A Korog mindig is a megdöbbentésről, a meglepő ritmusképletek és megoldások tárházáról szólt. És mégis, mi a jó franccal tudna még bárkit is meglepni egy olyan zenekar, aki próbálkozott már magyar és angol nyelvű (jobbára értelmezhetetlen) szövegekkel egyaránt, igen sokáig ördögszarvakkal fején, bemázolva lépett színpadra, illetve olyan sátáni fron...

Egyáltalán nem lepett meg, hogy a Mayhem ennyi évig kereste a választ a Rune „Blasphemer" Eriksen 2008-as kilépését követő sokkra, nevezett gitáros/zeneszerző ugyanis nemcsak helyreállította a norvég legenda státuszát, de vezéregyéniségévé is lett annak. Ennyi év távlatából lényegtelen, hogy Blasphemer pontosan miért hagyta el stabilan birtokolt po...

A Prong feltámadása az évtized elején komoly csalódást okozott számomra, hiszen két olyan albumot is leszállított a veterán New York-i hardcore/crossover/thrash/indusztriál alapbrigád, amely finoman szólva sem volt méltó a névhez. Azok után kábé semmit sem vártam már Tommy Victoréktól, aztán hirtelen megérkezett a két évvel ezelőtti Carved Into Ston...

Ha másban nem is, zenében azért szépen kezd felzárkózni Magyarország a világ fejlettebbik feléhez. Nemcsak a stílusok változatos alkalmazásával próbálják a hazai csapatok felhívni magukra a nemzetközi figyelmet, de egyre profibb kivitelezésű produkcióikkal is simán versenyre kelhetnek bármelyik külföldi zenekarral. A világunkat behálózó ötödik dime...

Ne firtassuk most, mennyire méltatlan módon ért véget a Black Country Communion, főleg annak fényében ne, hogy a csapat még így is tovább húzta, mint a hasonló szupergroupok általában, és három olyan lemezt is kiadott, amelyre akármelyik résztvevő büszke lehet. Nyilván kár, hogy Glenn Hughes és Joe Bonamassa gyerekes sajtóüzengetésbe torkolló vitáb...

Néhány éve, mikor a Lillian Axe-szel közös pesti buli előtt volt szerencsém beszélgetni James Riverával , kérdésemre azt a választ kaptam, hogy ahogy a csapat tagjai egyre öregebbek, morcosabbak és zsémbesebbek lesznek, úgy válik zenéjük fokozatosan súlyosabbá és súlyosabbá. Tény, hogy a US power műfaj veterán fogatát alkotó arcok sem fiatalodnak, és...

Nem kívánom megfejteni Budapestről, vajon tényleg cukorbetegsége miatt távozott-e a Killswitch Engage-ből Howard Jones, vagy netán valami más állt-e a háttérben, de az énekes visszatérése mindenképpen komoly érdeklődésre tarthat számot. Főleg, hogy Francesco Artusato személyében egy olyan szólógitárossal állt neki új dalokat írni, aki igencsak soka...

Annyira csúnya, hogy már szép. Ha jól rémlik, eredetileg Barbra Streisandre használták ezt a nem túlzottan hízelgő kijelentést, de azóta már sok mindenre és sok mindenkire láttam leírva: Psota Irénre, kínai meztelen kutyára, modern épületekre, rettentően rusnya gyerekekre, vagy épp egy divatos ruhakölteményre. Pedig igazából csak egyetlen dolog van...

Per Wiberg neve ismerősen cseng, ugyi?!? Oké, akkor pedig most felejtsük is el gyorsan, hogy volt egyszer egy Death Organ, egy Opeth-tagság, meg sok-sok vendégszereplés az Arch Enemynél, azaz mindazt, amit Per progresszív death metal munkásságáról tudunk. Ezúttal koncentráljunk inkább a billentyű-mágus ízlésének másik oldalára, oda, ahol a Spiritua...

Ha az énekesnős brutál bandák kerülnek szóba, elsőként valószínűleg mindenkinek az Arch Enemy ugrik be, pedig van egy zenekar, melynek frontasszonya már akkor kíméletlenül hörgött/üvöltözött a mikrofonba, mikor Angela Gossow még éppen hogy csak elkezdte az általános iskola alsó tagozatát. A német Holy Moses 1980-ban alakult, Sabina Classen egy évve...

A kaliforniai Autopsy az utolsó rothadó mohikánok közül is az egyik legocsmányabb alakulat, amely 2010-es újjáalakulása óta megállíthatatlanul hajigálja beteg rajongóit mindenféle zaftos, az úgynevezett jó ízlést megerőszakoló penetráns zajmaradványokkal. A visszatérés óta a csapat teljesítménye nem túl biztató: a hosszú évekig elhagyatottan oszlad...

Nem mondom, hogy nem hagyott ki egy ütemet a szívem, mikor először meghallottam, miszerint Kirk Windstein istenhozzádot intett a Downnak, hogy innentől kizárólag legkedvesebb gyermekének, a Crowbarnak szentelhesse minden idejét. (Hogy milyen sikerrel tette mindezt, hamarosan kiderül.) Nem is a szép lassan menthetetlenül egy sátáni kertitörpe fizimi...

Bevallom, a béna név és a kissé talán túl direkt borító miatt akadtak bennem előítéletek a Nuclear Blast egyik friss szerzeményével, az oklahomai Anti-Mortemmel szemben, de körülbelül a nyitó Words Of Wisdom első refrénjéig kellett eljutnom ahhoz, hogy ezekkel máris véglegesen leszámoljak. Ez a zenekar bizony nagyon ott van a szeren.