Shock!

július 01.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Audioslave: Out Of Exile

Audioslave: Out Of Exile

Amikor először hallottam az Audioslave első új single-jét, a cseppet rutinszerű Be Yourselfet, nem jártam örömömben vitustáncot, de egy percig sem tartottam attól, hogy a lemezzel úgy összességében bármiféle gond is akadna. Nem is kellett csalódnom, habár az Out Of Exile sok tekintetben különbözik a bemutatkozó anyagtól: lendületesebb, tempósabb, rockosabb, összességében kevésbé súlyos anyag, mint a 2002-es lemez volt, és egyszersmind garázsosabb, spontánabb is annál. A jellegzetes hangzásvilág persze megmaradt, hiszen itt három olyan muzsikusról beszélünk, akiket egyetlen hangból is azonnal fel lehet ismerni - és akkor még nem beszéltünk Chris Cornellről.

 

At Vance: Chained

At Vance: Chained

Két helyen is azt olvastam nemrégiben, hogy az új At Vance lemez nem olyan jó, mint az előzőek. Ezen elcsodálkoztam, majd miután meghallgattam a promo cd-t (sőt, már a hallgatás elején), megnyugodtam: egy olyan banda, amely kezdetektől fogva görcsösen ragaszkodik a választott stílushoz, s amelynek ráadásul olyan keményfejű, elkötelezett (ha úgy tet...

Disbelief: 66 Sick

Disbelief: 66 Sick

No. Mikor már úgy érzem, kezdek besokallni a hörgős súlyzenékből, mindig jön valami, ami visszaadja a hitet, hogy vannak még jó/izgalmas/érdekes csapatok ebben a műfajban. Vagy akár olyanok, amelyek nem váltják meg a világot félelmetesen újító dolgaikkal, viszont baromi jó érzés meghallgatni a zenéjüket és kikapcsolni a világból.

Gutted: Human Race Deserves To Die

Gutted: Human Race Deserves To Die

A japán kiadó után a csehekhez tévedt a Gutted, ami nyilván sokkal jobb nekünk, hiszen az első lemezüket gyakorlatilag lehetetlen volt beszerezni. Négy év elmúltával itt a második lemez, gyakorlatilag mintha ott folytatták volna, vagyis picit még kíméletlenebbek, mint valaha. Aki ismerte őket, tudta mire számíthat, kegyetlen gyors őrlésre, death/gr...

Ravager: Naxzgul Rising

Ravager: Naxzgul Rising

Égszakadás-földindulás! Már eleve rossz érzéssel tettem be a Ravager második és egyben utolsó lemezét, a 2004-es Naxzgul Risingot, ugyanis az infólap elég rosszat sejtetett a mexikói (!!!) brigádról. Aztán jött a kezdő Nuclear Vomiting Warcraft (ez ám a komoly társadalomkritika - Make Love Not War!), és beigazolódott minden balsejtelmem.

Valkija: Avengers Of Steel

Valkija: Avengers Of Steel

Jó ideje hányódott ez a cd is nálunk, sajnos a kiadó eddigi zenekarai nem döntöttek le a lábunkról, sőt. De most nagy levegővétel és. A Valkija '99-ben alakult, olaszok és klasszikus/power metalt játszanak (nem annyira a galoppozós fajtából).

Absentia Lunae: Marching Upon Forgotten Ashes

Absentia Lunae: Marching Upon Forgotten Ashes

A logóból már sejtheti mindenki (már aki ki tudja venni melyik a logo a borítón a maszatokból), hogy black metal zenekarról lesz szó. 2002-ben alakult a csapat, Climaxia (nemröhög!) gitáros keltette életre Khrael X.E. dobossal. Ráadásul Climaxia hölgy, ha jól látom.

Dungeon: One Step Beyond

Dungeon: One Step Beyond

Lehet, hogy Ausztráliában titokban dúl a kerge kenguru kór? Mert attól, ahová ezek a Dungeon-béli fickók időnként fajulnak, a békésen sziesztázó koalák azonnal lefordulnak a lombok közül, az tuti. Tehát visszatért Lord Tim és társulata, hogy ismét elkapják a grabancunkat, de olyan szinten, hogy az lehetőleg nyolc napon túl (se) gyógyuljon.

Dream Theater: Octavarium

Dream Theater: Octavarium

Egy újabb lemez a Dream Theatertől, amelyik vég nélküli vitákat fog kiváltani a rajongóikból. Sőt, már kiváltott. Kezdődött a borítóképpel, órákig elemezgették mindenfelé, hogy mi a fenét ábrázolnak a golyóbisok, meg különben is, az egyik nem jó helyen van.

Agnostic Front: Another Voice

Agnostic Front: Another Voice

Hát igen, egy Agnostic Front album esetén mindenki tudja, hogy mire számíthat: nagyívű, heroikus énekdallamokkal megspékelt, doomos riffelésre épülő AOR/progresszív metalra. Na jó, félre a hülyeséggel. Nem akarom megjátszani a nagy old school HC harcost, mivel egyrészt nagyon nem vagyok az, másrészt meg úgyis van belőlük épp elég. De azért a Fronto...

Trail Of Tears: Free Fall Into Fear

Trail Of Tears: Free Fall Into Fear

E népes bagázs története egészen a kilencvenes évek közepéig nyúlik vissza. A hosszú évek folyamán számtalan tagcsere történt - ahogy az a tekervényes, északi históriákban lassan már törvényszerűnek mondható. Első albumuk megjelenésére egészen '98-ig kellett várni, mikor is beindult a verkli s ráleltek stílusban hozzájuk illő zenekarok (Tristania, ...

The Ladder: Future Miracles

The Ladder: Future Miracles

Nem mondanám, hogy AOR szakértő lennék, mégis, nem féltem ezt a bandát saját magamtól, hiszen nálam még mindig jobb kezekben van, mint brutálisabb muzsikákhoz szokott fülű fiatalabb (evégett az efféle muzsikától sugárban hányó) vagy idősebb, túlzottan is nosztalgiára hajlamos (ezért a "felnőtt rock" iránt talán szubjektíven lágyszívű) munkatársaimn...

Deadlock: Earth Revolt

Deadlock: Earth Revolt

Kivételesen nem metalcore kiadványt hozott a postás a Lifeforce kiadótól, hanem black/death lemezt. Jééé... Sajnos a borító nem túl bizalomgerjesztő, lapozzunk. A zene a dallamos black (izé, lightos black... tehát szürke?) és a death metal keveréke, néha gótikus hatásokkal (női éteri kórusok, szintiszőnyeg, ami már a lightos blackben is túl lightos...

Talisman: Five Men Live

Talisman: Five Men Live

Jeff Scott Soto-t alapból imádom, a Talismannak mégsem lettem akkora fanatikusa, mint egyéb munkáinak. Illetve, "ez így ebben a formában nem igaz", mert bár néhány lemezük (Genesis, Humanimal, Life, Truth) megvolt már ezelőtt is, és persze hallgattam/hallgatom ezeket, el is dobtam az agyamat Marcel Jacob basszusjátékától meg persze a többiek teljes...

Das Ich: Lava (Glut)

Das Ich: Lava (Glut)

Itt van ez a vaszisztdasz nevű rémület és a glutty című korongjuk. Kénytelen vagyok írni róluk, mert rám sózódott a feladat - habár dobásom sincs arra nézvést, mi közöm lehet hozzá. A német nyelvű hablaty igazán nem zavar, megszokja az ember, ha orrfolyásig hallgat Rammsteint és Lacrimosát - de ők legalább zenélnek mellé...

Jacobs Dream: Drama Of The Ages

Jacobs Dream: Drama Of The Ages

Óriási kedvencem a Jacobs Dream 2000-es keltezésű debütáló lemeze. Azt a zenét nekem írták: US power alapú, misztikus, prog beütésű metal muzsika, amolyan Crimson Glory/Warningos Queensryche/korai Fates Warning keverék; egy olyan énekessel, aki elsősorban a korai Geoff Tate-et idézi - ez a kombináció már papíron is állat! A valóság nemkülönben: az ...

Gjallarhorn: Nordheim

Gjallarhorn: Nordheim

Hajrá viking harcosok! Elérkezett az idő, hogy habzó söröskupáinkkal koccintsunk, üdvözölvén a műfaj eme vadonás képviselőit! Részben a Doomsword kinövéseként jött létre a csapat, melyről az ismertető meglehetősen szűkszavúan (ha akarom, titokzatosan) nyilatkozik. A zenészek erősen kötődnek az egykori Bathory világához, de az Amon Amarth neve is fe...

Steve Howe: Spectrum

Steve Howe: Spectrum

Steve bácsi. Nos, igen. Mármint Yes. Onnan lehet őt ismerni. Viszont most egy instrumentális albummal lepett meg minket, ahol kellemes prog rock szól szinte takkra pontosan egy órán keresztül. Nem kell ide se Anderson hangja, se más, igényes zenélés folyik, mégpedig vegyes zenésztársak kíséretével.

Death Before Disco: Party Bullet

Death Before Disco: Party Bullet

Kiváló nevet választott magának ez a ránézésre tinikből álló formáció. Az info szerint hardcore, rock, metal, punkrock, jazz elemeket építettek bele a zenéjükbe. Ennek ellenére inkább valami emo-hatású, lazább rockzenét rejt a cd (na jó, metalt, vagyis emocore-t).

Spiritual Beggars: Demons

Spiritual Beggars: Demons

Valahogy úgy vagyok a Lelki Koldusokkal (hát ezt a nevet már tényleg soha, de soha nem fogom megszeretni), hogy náluk nem azt érzem, mint a legtöbb stoner/retro banda esetében akik csak merítenek a '60-as évek végi, illetve '70-es évekbeli zenékből, hangzásból, hozzáállásból.

Sonic Pulsar: Playing The Universe

Sonic Pulsar: Playing The Universe

A portugál project tulajdonképpen egyetlen embert takar: Hugo Flores agyszüleménye szinte az összes dal, valamint ő játszotta fel a gitárokat, basszust, billentyűsöket, ő programozta a dobgépet, és ő is énekel. Segítőtársa, Carlos Mateus a szövegek írásáért felelt, és pár helyen vendégeskedett gitáron vagy szintetizátoron.

Opus Draconis: Truth About False Union

Opus Draconis: Truth About False Union

Bár a levelet egykori shockolónknak, Tóth "Björn" Balázsnak címezték, de ő ugye már inkább gitározik, mint írogat, rajtam kívül meg senki nem hajlandó meghallgatni ilyen zenéket, így naná, hogy engem utálhat ösmét megint minden blacker. Rajta! Már jól kezdődik: a borítóban az egyik tagon Gorgoroth pólót láthatunk...

Hidden In Plain View: Life Dreaming

Hidden In Plain View: Life Dreaming

Divatzene. Emo. Pop-punk. Fülbemászóan nyálas. Mit mondjak még? Ráadásul béna a nevük. Divatos a frizurájuk. Bár én ettől a fajta frizkótól speciel sugárban hányok. Mindezen divatosság, dizájn és beállított fotó sem menti meg őket attól, hogy az egyik tag úgy nézzen ki, mint egy jóllakott óvodás.

Heaven Ablaze: Enlightened By Darkness

Heaven Ablaze: Enlightened By Darkness

Egy szál cd érkezett, bármiféle info, kísérőlevél nélkül Kanadából, lássuk. Akusztikus bontogatás, feltűnik rögtön, mikor a torzult gitár és némi dob is érkezik, hogy a hangzásra nem fordítottak túl nagy figyelmet, bizony ez csupán egy gyenge demó szintjén szólal meg.

Eleven Hold: Cserélnénk magunkkal

Eleven Hold: Cserélnénk magunkkal

Az Eleven Hold első lemeze (Leszálltunk, hogy felférj) csodát művelt velem. A csoda lényege abban állt, hogy az egyértelmű Kispál hasonlóságok ellenére (ami ugyebár hivatásos gyomorforgató alterpop kisiparosok gyűjteménye) baromira bejött, és azon vettem észre magam, hogy a negyedik-ötödik nótánál már topogó lábbal örvendezem a zenének, tojva a has...

Sentenced: The Funeral Album

Sentenced: The Funeral Album

Düh és bánat elegye kavarog bennem, amiért van bőr a képükön ezeknek a szuicid hajlamú finneknek. Mégis, hogy merészelnek cserben hagyni bennünket?! Hogy merészelik bedobni a törülközőt? (Ezt a könnyelműséget akkor fogják igazán bánni, midőn feltűnik a fejük fölött az első vogon űrhajó...)

Do Or Die: Tradition

Do Or Die: Tradition

Belga hc zenekar, két nagylemezzel és egy 7"-tel (amit a hc rajongók pontosan körül tudnak írni, hogy mit is takar). Érdekes módon az agresszivitásba dallamokat is csöpögtettek, de alapvetően az elsöprő erejű riffelés uralja a terepet náluk.

170. oldal / 235

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2013. július 9.

 

Rise Against - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Whitesnake - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. július 13.

 

Wisdom - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 14.

 

Wackor - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 8.