Van úgy, hogy pofonegyszerű előre látni egy új zenekar eljövendő sikerét: a Djerv esetében egy hallgatás, illetve a tagok csekkolása után azt éreztem, hogy a norvég trió nem csupán underground szenzáció lehet hamarosan, hanem akár szélesebb körű elismertségre is jó esélyük van. Azt viszont már most az elején leszögezném, hogy mindezt nem zenéjük eredetisége vagy újszerűsége mondatja velem. Mégis biztos vagyok benne, hogy ez a lemez sokakat magához csal majd.
Negyven év. Ennyi ideje nyomja a maroknyi bennfentes körében kultikus státusznak örvendő, amúgy viszont jószerével tökismeretlen amerikai (egészen pontosan virginiai) doom-rock-metal legenda Pentagram. Még egy úgymond sztárbanda esetében is rengeteg idő ez, de egy totál underground üzemmódban küzdő csapatról szólva szinte fejfájdító ebbe belegondol...
Ha azt mondom, Mátyás Attila, mindenkinek minimum két markáns zenei világ ugrik be: a darkos és a dirty rockos (most ne részletezzük a Sex Action különböző korszakait), és persze ott van az a korszak is, amikor már a szólókarrierje is előtérbe került – noha ez utóbbi sosem kapta meg a teljes reflektorfényt. Ezek után nem hiszem, hogy minden apróság...
Az, hogy egy filmnek van soundtrackje, teljesen normális és hétköznapi dolog. De hogy könyvhöz is járjon zenei útmutató? Az jóval kevésbé elterjedt kapcsolódó termék. Nikki Sixx kiváló üzleti érzékét remekül példázza, hogy a The Heroin Diaries könyve mellé összehozott egy projektet, hogy élete fontos pillanatait dalokkal is eladj ... megmutassa a közön...
A kansasi brutalizátorok a kettes Informis Infinitas Inhumanitas albumuk után ráálltak a háromévenkénti lemezkiadásra, s tették mindezt rendkívül bölcsen. Zenéjük kellő mértékű feldolgozásához ugyanis nem kevés idő szükségeltetik, de amúgy sem egészséges már manapság az évenkénti lemezkiadás. Ugyanakkor az Origin az a banda, amelyre tökéletesen ill...
Nagyon vártam már. Kezemben a CD, pazar kiállású digipak. A zenekar védjegyszerű kettős maszkja pislog vissza rám, az aktuális témakörnek megfelelően nyomtatott áramkör-szerű bevonat alól – fémszövet az élő vázon. Azt már megszokhattuk, hogy a csapat motorja, Michael Romeo nem szokott kicsiben gondolkodni. Ha ő nekiül, márpedig nekiül rendesen – le...
Előrebocsátom: ez egy elég keserű hangú ismertető lesz. Nem azért, mintha annyira nagyon szar lenne az „új" BLS mű – persze laposabb, mint a Nagyalföld, de hát ennél azért naponta jelenik meg rosszabb lemez. Hanem mert ugyanannyira totálisan fölösleges, mint anno Halford vagy a Twisted Sister (vagy bárki más) cukormázas karácsonyi lemezecskéi voltak....
Jól emlékszem még, hogy miután öt évvel ezelőtt egy kedves barátom ajánlására meghallgattam a srácok akkoriban épp friss debütálását, a bandával kapcsolatos infókra rákeresve mennyire ledöbbentem, milyen pofátlanul fiatal arcok nyomják a teljesen kiforrott módon elővezetett, zsigeri erejű, délies hard rock/metal muzsikát. A régi Skid Row erőteljess...
Sosem értettem a klasszikus felállások kizárólagos fetisisztáit, főleg az olyan bandáknál nem, mint például a Uriah Heep. A veterán brit hard rockerek jelenlegi összeállításának magja 1986 óta változatlan, azóta mindössze egy tagcseréjük volt, amikor 2007-ben a veterán dobos, Lee Kerslake egészségügyi okok miatt át kényszerült adni a helyét Russell...
A Romanek Airlines három fiatal srác rock and roller légitársaságának a neve, amely Velencéből (a Fejér megyeiből, nem az olaszországiból) szállítja az utasokat valahová messzire, ahol kizárólag életvidám középtempós dalok léteznek, és az AC/DC uralkodik a népek felett mindörökkön örökké, ámen. Nem volt ez azonban mindig így, korábban Noise néven j...
Egy nem túl nehéz kérdés következik. Mi a közös a következő csapatokban: Astral Doors, Orchid, Hellfueled, Destillery, Warhammer, Falkenbach? (És a sort még folytathatnám.) Nos, aki kicsit is képben van a mainstream rock/metal felszíne alatt húzódó undergroundabb világgal, az nyilván tudja, hogy – stílusirányzattól lényegében függetlenül – jónéhány...
Hogy vártam-e 2011-ben lemezt izgatottabban, mint az új Believer albumot? Hogy tisztelek-e zenekart az állhatatosságuk, trendmentességük és újítási igényük miatt jobban, mint őket? És hogy van-e olyan csapat, ahol számomra ennél nemesebben ötvöződik a keménység, a modernség és a zenei és szövegbeli intelligencia? A válasz mindhárom esetben NEM – te...
Mintha a nyájas gondviselés szeretne gyógyírt nyújtani mindazok számára, kik mélyen csalódtak az új Morbid Angel lemezben, oly meglepetésszerűen bukkant elő a semmiből ez a vészjósló borítóval ellátott korong, mely egyeseknek többet fogni érni az Illud Divinum Insanus által okozott fejfájásuk csillapítására, mint fél doboz aszpirin.
Vajon mennyi létjogosultsága lehet egy koncertlemeznek, ha a legutóbbi teljes hosszúságú élő album óta mindössze egy stúdióalbumot adott ki a '90-es évek egyik legsikeresebb pop/punk csapatából a 2000-es évek egyik legsikeresebb stadion pop/rock csapatává avanzsáló hármas? És vajon mi értelme egy teljes japán koncert DVD-n való megjelentetésének, ha ...
Akármennyire is kisegítették a Warrant gitárosait a stúdióban az első lemez felvételekor, akármennyire is vállalhatatlan bizonyos körökben a Cherry Pie klip még ma is, akármennyire is műmájer volt az egész banda, személy szerint én úgy gondolom, hogy a Sunset Strip legjobb dalszerzői közé tartoztak, amelyet távolról sem egyforma lemezekkel demonstr...
Az all-star felállású hard rock csapat (Glenn Hughes, Joe Bonamassa, Derek Sherinian, Jason Bonham) második albumának címén és borítóján nem sokat agyaltak az illetékesek, az egyszer biztos. Persze egy ilyen összeállítás fényében, illetve a kiválóan sikerült tavalyi debütkorong ismeretében akár egy szimpla nejlonzacskóban is kijöhetett volna a CD, ak...
A portugálok bánatos úristenét! Egy órán belül a második onnan származó szomorúzenekarba botlom, ráadásul az A Dream Of Poe az Azori-szigetekről érkezett. Elképzelni nem tudom, mi késztet arra ilyen gyönyörű helyen lakó srácokat, hogy mértéktelen bánatukat osszák meg zene formájában, de hát az élet már csak ilyen különös: van, aki a napsütéstől és ...
Nehéz értelmeset mondani ennyi év után egy új Saxon albumról, hiszen a Call To Arms már a veterán barnsley-i heavy metal banda tizenkilencedik sorlemeze. Biff Byfordék az elkötelezettség mintaképei: habár a NWOBHM mozgalom aranyévei után az ő fénykoruk is tovatűnt, egyetlen pillanatra sem adták fel. A '80-as évek második felétől a következő évtized...
Ez az a koncertlemez, amiről tényleg nem kell sokat rizsázni! Ha ott voltál néhány hete az indiánsátorban a
Voivod zseniális koncertjén
, pontosan tudod, milyen a Warriors of Ice, ha pedig kihagytad a bulit – óriási mulasztás! – elég, ha a Youtube-on keresel egy jobb minőségű kalóz anyagot. Ez is olyan, csak jobban szól. Vagyis nyers, természetes, ha...
Herr Schmirgli új lemezét górcső alá véve nagyon nehéz elvonatkoztatni egy
Blood Of The Nations
című, tavaly megjelent albumtól, amely lényegében az utóbbi évtized tekintetében a hagyományos nehézfém egyik leginkább definitív alkotásaként vonult be az egyetemes metaltörténelembe. Bár a kísértés nagy, én azért megpróbálom kerülni a hasonlítgatásokat –...
Érdekes a kaliforniai Autopsy visszatérésének története. Az 1995-ös Shitfun után az alapító Chris Reifert állítólag azért oszlatta fel legendás zenekarát, mert senki sem értékelte brutális-mocskos zenéjüket. Mikor viszont összehozta az Autopsy utódjának is tekinthető Abscess-t, mindenki az Autopsy felől kérdezte a kopasz ütőst. Ez persze szintén ne...
A csapat elnevezése, a lemez címe, a fapados borító, szóval első blikkre tényleg minden jel egyértelműen arra utalt, hogy akkor itt van nekünk egy újabb sörvedelő, szőrös redneck brigád valahonnan az amerikai Délről, akik hétvégente az országút menti csehókban hajkurásszák a farmercsajokat, napközben meg fáradhatatlanul róják az Államok aszfaltját,...
Az Iron Maiden és én soha nem fűztük szorosra a barátságunkat, pedig komolyan próbálkoztam vele egykoron, és már szinte el is felejtettem, de nemrég egy szekrény átrámoláskor csodálkoztam rá a kazettagyűjteményemben, hogy mi mindent másoltam át annak idején. Bizony voltak ott Maidenek is, és mégsem működött nálam sosem, nem tehetek róla, a világból...
Két évvel a meglepően izmosra sikeredett Wormwood után idén egy háromszámos EP-vel tér vissza Svédország egyik leghírhedtebb black metal formációja. Fogalmam sincs, mennyi olvasót fog felizgatni ez a hír, lévén, hogy manapság semmi értelme sincs a hasonló kiadványoknak, kivéve, ha az adott zenekar több éves csendet tör meg ekképp. A Marduk esetében...
Manapság már egyáltalán nem okoz meglepetést, ha egy metal csapatban nem csak srácok zenélnek, bár egy fullos csajzenekar, akik ráadásul nem a legdallamosabb stílust vállalják fel, azért még mindig nem túl hétköznapi. Az viszont megkerülhetetlen tény, hogy az a stílus (dallamos death, hörgéssel), amivel a svéd lányok is próbálkoznak túlságosan is t...
Orchid, Portrait, Graveyard, Ghost, Blood Ceremony... Csak néhány név, akik az utóbbi időszakban feljövőben lévő retro rock/metal hullám kapcsán kerültek reflektorfénybe. Ugyanezen csapatok is visszatekintenek néhány éves múltra, azonban a zenei világát tekintve szintén ehhez az irányhoz sorolható svéd Wolf tagsága már jócskán régebbi motorosokból ...
Már hosszú napok óta tombol a hálón az a fékevesztett véleménytornádó, amelyet a legendás death metal úttörő Morbid Angel idézett elő régóta várt, nyolcadik nagylemezével. A hagyományoknak megfelelően „I"-vel kezdődő album olyan szélsőséges indulatokat vált ki a rajongókból, amihez hasonlóra már rég volt példa a metal világában, ám a felhajtás ezút...
Facebook
Twitter