Kíváncsi voltam, mi sül ki ebből a bemutatkozásból. A Helland tavaly egyáltalán nem olyan zenével debütált, amire az ember a két alapító, Nagy Dávid gitáros és Czébely Csaba dobos pokolgépes múltja alapján számított volna: a zenekar olyan vonalon mozog, amelynek itthon nem nagyon akadnak képviselői, és modernebb, súlyosabb, ám egyszersmind rockosabb lüktetésű is a Gépnél. Ha nagyon kategorizálnom kell, akkor sem tudok mást mondani rá, mint hogy metal – abszolút gitárcentrikus, húzós muzsika, amely ugyanakkor kellően dallamos is ahhoz, hogy a tradicionálisabb irányzatok hívei is ráérezzenek. És ugyan egyes részletek, témák, tempók hallatán az embernek itt-ott beugranak nevek, összhatásában nem is nagyon hasonlít senkire sem itthonról, sem kintről.
