gitárosnak az elmúlt években produkált nem túl meggyőző próbálkozásai jobbára köszönés nélkül mentek el mellettem, ráadásul nagyon olybá tűnt, ő maga sem tudja igazá...

A svéd Amon Amarth jó ideje a népszerű bandák közé tartozik Európában, főleg német nyelvterületen, a két és fél évvel ezelőtti Twilight Of The Thunder God lemezzel azonban még a korábbi sikerekhez képest is igen komolyat léptek előre: hatodik pozíció a germán eladási listákon, karrierjük első billboardos szereplése mindjárt az ötvenedik helyen, zsúfo...