Járt utat járatlanért el ne hagyj! Sal Abruscato akár ezt a vitatható valóságtartalmú közhelyet is választhatta volna Halál Névre Hallgató Fakó Lova második lemezének címéül, hiszen minden bizonnyal ez az intelem lebegett lelki szemei előtt. Ugyanis az APHND második anyaga lényegében csontra ugyanolyan, mint az első – ez mondjuk annak fényében nem is lehet különösebben nagy meglepetés, hogy az And Hell Will Follow Me mennyire remekbe szabott volt: mind a kritika, mind a hallgatók ódákat zengtek róla, Abruscato pedig szép lassan kiléphetett tanítómesterei, Peter Steele és Keith Mina Caputo kisasszony árnyékából. A lemez hatása alól én sem tudtam kivonni magam: 2011-es év végi listámon ezt tettem meg az év lemezének (pedig akkor jelent ám meg a Mastodon Hunterje is!), és döntésemet azóta sem bántam meg, az album rendszeres vendég nálam, és továbbra is maximális teljesítménynek tartom. Nem csoda hát, ha Salvatore barátunk mindössze minimális változtatásokra ragadtatta csak magát, ami kábé kimerül abban, hogy korábbi kísérőzenészei egy részét lecserélte, bár igaz, hogy a két fő társ – Matt Brown gitáros/producer és Johnny Kelly dobos – most is itt van.
