Shock!

február 27.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Beastmilk: Climax

beastmilk_cMég tavalyi megjelenésről beszélünk, de egyrészt eleve év végén jött ki az album, másrészt elég sokat lehetett hallani a zenekarról azóta is, szóval nem látom vállalhatatlanul cikinek csupán most előjönni ezzel az ismertetővel (pláne, hogy hónapok óta hallgatom a Beastmilk debütjét, csak éppen eddig egyszerűen sosem jutottam el addig, hogy írjak is róla). Ennek ellenére persze mindennek nevezhetjük ezt az albumot, csak éppen a jövő zenéjének nem, viszont a finnek jó dalokkal töltötték meg a lemezt, és végső soron úgyis ez a lényeg.

Azon persze ettől függetlenül is jól el lehet mulatni, hogy a Climax zsinórban kapta az elmúlt hónapokban a hozsannázásokat a metal portálokon és magazinokban. Érdekes lenne visszaküldeni ezt az albumot valami időhurok segítségével oda, ahová tényleges zenei gyökerei is vezetnek, tehát a '80-as évek legelejére, és megnézni, milyen reakciókat vált ki akkor a rock/metal táborból... De mondjuk azt is megéltük tizenöt-húsz évvel ezelőtt, hogy az annak idején első számú közellenségnek számító Depeche Mode-ról kiderült: a felszíni köpködés ellenére titokban azért a súlyos zenék tengernyi képviselője szerette/szereti őket. Persze árnyalhatjuk annyival a képet, hogy a Beastmilk által zászlóra tűzött halálmadár gitárpop a Joy Division, a Bauhaus és társaik révén sosem részesült annyira merev elutasításban a sok szempontból ma is őskonzervatívnak számító fémzenei színtéren, mint más nem-metal dolgok, de a lényeg azért alapvetően ugyanaz: nekem úgy tűnik, mintha rengeteg olyan ember is lelkesedne a Beastmilk iránt, aki egyébként vegyvédelmi kesztyűben sem biztos, hogy megfogna egy egészen hasonló stílusban fogant albumot teszem azt 1982-ből. Ez amúgy nem baj, ma már elvégre úgyis eltűnőben vannak a műfajok közötti demarkációs vonalak, a banda pedig tényleg jó. Csak ideológiát nem kell gyártani ahhoz, hogy ez miért tetszik, ha közben más egészen hasonló régieket meg leszarozol...

megjelenés:
2013
kiadó:
Svart
pontszám:
8,5 /10

Szerinted hány pont?
( 12 Szavazat )

Amennyiben esetleg a fentiekből nem találtad volna ki, a Code-ból is ismert Kvohstot a frontra állító Beastmilk nem metalt játszik, hanem azt a jellegzetes brit érzésvilágú zenét, amit egyaránt nevezhetünk new wave-nek, dark/gótnak vagy post-punknak: kemény ütemek, pulzáló basszusfutamok és légies gitárhangok dominálta, borongós muzsika ez cseppet ripacskodó, de nagyon hatásos énekkel, ahol a mindenre rátelepedő hangulat a lényeg, ám a sötétség ellenére is tele van ragadós dallamokkal. A The Wind Blows Through Their Skulls dalt például elég nehezen tudnám másnak nevezni, mint slágernek, mivel már elsőre is levakarhatatlan légypapírként tapad az ember hallójárataiba, és számos másik dal is rendelkezik ezzel a tulajdonsággal. Ha a hatásokat kell felsorolnom, a már említett Bauhaus meg a Joy Division mellett meg lehet még említeni a The Cure-t, a The Smiths-t, a Sisters Of Mercyt, meg nyilván egy csomó olyan elfeledett vagy félig elfeledett bandát, amelyek diszkográfiáját Kvoshték kívülről fújják, én meg talán még a nevüket sem hallottam. De igazából ez is másodlagos, mert a Beastmilk letett az asztalra egy olyan lemezt ebben a stílusban, amely végig pörgős, jó számokkal van tele a nyitó Death Reflects Ustól kezdve a szintén baromi ragadós Genocidal Crushon át a hat percet közelítő Strange Attractors zárás zajos, komor gyászindulójáig. A Marilyn Manson a legutóbbi Born Villain lemezen részben szintén ezt a zenei világot akarta újjáéleszteni némileg korszerűbb köntösben, csak ott nem szerepeltek olyan meggyőző szerzemények, mint a Climaxen.

Nem fordítja ki a sarkaiból a világot ez az anyag, de közel tökéletes stílusgyakorlat. Ha nem kizárólag a hörgős-blastbeates vonalban vagy az ökölrázós teuton power metalban találod meg önmagad, és tetszenek a leplezetlen wave-es beütések mondjuk a Ghostban vagy az In Solitude-ban, érdemes tenni vele egy próbát. Bár gyanítom, hogy ha utóbbiakkal kapcsolatban képben vagy, már a Beastmilk neve sem cseng ismeretlenül.

 

Hozzászólások 

 
+4 #10 JamesSmith 2014-05-05 01:53
Ebben a stílusban ez az album egy kiemelkedő alkotás és alapmű! Kevesen művelik ezt ilyen szinten! 10/10
Idézet
 
 
+3 #9 Jan 2014-05-05 00:26
Abban nagyon is egyetértek a szerzővel-ha nem is tetszett maradéktalanul-de nagyon tudok örülni hogy van-hogy a 80-as évekbeli goth vonal eszméletlen szinvonalas volt.
Idézet
 
 
+2 #8 Jan 2014-05-05 00:17
Érzem az alázatot a zenekarban,csak sokkal fakóbb az egész mint egy Fields of the Nephilim,vagy Sisters of Mercy.Mivel két banda nálam a goth/post-punk non plus ultrája-sőt a FON-nak még metalos korszaka is volt- ezért csodát én már nem várok senkitől.Inkább a Bauhaus-ra emlékeztet engem ez a zene,amit meg sosem szerettem.

De vannak jó számok,csak a hangulat hiányzik.

Azt meg mégegyszer kihangsúlyozom: kiérződik a tisztelet a múlt iránt.
Idézet
 
 
+2 #7 Draveczki-Ury Ádám 2014-05-04 04:24
Idézet - norbert hellacopter:
[quote name="Khold"]
Más: Az utolsó előtti mondatban az In Season az nem In Solitude akart lenni véletlen?:)

Dehogynem. :) Javítva, köszi.
Idézet
 
 
+4 #6 norbert hellacopter 2014-05-03 16:54
Idézet - Khold:
Azért robbant be, mert egyrészt egy olyan igényes Dark/Goth zene, amit manapság már nem sokan csinálnak, másrészt Kvohst a kapcsolódási pont.


Azért jópár (jósok) remek dark/goth/post-punk anyagot össze lehet vadászni az utóbbi évekből, csak keresgélni kell. És ahogy írod, pontosan, Kvhost a kapcsolódási pont, nélküle ezt a(z amúgy kiváló) lemezt ugyanúgy leszarná/nemismerné stb a metálszcéna, mint mondjuk a szintén óriási tavalyi Night Sins lemezt (https://www.youtube.com/watch?v=r-PZr9kWhg4)

Más: Az utolsó előtti mondatban az In Season az nem In Solitude akart lenni véletlen?:)
Idézet
 
 
+6 #5 Cervus Elaphus 2014-05-03 16:52
Az írással maximálisan egyetértek. Annyi, hogy nálam 10/10-es a lemez. Kb. a megjelenése óta hallgatom s őszintén bevallom, hogy szerelmes vagyok ebbe az albumba. Pedig Kvohst korábbi zenekarait nem hallgatom. Igazából ilyen muzsikát is igen ritkán, de ez akkor is kibaszott jó!
Idézet
 
 
+9 #4 messire 2014-05-03 11:37
Napi szinten hallgatom, mióta kijött, és egyelőre nem úgy tűnik, hogy ráunnék egyhamar. 10/10, számomra nincs rajt gyenge pillanat (bár tény, hogy hozzám közel állnak a hasonló retró-szagú zenék)
Idézet
 
 
+11 #3 asdasd 2014-05-03 10:18
Idézet - BSND:
Nem rossz ez a lemez a maga veszélytelen módján, én is hallgatom már egy ideje, de ettől függetlenül teljes értetlenséggel állok azelőtt, hogy miért robbant be így a metál szcénába, amikor pedig nem is az. Eléggé meglepődtem, amikor Fenriz is reklámozta anno.


mert ilyesmire is lenne szüksége a metál szcénának ahhoz, hogy ne süllyedjen még mélyebbre abban az unalmas posványban, amiben évek óta vergődik.
Idézet
 
 
+9 #2 Khold 2014-05-03 09:20
Azért robbant be, mert egyrészt egy olyan igényes Dark/Goth zene, amit manapság már nem sokan csinálnak, másrészt Kvohst a kapcsolódási pont.
Idézet
 
 
-2 #1 BSND 2014-05-03 08:35
Nem rossz ez a lemez a maga veszélytelen módján, én is hallgatom már egy ideje, de ettől függetlenül teljes értetlenséggel állok azelőtt, hogy miért robbant be így a metál szcénába, amikor pedig nem is az. Eléggé meglepődtem, amikor Fenriz is reklámozta anno.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Lillian Axe - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Motörhead - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Wendigo - Budapest, Rocktogon, 2007. április 29.

 

Wendigo - Budapest, Kultiplex, 2006. október 14.

 

Wendigo - Budapest, Wigwam, 2005. február 16.