Azt hiszem, nem lehetünk túl sokan, akik a '98-as debüt, a The Dark Discovery megjelenése óta követjük nyomon a svéd zenekar ténykedését. Jómagam már ekkor szimpatizálni kezdtem muzsikájukkal, mely egyfajta dark powerként volt leginkább leírható, klasszikus Iced Earth, Paradise Lost és korabeli Symphony X hatásokat-hangulatokat ötvözve, már úgy nag...

A brit Onslaught a '80-as évek brit thrash színterének vezető triumvirátusába tartozott két később érkezett társa, a Sabbat és a Xentrix mellett, és egy rakás kortársukhoz hasonlóan az előző évtizedben alakultak újjá, hogy a polgári meló mellett metalkodjanak is egy kicsit. Az ilyesmi gyakran jár keservesen röhejes eredménnyel, a három régi tagot (...

A győri zenekar negyedik albuma ékes példája annak, hogy napjainkban már tökéletesen felesleges nyugati stúdiókra, illetve hangmérnökökre, producerekre ácsingózni ahhoz, hogy eurokonform módon szólaljon meg egy magyar album.

Habár Wendy Dióra sokan kígyót-békát kiabálnak az utóbbi hónapokban, mondván, hogy pénzt akar csinálni Ronnie James Dio halálából, én nem osztom ezeket a vélekedéseket. Most komolyan, talán jobb lenne, ha senki sem gondozná minden idők egyik leghatalmasabb rockénekesének hagyatékát? Amíg nem jelennek meg a DIO logo alatt vállalhatatlan tartalmú, té...

Lehet vitatkozni azon, hogy vajon a világnak tényleg egy újabb Metallica koncertfelvételre van-e szüksége, pláne az utóbbi pár év több DVD-je és a maxikon folyamatosan csepegtetett élő cuccok után, de a tavaly év végén kiadott Live At Grimey's speciális kiadvány, amit csak hétszáz független amerikai lemezboltban, illetve a zenekar honlapjáról lehet...

Rég volt már, hogy Glen Bentont komolyan lehetett venni, s itt most nem csupán a külsőségekre gondolok. Mert nem egy olyan zenekar tevékenykedik odakint, amelyek foggal és körömmel ragaszkodnak olyan ideológiákhoz, téveszmékhez, amelyeket az ember inkább csak megmosolyog.

A rock 'n roll/sleaze/glam színtér keresztapja úgy döntött, hogy a Hanoi Rocks második feloszlását követően egy visszatekintő koncertlemezzel indítja be ismét szólókarrierjét. A hazai pályán, Helsinkiben felvett anyag elsőre abszolút rendben lévőnek tűnik, hiszen a mostanában Sami Yaffát (Hanoi Rocks/New York Dolls) és Gingert (Wildhearts) is maga ...

A wisconsini Lazarus A.D. eredetileg még Lazarusként adta ki első lemezét, a The Onslaught ot 2007-ben, de a szélesebb tömegek csak két évvel később ismerhették meg őket. A Metal Blade ekkor – már az új név alatt – ismét piacra dobta az anyagot, amit előtte a biztonság kedvéért újra is kevertettek az egykori Obituary, Disincarnate, Testament satöbbi ...

Teljesen mindegy, ki mennyi Ektomorf albumot ismer – mondjuk úgy, hogy kábé a Kalyi Jagtól –, pontosan lehet tudni, mire számíthatunk. Zsigeri bunkómetalra. Sosem a kifinomult harmóniákról és a bonyolult ritmusképletekről szólt a zenéjük és vagy hat rád ez a fajta dzsunga ösztönzene, vagy egyáltalán nem: a zenekart teljesen felesleges túlgondolkodn...

A Band Of Spice elnevezés természetesen nem valamelyik Spice Girl jobb sorsra érdemes kísérőzenekarát rejti, sokkal inkább a Spice And The RJ Band univerzális jogutódját, amelynek a lelke – megdöbbentő módon – maga Spice, azaz Christian Sjöstrand. És hogy ki a fene ez a fickó?

Aligha kell magyarázni, mik is zenerajongói szempontból az internet előnyei (abba most ne menjünk bele, hogy hosszabb távon is jó-e az, ami rövid távon olcsó, kényelmes és gyors), az ember azonban akkor jön rá igazán, mennyire nehéz kezelni a mai irgalmatlan dömpinget, amikor jóformán csak véletlen talál rá olyan friss megjelenésekre, amik egyébkén...

Finoman szólva sem ájultam el a Stratovarius legutóbbi lemezétől, a nem egészen két évvel ezelőtti Polaris től, pedig az alapító Timo Tolkki nélkül elég sokat kellett volna mutatniuk ahhoz, hogy bizonyítsanak. Minderről természetesen a legkevésbé sem az alapító helyére érkezett fiatal új gitáros, Matias Kupiainen tehetett, ő precízen hozta mindazt, a...