Az utolsó Arch Enemy lemez, amiért igazán lelkesedni tudtam, a 2003-as Anthems Of Rebellion volt. Mike Amotték igazából jó ideje nem mozdultak el semerre a régi recepthez képest, az utolsó lényeges változás az volt náluk, amikor Angela Gossow váltotta a fronton Johan Liivát, és ennek már tíz éve idén. A csapatnak azóta nem igazán akaródzik kísérlet...

Habár nem tartozom azok közé, akik szerint egy Hammerfall album élből csak ciki lehet, de tény, hogy a 2002-es Crimson Thunder óta mellettem is lazán mentek el a zenekar lemezei. Nem mondom, hogy nem volt azért pár klassz nóta mindegyiken, de azt az egységes színvonalat sajnos már nem sikerült tartaniuk, ami az első négy korongot jellemezte. Ráadásul...

Duff McKagan már csak Duff McKagan marad. Nem izgatja, hogy egykori énekese 14 millió dollárért hozta össze a jól ismert márkanév alatt megjelentett szólólemezét , és az sem zavarja, hogy legnagyobb cimborája, a pacemakeres bongyorhajú, csili-vili sztárparádét szervezett legutóbbi albumára . Originális punk rockerként Duff csakis az elvégzett munkában ...

Az 1999-es megalakulása óta változatlan felállásban üzemelő, az ontariói Whitbyből elszármazott Protest The Hero két előző lemeze valahogy elment mellettem, de semleges álláspontomat sürgősen át kellett értékelnem a friss anyag hallatán, a Scurrilousszel ugyanis olyan szinten csavart az ujja köré a kanadai ötösfogat, mint annak a rendje. Ebben pers...

Itt van hát az a Blood Ceremony ismertető, amit a Graveyard kritikámban már előirányoztam, és amivel egy időre el is köszönök a '70-es évek zenéjét ismételten (ki tudja, már hányadszor, de egészen biztos, hogy nem utoljára) felfedező csapatoktól. Márpedig a kanadai négyesnél nehezen találhatnék a célra megfelelőbb alanyt: náluk aztán tényleg az adott...

Csak az előző Clash Of The Elements lemezzel szerettem meg igazán a The Poodlest, de akkor nagyon rájuk kattantam. Azóta is rendszeresen hallgatom azt az albumot, és a korábbiakat is átértékeltem miatta, pedig azok a megjelenésük idején eléggé elmentek mellettem. Nagyon kíváncsi voltam, mire mennek a svéd melodikus/AOR/glam arcok a legközelebbi nekif...

Szép éve lesz idén a death metal rajongóinak. Hosszú-hosszú idő után végre új lemezzel jelentkezik a Morbid Angel, mindjárt itt az új Autopsy csapás, de erősnek tűnik a friss Illdisposed anyag is, na és persze itt az ötödik Hate Eternal korong. Erik Rutan a mai death színtér oszlopos tagja, sőt, egyik legjelentősebb alakja. Zenészi karrierjét a nyo...

Hosszan lehetne arról beszélgetni, manapság miért nehéz rátalálni olyan csapatokra, amelyek képesek lennének felkavarni az állóvizet – de legalábbis a saját kis megszokott világunkba úgy csapódnak bele, amire nem vagyunk felkészülve. Ezek a váratlan dolgok a legszebbek, és ugyan sokszor elmondtam már, hogy semmi sem tud meglepni, mégis évről-évre s...

Megkímélnék mindenkit a felesleges biográfiai adatoktól, úgyis tudja mindenki fejből, hogy a 80-as évek közepén indult svéd Roxette duója (Per Gessle és Marie Fredriksson) slágert-slágerre halmozott a hőskorszakban, majd Marie Frederiksson tumorja miatt hosszú kényszerszünetet tartottak a kétezres években. Nyolc év kihagyás után jelentették be, hog...

A korábban szegedi illetőségű, azonban egy ideje már budapesti székhellyel bíró Salvus az iskolapéldája lehetne annak, hogyan kell ésszel és kitartással, fokról-fokra felépíteni egy zenekart. Ősszel lesz tíz éve, hogy megalakult egy lelkes, de azért még elég amatőr csapat hobbiból zenélgető szegedi egyetemistákból, és a banda első demói (Álomvágy é...

Feleslegesnek tartom a nonstop szájtépést a Cavalera Conspiracyvel, a Soulfly-jal és a Sepulturával kapcsolatban, hogy melyik formációnak van/lesz jövője, és mennyivel jobb lenne egy klasszikus Sepu újjáalakulás. Megsúgom: nem lenne jobb, illetve a nosztalgiafaktoron kívül sok mást nem látok bele az összeborulásba. Az persze mindig ott lógott a le...

Vajon milyen szólólemezzel rukkolhat elő egy progresszívnek mondott metal zenekar énekese? James LaBrie óta tudjuk, hogy a válasz erre az anyazenekar egy lebutított, vagy eufemizmussal élve: direktebb verziója. Ám a Dream Theater jellegzetes témázgatásait a metalcore dallamos zúzdájával keverő Between The Buried And Me dalos pacsirtája képes volt m...

A Bullet is olyan zenekar, ahol egyszerűen nincs középút. Az egyik lehetőség, hogy azonnal elvigyorodsz az első riffek hallatán, hogy aztán hasonló hangulatban pörgesd végig az egész albumukat, és utána gyakran megismételd a mutatványt. A másik út, hogy szintén egy perc után legyintesz, azt mondod, ezt már harminc évvel ezelőtt eljátszották, aztán ...