Manapság egyre többeknek van ideje. Sok ideje. Hosszú, felesleges órák, amikor az ember csak ül otthon, és mikor már minden sorozatot megnézett a tévében és megette az összes chipset, előbb-utóbb felbukkan a fejében a zenélés gondolata.

Tomas Bodint leginkább a The Flower Kings billentyűseként ismeri a világ - így mi is. Az előző korongja, a billentyű-orientált Pinup Guru nem igazán nyerte el a tetszésemet, annyira sosem voltam híve a fekete-fehér lapocskáknak, hogy egy teljes lemeznyit képes legyek meghallgatni ilyesmiből.

Split lemezen két metalcore csapat. Egykoron volt már egy ugyanilyen felállású split cd, ami igencsak nagy sikert aratott 2000-ben. Állítólag. Itt az ideje a folytatásnak, így 2005-ben újra e két csapat osztozkodott egy korongon. Természetesen néhány dal csak itt hallható, sehol máshol.

Egy csapat, amelyik olyan jól lenyúlta a Nevermore riffjeit, világát, Warrel jellegzetes dallamait, frazírjait, vokálmegoldásait, hogy jó sokan beszopták ezt szerte a világban és rajonganak értük. Igen, annyi az értékük, hogy kiváló mestereik voltak.

Húha, ez a cd is jó régóta hever nálam, már vagy tizenötször nekifogtam, hogy írjak róla, aztán mégsem lett belőle semmi. Pedig nem vészes, ráadásul nem is hosszú: 27 perc az egész. Viszont annál töményebb. Mielőtt bárki azt gondolná, rosszul írtam volna le a zenekar nevét, ki kell, hogy ábrándítsam, tényleg ez a cím, amit minden újságíró elátkoz, ...

A banda legfőbb különlegességét az adja, hogy Argentínából szalajtották őket. (Bár írhatnám, hogy a muzsikájuk teszi őket spécivé, de ez sajna lódításnak minősülne...) A gyerekcipőben járó angolsággal megírt, rém precíz ismertető olyasmikkel dicsekszik, hogy a fiatalok előbandaként játszottak egy "Nightwith" koncerten. Nos, váljék jobbulásukra.

Német gótikus darkos szemkifestős metal zenekar, állítólag stílusukban a legjobbak, akik 1996 óta léteznek és ha jól sejtem ez a harmadik lemezük. Az első dal nem annyira rémületes, mint vártam, súlyosnak tűnő gitárokkal megspékelt elektronikus puttyogások, a vokál olyan tipikus szenvedős gót ordítás, érdekes módon a második nóta máris egy feldolgo...

Jaj, Black Lotus a kiadó - már behúzott nyakkal, aggódva lesek a hangfalak felé. A műfaji meghatározás ez: Swan Christy zenei orgiája. Ó. Puttyogva indul a zene, a címet ismételgeti hősünk kétszázszor (Rehearsal Recording), aztán dalra is fakad, már más szöveggel szerencsére.

Tájfutó térkép és iránytű helyett álljon itt jelzésértékűen néhány vezetéknév: Olsson, Svensson, Andersson... Aki ennyiből nem talál el becsukott szemmel, harántfekvésben Svédországig, az magára vessen! A hat fővel működő Supreme Majesty immáron harmadik komplett munkáját dobta piacra.

A görögök át akarják venni a svédektől a metal-uralmat, ontják a csapatokat. Jókat-rosszakat, bár többnyire sajnos rosszakat. A Dark Nova 1987-ben (!!!) alakult, még Dark Devils néven és akkor még tisztán heavy metalt játszottak. '91-ben jelent meg az első lemezük, a második viszont '99-ben. Érdekes karrier.

Ez ittend a harmadik Ajattara album, amely formációról tudvalevő, hogy az Amorphis tavaly távozott énekese, Pasi Koskinen egyik zenekara. Elég sok mindennel foglalkozik a srác, jelenleg még ugye az erősen doom Shape Of Despair, illetve a még erősebben grindcore To Separate The Flesh From The Bones frontembere is. Itt Ruoja néven tevékenykedik és gi...

Remélem, mindenki illendőn rinyál egy efféle riasztó cím láttán! Na, azért!... A svájci Godiva tagsága most éppen úgy próbál meg boldogulni (felszínen maradni?), hogy új énekessel nyomul. A friss arc pedig nem más, mint a patinás múlttal rendelkező Fernando Garcia. Az a bizonyos Garcia: a Victory egykori frontembere.

Nem meglepő, ha Wim Kratsborn neve a legtöbb zenehallgató számára ismeretlenül cseng, elsőre magam is valami underground DJ-re asszociáltam, aki Amsterdam zöld füstben úszó klubjaiban szolgáltatja a talpalávalót véreres szemű triphopperek részére. Ezzel szemben személyében egy történész professzort tisztelhetünk, aki előadásait audiovizuális eszköz...