Elég furcsa zenei útvonalat járt be a floridai Trivium az elmúlt tíz év folyamán, és hosszabb távra visszatekintve most már megkockáztathatom a kijelentést: Matt Heafyék kicsit minden egyes lemezüknél újra akarják definiálni önmagukat. Ebben bizonyára az is benne van, hogy a banda tagjai extrém módon fiatalok voltak, amikor beütött náluk a szerencse, és még nem forrott ki teljesen a stílusuk, mire befutottak – de lehet, hogy nem. Az ok talán mindegy is, a lényeg, hogy a Vengeance Falls egy kicsit megint más, mint a legutóbbi, két évvel ezelőtti In Waves, ami szintén más volt, mint elődje, és így tovább. A végeredmény persze így is triviumos, hiszen a bandának van egy bizonyos stílusa, de ennyi idő és ennyi iránykorrekció, leheletnyi módosítás után nem tagadom, kicsit olyan érzésem van, mintha még mára sem döntötték volna el, pontosan mit is akarnak csinálni.
