Annyira csúnya, hogy már szép. Ha jól rémlik, eredetileg Barbra Streisandre használták ezt a nem túlzottan hízelgő kijelentést, de azóta már sok mindenre és sok mindenkire láttam leírva: Psota Irénre, kínai meztelen kutyára, modern épületekre, rettentően rusnya gyerekekre, vagy épp egy divatos ruhakölteményre. Pedig igazából csak egyetlen dolog van, ami hűen kifejezi a mondás lényegét, és az nem más, mint a Crowbar zenéje. Amiben örökkön ott vibrál a világ minden feszültsége, fájdalma és nyomora, mégis jólesik hallgatni, ahányszor csak az ember keze ügyébe kerül. Mint maga a főhős: rettentően ronda, ám végtelenül barátságos és szimpatikus figura, akiről süt, hogy mennyire imád zenélni. Ha valaha is láttad már koncerten (és az tök mindegy, hogy milyen formációval), tudod, miről beszélek.






























