Az év egyik komoly csalódását jelentette számomra, hogy október elején elmaradt a holland The Devil's Blood meghirdetett budapesti koncertje, azt azonban még akkor sem gondoltam, hogy a borult, ősi hangulatú okkult rockból akár még underground trend is lehet Európában. A látványos és igen titokzatos imázst felöltött svéd Ghost felbukkanása ugyanakkor egyértelműen ebbe az irányba mutat.
Bár Billy Corgan új lemezkiadási koncepcióját sokan forradalminak tartják, szerintem annyira nem jelent nagy újdonságot. A Smashing Pumpkins diktátora ugyanis elhatározta, hogy szakít a hagyományos albumformátummal, és új dalait egyenként dolgozza ki, veszi fel, és teszi elérhetővé ingyenes MP3-ként. Corgan azzal magyarázta ezt, hogy így sokkal ink...
Elég súlyos belegondolni, hogy februárban már tíz éve lesz a Virgin Steele első és ezidáig egyetlen budapesti fellépésének, amikor is a Hammerfall vendégeként játszottak a Petőfi Csarnokban, az meg inkább hervasztó, hogy David DeFeis és kultikus csapata mennyire nem volt képes kiaknázni az akkori true metal revivalt.
Ahhoz képest, hogy a nagyjából 1998 és 2003 között mindent uraló nu metal színtérnek nemcsak él- és másod-, de harmad-, negyed-, sőt, talán ötödvonala is volt, mára elég nyomtalanul tűnt el az a többezer zenekar, akik akkoriban a mélyre hangolt riffek és a hip hopos ritmusok kettősségében vélték megtalálni a tuti megfejtést.
A franciák az utóbbi években valami döbbenetes mód bekattantak. Az évezred legbizarrabb, legsúlyosabb filmalkotásai a pökhendi kakas országából származnak, de a zene területén is nagy kísérletezgetések folynak, a Pensées Nocturnes (Éjszakai Gondolatok) pedig egy újabb csattanós pofon mindazok számára, akik úgy képzelik, a franciák nem értenek másho...
Vannak olyan esetek, amikor a lemezborító tökéletesen kifejezi a zene lényegét. Nincs ez másképp a The Shadow Theory esetében sem: ránézel és már tudod is, hogy ez valami sötét, misztikus, netán kingdiamondi felhangokat sem nélkülöző beteges muzsikát rejtő konceptlemez.
Kétség sem férhet hozzá, hogy Carlos Santana igazi gitáristen, még ha nem is feltétlenül abban a stílusban mozog, amit mi itt elsősorban a zászlónkra tűztünk. Én személy szerint többnyire kedvelem a '70-es évek-beli dolgait, és ugyan a veterán mexikói mestert a leghatalmasabb mainstream szupersztárok közé repítő Supernatural lemeztől és az azóta ké...
A Whores Of Tijuana nem mexikói csapat, és nem szajhák alkotják. Hanem három fiatalember a kaliforniai Orange Countyból, ahol mindig süt a nap, közel a végtelen képzetét nyújtó sivatag, a gyönyörű lányok mindenre kaphatók, a pia és a fű pedig sosem fogy el.
Az Audioslave, a Velvet Revolver, a Them Crooked Vultures vagy a Chickenfoot óta már nem sok lehetséges szupergroup összeállítás létezik, ami igazán nagy megdöbbenést okozhatna a rockszíntéren. Duff például boldog, hogy beszállhat a Jane's Addictionbe, ami egyszerre meglepő és örömteli, de mondjuk mindezt azzal magyarázni, hogy az ő kertjében sem n...
„We are Motörhead, we play rock and roll" – Lemmy legendás koncertnyitó köszöntése mindennél jobban lefedi a lényeget, voltaképpen évtizedek óta pont elegendő lenne ennyit írni minden újonnan megjelent anyagukról. És a sokak által szajkózott állásponttal szemben nem azért, mert hogy minden Motörhead lemez csontra egyforma, sokkal inkább azért, mert...
Rendkívül ritka az olyan zenekar, amelyik voltaképpen létrehoz egy új zenei stílust, ráadásul ezt mindvégig finoman a háttérben maradva teszi, de olyannyira ám, hogy egy jó darabig még lemezt sem ad ki. Na, a Yawning Man pont ilyen.
Alighanem Michael Weikath is érezheti, hogy a Helloween a 25 éves jubileumra kiadott speciális önfeldolgozó válogatásalbummal alaposan elvetette a sulykot. Én legalábbis hajlamos vagyok ezt belelátni a 7 Sinners határozott keménységébe, noha az újkori Helloween a jellegzetes hülye vicceket leszámítva sosem töketlenkedett feleslegesen.
A Master, az Autopsy és a Grave után a death metal egy másik legendás képviselője, a Malevolent Creation is 2010-re időzítette új lemezének megjelentetését, s mint felsorolt társaik, úgy a floridaiak se kívánnak egy hajszálnyit sem elmozdulni arról a zenei ösvényről, melyet már több, mint húsz éve járnak rendületlenül.
Mire számítunk, ha megtudjuk, hogy adott egy tehetséges, ügyes gitáros, és két, eszméletlenül kivételes képességekkel megáldott énekes, akik úgy határoznak, hogy egyazon lemezen mutatják meg, mire képesek? Természetesen arra, hogy kiemelkedő dalgyűjtemény születik munkájukból, főleg, ha tisztában vagyunk vele, mit tettek le az asztalra előzőleg, sz...
Azt hiszem, sokan egyetértenek velem, ha azt mondom: a Melvins a világegyetem egyik legkülönösebb zenekara (a másik meg legyen mondjuk a Primus). Már ránézésre sem egyszerű arcok: rusnyák, mint az ördög valaga, ráadásul ott van a főnök King Buzzo, minden fodrász rémálma, akinek a fején valami egészen elképesztő madárfészek csücsül már hosszú évtize...
A My Chemical Romance legutóbb egy meglepően sötét hangvételű, ambiciózus konceptlemezzel próbált kibújni az emovilág császára skatulyából. Ha az akkori eredményt nézzük, akkor ez részben sikerült is, bár igazság szerint ehhez egy olyan trip is kellett, amiben a srácok magukat a klasszikus musicalszerző, Kurt Weill reinkarnációinak képzelve, a Quee...
Szögezzük le elöljáróban, én kifejezetten szeretem a Theriont. Ráadásul nem csak a – még a zenekarral leginkább ellenségesek által is elfogadott – Lepaca Kliffoth vagy Theli lemezeket, hanem az újabb cuccokat is, elsősorban pedig a Lemuria/Sirius B dupla anyagot. A Sitra Ahra azonban tényleg nem jó.
Bár ez az anyag már jó néhány hónapja megjelent, komoly hiba lenne elmenni a legjobb punk hatású magyar rock'n' roll banda ezévi kiadványa mellett. Szöszöék előző lemezükkel, a roppant sokszínűre és kerekre sikerült And Joystix For All-lal bizonyították, hogy a náluk alapnak számító aranyos, Ramones-os témák, meg a Wildhearts/Backyard/Hellacopters ...
Svédország nem tartozik épp a dinoszaurusz-maradványok fő lelőhelyei közé, ám mindmáig nem egy, még élő őslény tapossa északi vidékeit, melyek közül a Grave számít az egyik legvérszomjasabb szuperragadozónak. Gyakorlatilag a kezdetek kezdetén, egész pontosan 1986-ban léptek az extrém zene színpadára, s azóta kisebb szünetekkel ugyan, de végig jelen...
Mikor először pillantottam meg a koponyán álldogáló varjú (vagy holló, a fene se tudja megkülönböztetni ezeket) baljóslatú ábrázatát, rögtön eszembe vágódott egy emlék, amint egy kerti partin éppen emelkedett jókedvemben azt üvöltöm válogatott cimboráim gyűrűjében a fellegek felé, miszerint „Don't regret the rules I broke / When I die bury me in sm...
A penetráns, hullabűzzel mélyen átitatott death metal egyik legnagyobb legendája tért idén vissza, ami egy újabb bizonyíték arra, hogy a sírból is van visszaút. Sok mindennek nevezték már az 1987-ben alakult kaliforniai csapatot az évek során: gusztustalan, beteg, ocsmány, rettenetes.
Sully Erna a Godsmack énekeseként nemcsak arénákat megtöltő rocksztár, de igazi celeb is a tengerentúlon, így aztán nem csoda, hogy a még mindig remekül futó anyazenekar mellett idővel beindította szólókarrierjét is. A frontember saját bevallása szerint több mint hét évet dolgozott az Avalon dalain, ő írta, hangszerelte és producerelte az egész alb...
Steve Lukather nem okoz meglepetéseket ötödik (ha a furcsa karácsonyi izét is számítjuk, hatodik) szólóalbumával, a tőle elvárható színvonalat azonban megbízhatóan hozza – nagyjából így foglalhatnám össze az All's Well That Ends Well lényegét.
A Nelson ikrek szó szerint beleszülettek a showbusinessbe, de nemcsak ők, hanem már apjuk, a fiúk tinédzserkorában repülőszerencsétlenségben elhunyt countryénekes, Ricky Nelson is, lévén a nagyszülők is USA-szerte ismert és népszerű zenészek-énekesek voltak a maguk idejében.
Gus G. baromira megcsinálta a szerencséjét Ozzy Osbourne oldalán, de a nagypálya miatt sem tette félre saját bandáját, a Firewindet, hanem éppen ellenkezőleg: a hirtelen támadt óriási érdeklődést a zenekar népszerűsítésére igyekszik felhasználni.
Szinte egyszerre jelent meg a Dimmu Borgir és a Cradle Of Filth új albuma, de egyelőre valahogy mégsem érzékelem a versenyköpködést azt illetően, hogy az Abrahadabra vagy a Darkly, Darkly, Venus Aversa árusítja-e ki jobban a black metalt. Lehet, hogy csoda történt, és ma már tényleg csak kevesen látják ebben a lényeget? Nem merem magam ilyen illúzi...
Manapság igencsak áldásos dolog death metal rajongónak lenni, ekkora választék tán még soha nem állt a véresszájú fanatikusok rendelkezésére, mint napjainkban. Ám a maihoz hasonlóan a '80-as évek végén, valamint a '90-es évek első felében is irigylésre méltó időszakot éltek a stílus akkori imádói, hiszen ebben az időszakban alakult és forrott ki ig...
Facebook
Twitter