Shock!

július 21.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Host: IX

host_cNem szenved éppen kreativitáshiányban Nick Holmes és Greg MacKintosh, hiszen a biztos üzemmódban, rendszeres albummegjelenésekkel és turnékkal operáló Paradise Lost mellett mindketten érdekeltek más projektekben is. Ez pedig itt egy újabb, ezúttal közös formáció a nagy párostól, aminek már a neve is beszédes, hiszen az anyabanda történetének legmegosztóbb, a maga idejében üzleti halálugrást jelentő 1999-es albumának címét viseli. A zenei törekvések ezek után egyértelműek, illetve az üzenet is: ennyi év távlatából ők is tudják, hogy azt a lemezt nem feltétlenül volt jó ötlet Paradise Lost néven megjelentetni.

Azóta persze elég nagyot változott a világ és benne a Paradise Lost: a zenekar később nemhogy a fémzenéhez, de ezen belül érintőlegesen még saját death metalos gyökereihez is visszatalált. Mai muzsikájuk gyakorlatilag mindent szintetizál, amit bejártak a palettán a '90-es évek legeleje óta – igen, nyomokban természetesen a Host hatásai is fel-felbukkannak az aktuális sorlemezeiken. Ezzel együtt határozottan jó ötlet volt Gregtől és Nicktől, hogy külön kezelik ezt a mostani vállalkozást. Így egyrészt adott egy egységes és letisztult koncepció, másfelől egy-két dal ugyan simán beférne a IX-ról az aktuális Paradise Lost-anyagokra, de tokkal-vonóval ott megjelentetve azért már megterhelné a tábor gyomrát ez a lemez. Így viszont nincs okuk visszafogni magukat.

megjelenés:
2023
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 44 Szavazat )

A magam részéről természetesen ennyi év távlatából rég megbékéltem a Hosttal, és ugyan nem támad túl gyakran ingerenciám hallgatni, helyén kezelve azért tudom értékelni a rajta hallható dalokat. Így, tiszta lappal az első pillanattól fogva rokonszenveztem ezzel a mostani vállalkozással, és a végeredmény valóban tetszetős lett. A zene meg nagyjából olyan, mint bárki várná az előzetesek és a bandanév alapján. Gregor összekeverhetetlen dalszerzői stílusa, dallamvilága és Nick hangja, szövegei révén százszázalékosan benne van a Paradise Lost elegánsan bársonyos sötétsége, dallamvilága, mégsem teljesen ugyanaz a két sztori.

Ugyanakkor azt sem mondanám, hogy a '99-es lemez szimpla második része ez az anyag. Eleve testesebb, élőbb, lüktetőbb és egyszersmind puritánabb, szimplább a hangzása, mint az eredeti Hosté, és noha ahhoz hasonlóan továbbra is a Depeche Mode a legnyilvánvalóbb párhuzam, ezúttal a Gahan & Gore Művek hatásainak részaránya is kisebb a Joy Division, a Sisters Of Mercy, a The Mission, a New Model Army és társaik rovására. De hát ugye ezek alapból is mind benne vannak a Paradise Lost-féle keverékben... Egyszerűen annyiról beszélünk, hogy ezen a lemezen Greg és Nick ennek az oldalnak enged teret. Ebből következően nem is nehéz elképzelni bizonyos dalokat a kluttyogó elektronikus ritmusok, légies szintetizátorok és elidegenedett gitárdíszítések helyett Aaron Aedy vaskos ritmusozásával egy Paradise Lost-albumon. Ebben a formában mégis más ízt kap a sztori.

Az album legfogósabb és talán legerősebb dala egyértelműen a másodikként felcsendülő Tomorrow's Sky a maga pittyegő billentyűfutamaival, pulzáló ritmusaival és Nick légies, ragadós dallamaival. Kiemelkedő pillanatokat hoz a markáns ritmusokra alapuló Hiding From Tomorrow vagy a legjobb pontokon robbanó, de fémesség helyett inkább elektro-rockos gitárokkal megberhelt My Only Escape is. Az A Troubled Mind 21. századi Depeche Mode-ot idéző pillanatai is jólesnek, és érdekes megfigyelni, milyen briliánsan fordította át Greg a saját stílusába Martin Gore jellegzetes gitármegoldásait az itt hallható szólisztikus megmozdulásokkal. Hangulatilag amúgy cseppet sem lehúzós az összkép, a magam részéről maximum finoman melankolikusnak nevezném az anyagot, depressziósnak semmiképp. A ′99-es album kicsengése legalábbis mindenképpen borúsabb, vészterhesebb volt ennél.

Csodaszámba persze azért így sem megy a dolog. A dalok jók, de nem megkerülhetetlenek, és a világon semmi újat nem hallunk itt, nemhogy globális értelemben véve, de még Gregéktől sem. Viszont ha épp rátör az emberre ez a hangulat, összességében az egész IX jól elhallgatható – főleg, hogy még az A Flock Of Seagulls I Ranjének feldolgozásával együtt is alig terjeszkedik túl az egészséges 40 percen. Ha szereted az ilyesmit, tetszeni fog, ha meg úgyis minden szar, amit a Lost Paradise óta letettek az asztalra, legalább megint hangoztathatod, hogy te már 1991-ben megmondtad, mennyire eladták magukat.

 

Hozzászólások 

 
#7 JesterRace 2023-04-05 22:19
"Így egyrészt adott egy egységes és letisztult koncepció, másfelől egy-két dal ugyan simán beférne a IX-ról az aktuális Paradise Lost-anyagokra, de tokkal-vonóval ott megjelentetve azért már megterhelné a tábor gyomrát ez a lemez."

Nekem inkább az terheli meg a gyomrom, hogy nem "merték" saját név alatt kiadni, mert nem lenne jó a fogadtatás; pedig az utóbbi idők (amúgy remek) keményvonalas lemezei (Obsidian és a Medusa az egész diszkográfia két nagy erőssége) után igazán kellemes végre ezt az oldalukat is hallani megint - úgyhogy nem kell itt variálni, ez simán Paradise Lost, a következő sorlemez, csak gyártási hiba miatt lemaradt a név a borítóról.
Idézet
 
 
#6 Dead again 2023-03-12 10:24
Kellemes hallgatnivaló. A dalok nem mennek csodaszámba, de a hangulatuk "jó". Olyan, mint a régi, kényelmes cipőd: felveszed, otthonos minden ponton, de újat már nem fog adni. De ettől ő még nem rossz.
Idézet
 
 
#5 Lábszagú Tündérke 2023-03-06 17:20
A Host után egyértelmű csalódás, de azért tetszik. Picit túl prünytyögős, mint a Delta Machine!
Idézet
 
 
#4 Ámik Attila 2023-03-04 16:22
A Host számomra abszolút ízlés formáló, meghatározó lemez, mai napig minden idők legjobbja. Több, mint 20 évet vártam a folytatásra, ami nem is igazából folytatatás. Nem éri el az előd szintjét, sőt jónéhány Paradise Lost albumét sem, de mióta megjelent, mégsem hallgatok mást. Óriási lemez, nekem valószínűleg az év egyik legjobbja. Hatalmas szerencse, azon túl, hogy hőseink ilyen zenére adták fejüket, hogy a Nuclear Blast is látott benne annyi fantáziát, hogy megjelenjen.
Idézet
 
 
#3 janomano 2023-03-04 16:03
Ahhoz képest hogy a mindenféle synthwave cuccoknál az újdonságot itt nem hallani kitétel kevésbé kerül élő, itt ez számon van kérve, nem tudom mi lehet nagyobb újdonság mint, hogy ezt egyáltalán megcsinálták. Simán jöhetett volna a One Second után a Host helyett, van ez a lemez azon a színvonalon. Sőt, még az utóbbi Depeche Mode lemezeket is körözi.
Idézet
 
 
#2 Tulus 2023-03-04 10:57
Igaz, nem lett olyan zseniális, mint a Host, de nagyon kellemes hallgatni való, helye van a Paradise Lost diszkográfiában .

10/9
Idézet
 
 
#1 P.R. 2023-03-04 10:12
A Host lemez a mai napig nem tetszik, pedig időnként még mindig megpróbálkozom vele....ez viszont igen....Én sem értem. :)))
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2013. július 9.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Mátyás Attila Band - Budapest, A38, 2011. július 2.

 

Mercenary - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Watch My Dying - Gödöllő, Trafó, 2003. május 23.

 

Wackor - Budapest, A38, 2004. szeptember 29.