Shock!

március 29.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Haste: The Mercury Lift

A Haste emlékeimben ezidáig egy középszerű hardcore csapatként létezett. Valamelyik előző lemezük meg is van, de nem hallgattam agyon, ha ennyire nem ugrik be a zenéjük. Mikor megérkezett a cd, már az gyanús volt, hogy egy fehér alapú, az átlagtól (hardcore és metal egyaránt) nagyon eltérő, egyszerű, de ízléses borító takarja a lemezt.

megjelenés:
2003
kiadó:
Century Media / Record Express
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 0 Szavazat )

Gyorsan be is raktam a lejátszóba, és nagyon csodálkoztam, hogy mi történt a csapattal. Mert változtak. Zeneileg nagyon. Az első két dal ilyen dallamos lightos rockzene, divatos énekstílussal - az az emo-s, kicsit nu metalos keverék -, csipet düh csak a harmadik dalban érkezik, meg az üvöltés is. Itt megnyugodtam, hogy mégsem cserélték el a mesterszalagot és valóban a Haste zenél a cd-n.

Amúgy két énekes is zeng itt, Kelly Reaves énekli a magas, kissé vékonyka témákat, Chris Mosley a mélyebbeket. A vicc az, hogy Kelly nemrég vált ki a csapatból, Chris pedig magára vállalta az összes vokalista feladatot, reméljük bírja majd tüdővel, torokkal. Kicsit koncepciótlannak érzem a háttérzeneként elsimuló dalok között néha a pici durvulatot - na persze azokban is csak egyes riffek durvábbak - kicsit altat is a lemez eleje. Nagyjából a korong közepétől ráznak fel, a hatodik nóta, a Room 134 kifejezetten üdítő pillanatokat tartalmaz zeneileg. Ezzel kellett volna indítani. Mondjuk aztán a következő dallal sikerült lehűteni a kedélyeimet, mert elég töltelék szegényke. De csak azért, hogy a God Reclaims His Thorne cíművel ismét felrázzanak, ahol a Lamb Of Godból D. Randy Blythe tornáztatja meg hangszálait, jól is teszi, mert dinamikát adott a dalnak, nem is keveset. Ezt is valahova a lemez elejére kellett volna helyezni. A végén pedig végképp fel akarják pörgetni a hallgatót, mintha nem is ugyanaz a csapat lenne, mint a lemez elején, na itt már elhiszem, hogy hardcore zenekart hallgatok. Teljesen korrekt dal, az üvöltős fajtából, ráadásul itt van a lemez legjobb riffje, ami bár síkegyszerű, de üt.

Baromi divatos ez a zene (legalábbis egy része), vannak felemelő pillanatai, csak még egy picit semmilyen mindenféle szempontból. Azért még párszor meg fogom hallgatni, mert összességében egész pofás.

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Heathen - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

After All - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Accept - Budapest, Club 202, 2011. február 2.

 

Wisdom - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 14.

 

Watch My Dying - Budapest, Almássy téri Szabadidőközpont, 2007. március 23.

 

Wackor - Budapest, Kultiplex, 2005. október 8.