Kevés viccesebb dolog van annál, mint amikor a stábon belül elég jól kitalálható törésvonalak mentén egymást cikizzük bizonyos előadók és zenekarok kapcsán. „A Shock! legmegosztóbb személyisége" versenyben talán David Coverdale és Kip Winger vívja a legszorosabb küzdelmet, és a velük kapcsolatos poénok, beszólások szinte megunhatatlanok. Egy ideig ...

Különös egy képződmény a New York-i doomster Blood Farmers. Életpályájuk nem azért érdekes, mert annyira kacskaringós lenne, sokkal inkább amiatt, mert nincs is szó összefüggő karrierről. 1989-es megalakulásukat követően az első etap '96-ig tartott, miközben mindössze egy teljes értékű nagylemezre és két lemezhosszúságú demóra volt szükségük ahhoz,...

Doug Pinnick, George Lynch, Ray Luzier – azt illetően felmerülhettek ugyan előzetes kérdések, hogy vajon merre indul el közös projektjében ez a három zseniális zenész, de ahhoz nem nagyon férhetett kétség, hogy a végeredményre érdemes lesz odafigyelni. Az már csak adalék, hogy a King's X aranytorkú basszer/énekese, a Dokken és a Lynch Mob boszorkán...

Jó idők köszöntenek a régisulis black/thrash táborra, hiszen a kanyarban az új Goatwhore album, addig pedig minőségi hallgatnivalónak máris itt van Mika Luttinenék friss anyaga. No igen, egy ideje már nem a vérben és szeszben dagonyázó finnjeink diktálják az ütemet a színtéren, de amikor valami újdonsággal jelentkeznek, arra mindenképpen érdemes od...

Igen, ennek az őrült svéd ötösnek tényleg az a neve, hogy A Chuck Norris-Kísérlet. És nem, nem valami Irigy Hónaljmirigy-féle mókabandáról beszélünk, hanem egy tökéletesen komoly zenekarról (már amennyire nyilván ebben a közegben egyáltalán az lehet valaki), akik ráadásul éppen egy évtizede mérgezik a skandináv közízlést. Ráadásul nevüket nem is a ...

Két ember él a Földön, akin nem mutat nevetségesen, ha cipőpasztát mázol a szeme köré: az egyik Ozzy Osbourne, a másik Tom G. Warrior. Nem állíthatjuk, hogy utóbb megnevezett svájci úriembernek közléskényszere lenne és minden, a fejében pillanatokra felbukkanó hangjegyet lejegyezne és kiadna. És ez így is van jól, akkor beszél, amikor értelme és he...

Persze, rendes emberhez méltón én is szoktam tévedni, becsületes lévén pedig el is ismerem tévedésemet. Azt sugalltam ugyanis majd' másfél évvel ezelőtt az Address The Nation ismertetőjében, hogy az első két H.E.A.T lemez némileg jellegtelen alkotás volt, ezért aztán könnyedén siklottam át felettük. Igen, túl simán léptem át rajtuk, és ezért bocsánat...

Kíváncsi voltam, mi sül ki ebből a bemutatkozásból. A Helland tavaly egyáltalán nem olyan zenével debütált, amire az ember a két alapító, Nagy Dávid gitáros és Czébely Csaba dobos pokolgépes múltja alapján számított volna: a zenekar olyan vonalon mozog, amelynek itthon nem nagyon akadnak képviselői, és modernebb, súlyosabb, ám egyszersmind rockosab...

Nem is olyan rég – és pláne nem egy messzi-messzi galaxisban – volt idő, amikor az európai metal színteret olyan csapatok uralták, mint a Hammerfall, a Rhapsody vagy a Stratovarius. Gyakran meg is fordultak nálunk, a Stratónak pedig még az a jó szokása is megvolt, hogy rendre hozott magával egy-egy kifejezetten ígéretes, feltörekvő csapatot. A Sona...

Oké, akkor mindenkinek adok néhány másodpercet arra, hogy feldolgozza a jobb szélen található pontszámot. És aki fogékony az ilyesmire, már rohanhat is anyázó kommenteket gyártani, hiszen az a hetes feljebb már nem fog kúszni. A többieknek azonban gyorsan le kívánom szögezni: ez nem jelenti azt, hogy Zakk Wylde bandájának kilencedik teljes értékű n...

Ahhoz képest, hogy annak idején a világ legnagyobb arénáiban nyomult éveken át, elég rég nem hallottunk Adrian Vandenbergről, aki a '80-as évek végétől kezdve kisebb-nagyobb megszakításokkal több mint egy évtizeden át David Coverdale legodaadóbb szövetségesének számított. 2003-ban aligha csak én lepődtem meg rajta, hogy kimaradt a nagy Whitesnake ú...

A Starofash projekt mögött álló személy, Heidi Solberg Tveitan ugyebár az emperoros Ihsahn felesége, ezen a ponton pedig el is illan bárminemű rock/metal kötődés a kritika tárgyával kapcsolatban. Nem volt ez persze mindig így, elég, ha csak az akkor még Ihriel művésznéven futó asszony és férjének családi zenekarára, a zseniális produkciókat fialó P...

Kevés lemezt vártam mostanában jobban, mint a hármas számú Steel Panthert, hiszen – bár erről a szerkesztőség körében is finoman megoszlanak a vélemények – manapság kevés szórakoztatóbb zenekar létezik a Los Angeles-i pinavadászoknál, méghozzá nemcsak tabukat nem ismerő szövegeik miatt, hanem hibátlan glam/sleaze/hard rock stílusgyakorlataiknak és ...