Shock!

június 30.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Megadeth: Super Collider

Megadeth: Super Collider

Kívülről nézve valóban viccesnek vagy furcsának tűnhet 2013-ban izgatottan várni egy újabb Megadeth lemezt, de az a helyzet, hogy hiába csinált Dave Mustaine hülyét magából a mögötte álló elég sok évben, valamiért mégis szerethető figura maradt. Aki pedig ismeri a zenekart, tökéletesen tisztában lehet azzal, hogy így ötven körül nem fogják már megváltani a világot, és alapműveket sem fognak letenni már az asztalra - mindez megvolt egy-két dekáddal ezelőtt -, továbbá döbbenetes újításokat sem fognak bevezetni, így például egészen biztosan nem lesz Megadeth mixed by Skrillex (vagy helyettesítsd be bármilyen most futó popzenei trenddel). Amit várhatunk tőlük, azt nevezhetjük akár Megadeth esszenciának is, hiszen bármelyik korszakukhoz is nyúlnak vissza, abból nagy eséllyel képesek úgy építkezni, hogy 2013-ban is vállalható és szerethető lemezt készítsenek. Hozzá kell tenni, az előzetes híreknek most sem kellett nagyon hinni: Mustaine szerint nagyon súlyos dalokat írtak, David Ellefson viszont a Countdown To Extinction érát emlegette, ám a forgatókönyvnek megfelelően egyiküknek sem lett igaza. Viszont azon sarkos rajongói véleményözön sem állja meg a helyét, amely szerint „az új lemez szar."

 

Magma Rise: The Man In The Maze

Magma Rise: The Man In The Maze

A Magma Rise létrejötte és működése egyértelműen az egyik legsikerültebb Magyar Underground Sztori a kortárs hírfolyamban. A zenekarral kapcsolatban még ma is legálisnak számít ujjal mutogatni a legszebb férfikorában kimúlt, nagyszerű Mood zenekarra, de ezt a magas labdát e helyen már nem csapnám le. Egyrészt az előtörténetet a Lazy Stream Of Steel d...

Naam: Vow

Naam: Vow

Valahogy mostanában mintha minden a retrós, a '70-es évek legelejét idéző hangzású zenekaroknak kedvezne. Azelőtt sosem hallott nevű svéd, amerikai, német csapatok lemezeiről olvashatunk a neten, a rocklapokban, akik mind-mind a hard rock és a metal hőskorának törekvései szerint alkotnak, minden hétre esik egy-egy megjelenés, és élőben is rendesen ...

Airbourne: Black Dog Barking

Airbourne: Black Dog Barking

Ausztráliában sok évvel ezelőtt egy testvérpár úgy határozott, hogy rockzenekart alapít. Gitárt fogtak hát, céljuk pedig az volt, hogy jól érezzék magukat, miközben hangosan nyomják a boogie-t, és menők legyenek, élvezzék a sörözést, a lazulást, dörgölőzzön hozzájuk a fehérnép, élményeiket pedig továbbra is dalba öntsék. Round and round, ahogy a kö...

Gama Bomb: The Terror Tapes

Gama Bomb: The Terror Tapes

A 2000-es évek eleje egy underground szinten komolynak számító retro-thrash hullámot hozott, melynek keretében hirtelen fiatal bandák egész sora bukkant fel farmermellényben, a '80-as évek – tehát a thrash aranykora – meghatározó bandáitól igen erőteljesen befolyásolt, vegytiszta thrash metalt játszva. Mára az is nyilvánvalóvá vált, hogy nem csak p...

Kingdom Come: Outlier

Kingdom Come: Outlier

Magam is meglepődtem rajta, hogy már elsőre is tetszett a Kingdom Come új albuma, pedig eléggé megijesztettek Lenny Wolf első nyilatkozatai, amelyekben végtelen audio-kozmoszt és kíméletlenül mechanikus, szívtelen hangkollázsokat emlegetett. Ehhez képest a nyitó God Does Not Sing Our Songban minden idők legnagyobb karriert befutó Robert Plant imitá...

Alice In Chains: The Devil Put Dinosaurs Here

Alice In Chains: The Devil Put Dinosaurs Here

Tíz pont, bár még nem hallottam – válaszoltam az egyik shockos kolléga kérdésére, aki Jerry Cantrellék új lemezének milyensége felől érdeklődött a múlt héten, miután hozzáférhetővé vált a neten a The Devil Put Dinosaurs Here. És ugyan ebben a formában természetesen csak vicceltem, mindez azért jól érzékelteti, mennyire bíztam az Alice In Chainsben....

Iggy And The Stooges: Ready To Die

Iggy And The Stooges: Ready To Die

Ha volt banda, amely konzekvensen a széllel szemben pisált, akkor az a Stooges volt. 1967-ben alakultak, és már akkor olyan agressziótól duzzadó és kiábrándultságtól keserű, minimálra vett rock nótákat játszottak Michiganben, amiket csak azért nem hívott senki punknak, mert magát az elnevezést is csak éppen egy évtizeddel később kezdték el használn...

The Trousers: Freakbeat

The Trousers: Freakbeat

A budapesti The Trousers előző két lemezét a maguk idejében hallottam ugyan, de nagyon mélyen nem ástam bele magamat a banda világába. Viszont a legutóbbi Soul Machine még ezzel együtt is jobban tetszett az elsőnél, a Planetary Processnél. Ennek elég egyszerű – szubjektív – oka van: az egykoron az Amber Smithben játszott Kőváry Zoltán énekes/gitáro...

Sodom: Epitome Of Torture

Sodom: Epitome Of Torture

Egy-egy új Sodom lemez érkezésének híre általában nem forgatja fel fenekestül a rockvilágot. Tom Angelripper hordájának persze van egy jókora és egyben igen lojális rajongótábora, akik nagykanállal kajálják a csapat muzsikáját, azonban sosem övezi egy új Sodom-produktum érkezését akkora várakozás, mint mondjuk a pályatárs Kreator esetében. Ettől fü...

Leprous: Coal

Leprous: Coal

A névadó kifejezés eredeti értelmét máig kutató progresszív metal hívők egy jelentős körében megváltóként terjedt el a Leprás neve. Kis csúsztatással élve egy csapásra, legutóbbi sorlemezük, a 2011-es kiadású Bilateral megjelenésének napja óta igaz ez. A norvégok furcsán felöltöztetett második albuma bennem hasonló elvárásokat kevésbé, kellemes eml...

Orange Goblin: A Eulogy For The Fans... Orange Goblin Live 2012

Orange Goblin: A Eulogy For The Fans... Orange Goblin Live 2012

Az Orange Goblin már hosszú-hosszú évek óta egyik titkos favoritomnak számít, ám ami az ő szempontjukból ennél sokkal fontosabb: nem csak nekem ám, hanem a brit metal undergroundnak is. 1995-ös indulásuk óta - amikor is alig voltak több, mint egy a sok Tolkien-bolond, arctalan stoner csapat közül - kiverekedtek maguknak egy igen szép megbecsülésnek...

Rob Zombie: Venomous Rat Regeneration Vendor

Rob Zombie: Venomous Rat Regeneration Vendor Rob Zombie egyértelműen a '90-es évek gyermeke (vagy terméke, nevezzük bárhogy), akinek kimondottan rosszul áll, ha saját korlátait feszegeti, vagy önnön kliséiből átgondolatlanul tákolja össze aktuális produktumát. Előbbire szerencsére sok példát nem lehet mondani, utóbbira sajnos akad azért: előző, érdektelenül hosszú nevű lemeze gyötrelmesen rossz...

Riverside: Shrine Of New Generation Slaves

Riverside: Shrine Of New Generation Slaves Sokszor, sok helyen elmondtam már, hogy a lengyel zenei színtér mennyire egészséges – legalábbis innen nézve bizonyos műfajokon belül sokkal izgalmasabb, nyugatibb (még ha ez a kifejezés lassan el is veszti létjogosultságát) zenekarokat termelnek ki. A Riverside-ról is ejtettünk szót már néhány alkalommal, a koncertjeiket meglátogattuk, és eddig cs...

City Of Fire: Trial Through Fire

City Of Fire: Trial Through Fire

Burton C. Bell sem ült sokat a hátsóján. A tavalyi, egészen jól sikerült The Industrialist után máris itt van a Devin Townsend mellől, illetve a Fear Factoryből is ismert Byron Strouddal közös City Of Fire nevű mellékprojektjének második lemeze. A legutóbbi, három évvel ezelőtti anyag túl sok vizet nem zavart, kellemes riffelős metal volt hallható rajt...

Skid Row: United World Rebellion – Chapter One

Skid Row: United World Rebellion – Chapter One

Sokakkal ellentétben egyáltalán nem találom olyan szörnyűnek az Ozone Monday nevet, amivel Sebastian Bach 1996-os távozása után a megmaradt Skid Row tagok egy darabig érvényesülni próbáltak. Ha belegondolok, még talán a felvételeik is érdekelnének, már ha egyáltalán léteznek ilyenek. Persze amikor már megint Skid Row-nak hívták őket, készültek újab...

Jex Thoth: Blood Moon Rise

Jex Thoth: Blood Moon Rise

Kötelezően leírhatnám az amerikai Jex Thoth új lemeze kapcsán is mindazt, amit az összes hasonszőrű borult hangulatú, old school rockzenét játszó banda kapcsán meg szoktunk jegyezni, de már én is unom ezeket a mantraként ismételt sorokat az olyasféle kifejezésekkel, mint underground trend , okkult rock , pszichedelikus és a többi, így inkább mindenkit me...

Kvelertak: Meir

Kvelertak: Meir

Manapság, amikor már a bivalybasznádi közmunkások dolgos mindennapjait is részletesen dokumentálják a neten, természetesen gondosan kitérve arra is, hogy mi volt az a tíz legutóbbi lemezmegjelenés, ami felkeltette az érdeklődésüket, szóval ilyen időkben igencsak nehezen lepi meg az embert bármi is. Ehhez képest három évvel ezelőtt a norvég Kvelerta...

Volbeat: Outlaw Gentlemen & Shady Ladies

Volbeat: Outlaw Gentlemen & Shady Ladies

Érthetetlennek tűnik, miért váltott ki sokakban akkora felháborodást a Volbeat új lemeze, hiszen Michael Poulsenék nem sokat változtattak az elmúlt években már bevált Metallica meets rockabilly recepten – így az új anyag és az eddig ismertek között sincs gyötrelmesen hatalmas különbség. Igaz, valahol törvényszerű, hogy a nagyobb sikerrel együtt jár...

Ulver: Live At Roadburn

Ulver: Live At Roadburn

Igazán elkényezteti hallgatóságát a bennünk élő örök hipszter kedvenc zenekara, az Ulver. Bár legutóbbi, hagyományosnak tekinthető kiadványuk (értsd: sorlemezük) a 2011-es keltezésű Wars Of The Roses volt, azóta egyrészt megjelentették az oslói Operaházban megejtett fellépésük felvételét (ennek klubokra alkalmazott változatából volt szerencsénk Bud...

Jankai Valentin: Synergy

Jankai Valentin: Synergy

Jóval zúzósabb szólólemezt állított össze a két évvel ezelőtti Black Flowerhez képest a Blind Myselfben doboló Jankai Valentin. A kilenc tételes, 38 perces Synergy a multiinstrumentalista fiatal zenész immár negyedik közrebocsátott hanganyaga, és mind a hangszerkezelésben, mind a megszólalásban jól hallható rajta az egyre professzionálisabbá válás,...

Steven Wilson: The Raven That Refused To Sing (And Other Stories)

Steven Wilson: The Raven That Refused To Sing (And Other Stories)

Jó ideje adós vagyok ezzel az recenzióval. Nem mintha Steven Wilson követői ne tették volna magukévá a Ravent már hetekkel februári megjelenése előtt az albumot – ahogy én is –, hanem mert muszáj igazságot szolgáltatni ennek a páratlan zenei alkotásnak, amely már most jól láthatóan a 2013-as év egyik kiemelkedő teljesítménye.

Avantasia: The Mystery Of Time

Avantasia: The Mystery Of Time

Sokan tényleg meglepődtek rajta, hogy Tobias Sammet ígéretével ellentétben mégsem volt képes abbahagyni az Avantasia karrierjét, pedig a 2000-es évek legelején egyszeri különlegességként indult, majd önmagán többszörösen túlnőtt projekt az évek során sokkal nagyobb vállalkozásnak bizonyult az Edguynál. Tobias az Avantasia előtt nem számított sokkal...

DGM: Momentum

DGM: Momentum

Néhány hete Szilvi átdobott egy linket mindössze annyi kommentárral, hogy „Rusika" (alias Russell Allen). Alapító főszerkesztőnk helyesen tudja rólam (de azt hiszem, ezzel ő maga is pontosan így van az utóbbi időben), hogy ez afféle varázsszó, hiszen nekem a The Divine Wings Of Tragedy óta többé-kevésbé az is elég volna, ha a Symphony X torka egy lem...

Hardcore Superstar: C’mon Take On Me

Hardcore Superstar: C’mon Take On Me

A Hardcore Superstar – zseniálisan csengő név, valóban telitalálat – karrierje kezdetén rátalált egy jól járható ösvényre, jól is haladtak, egyre felismerhetőbbé vált a zenéjük, majd egy nagyobb erősítés után a srácok bele is ragadtak saját felismerésükbe. Kezdetben volt a tornacipős, laza, füstös, punkos rock'n'roll, dalaik a házibulik biztos rész...

Queensryche: Frequency Unknown

Queensryche: Frequency Unknown

A sors szomorú iróniája, hogy ennek a finoman szólva lehangoló lemeznek az ismertetője egyszerre jelenik meg minden idők egyik legmeghatározóbb metal alapművének huszonöt éves jubileumi visszaemlékezésével. A kontraszt akkora, és egyben annyira nyomasztó, hogy a hozzám hasonló, az elmúlt évtized vargabetűin megedződött egykori Queensryche fanatikus...

Aeternus: ...And The Seventh His Soul Detesteth

Aeternus: ...And The Seventh His Soul Detesteth

Nomen est omen, az Aeternus örök. Az egykor a Gorgoroth és az Immortal névsorában is jegyzett Ronny „Ares" Hovland zenekara hét évig váratta a rajongókat a legutóbbi HeXaeon óta, ami az akkor még sűrűbben érkező elődeihez hasonlóan egy tipikus Aeternus alkotás volt a sorban. Aresékkel kapcsolatban ma is leginkább az jut eszembe, mekkora beteljesült...

90. oldal / 235

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Lillian Axe - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Stuck Mojo - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 2.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.

 

Watch My Dying - Gödöllő, Trafó, 2003. május 23.

 

Wackor - Budapest, Wigwam, 2005. március 18.