Hosszabb kihagyás után, 2002-ben tért vissza Sabina Classen csapata a Disorder of the Order lemezzel. Az egy jófajta, a modern időknek is megfelelő, lélektelen, száraz hangzású anyag volt, amit bevezetésképpen még megelőzött a Master of Disaster EP. Három évvel később itt az új lemez, az egyfajta hitvallásként is felfogható, beszédes című Strenght, Power, Will, Passion.
A Sinisthra egy ideig Nevergreenként működött öt hosszú évig (nem, ez egy finn Nevergreen, de pl. a mi Nevergreenünk miatt is gondolták úgy, hogy ideje a névváltoztatásnak), majd új nevet találtak maguknak, rájöttek sohazöldből akad a világon két tucat is tán.
Elég, ha csak ennyit írok: remek zene, menj és vedd meg?... Az Olen'k nevű csapatra egy kedves ismerősöm hívta fel a figyelmemet: valószínűleg tetszeni fog nekem, és ezek szerint ismeri az ízlésemet, mert azonnal beleszerettem a zenébe. Nem, ez nem metal, nem rock, ez valami más.
Visszatértek a nem annyira babaarcú, mint inkább lelkes svédek! Előző albumuk, a Blood, Guts & Glory kapcsán sok szépet és jót lejegyeztem a legénység stílusáról, de frissítésként megismétlem a főbb ismérveket: gyakorta trappjellegű, ikergitáros, duzzadóan dinamikus és merőben dallamos true/power metalban utaznak.
Jajj, de nagyon nagy szükség volt még egy ilyen bandára. Hogy milyenre? Hát, kicsit félve írom csak le, hogy metalcore, mert inkább HC ez, amiben azért a gitáros néhol metal-közelien riffel, a dobos szegel rendesen, az énekes viszont egy az egyben old school témákat hoz.
57 másodpercig egyetlen hang szól valami szütymörgő hangszínen. Ezzel indul e kiváló black horda felvétele, így van időm szemügyre venni a borítót és a promólapot. 1994 óta léteznek. Szépek. Legalábbis a fehér alapon pandamacira mázolt gitáros fotója alapján ez egyre biztosabb. Százas szögek a csuklón, terepszínű kommandós gatya, elszánt "akarom a ...
Nem hinném, hogy itthon túl sokaknak mondana valamit a számunkra kissé nyelvtörő Courageous név, de talán néhány emberrel sikerül megkedveltetni őket. (A cd-t ezúton is köszönöm Vörös Andrásnak, mivel a zenekar rajta keresztül szórta meg országunkat némi hallgatnivalóval.)
Sok progresszív rock rajongónak a Flower Kings jut azonnal eszébe, ha a Roine Stolt nevet meghallja, pedig a svéd gitárosnak jókora "előélete" volt a Virágkirályságot megelőzően is: a Kaipa ugyanis, melynek Hans Lundin billentyűssel alapítótagjai, már a hetvenes évek legelejétől játszanak együtt.
Az idei év egyik kellemes meglepetése az ismeretlen csapatok közül a Continuo Renacer cd-je. A csapat Spanyolországból származik és fogalmam sincs, hogy náluk mennyire népszerű a műfaj, amit művelnek, mindenesetre elképesztően ügyesek.
A Comaah-ra egy ideje felfigyeltem, különleges honlapjuk miatt, szeretem az igényes grafikával készült weblapokat, mely mögött talán titkok rejlenek. A Comaah osztrák és el nem tudtam volna képzelni, hogy léteznek ott ilyen zenekarok.
Nagy bajban lennék, ha kedvenc zenekaromról faggatnának. Feltéve, hogy válasz megtagadása esetén megölnek, vagy - ami még rosszabb - végig kell néznem egy komplett Koltay Gábor filmográfiát, hosszas gondolkodás után a Life Of Agony nevét nyögném ki. Ennek tükrében pedig azt hiszem, nem okozok nagy meglepetést, ha elmondom, hogy számomra ez az év(ez...
Az 1994-ben alakult angol csapat nem indult el rossz úton, de sajnos az más kérdés, egyenesen és jó felé haladnak-e rajta. Angolszász hard rock az irányvonal, Whitesnake és társai - ez idáig rendben is van. Ahogy nézem, koncerten Quireboys és Saxon feldolgozásaik is akadnak, még ez is oké.
Amikor mindenféle előzetes információ nélkül belehallgattam az anyagba, felsóhajtottam: "megint egy svéd vagy norvég nordikus black metalt játszó csapat?" Aztán megnéztem a honlapjukat, illetve többször végigrágtam magam az albumon, és beláttam, hogy csak a svéd származásban volt nagyrészt igazam.
Az As I Lay Dying (akit teljesen véletlenül átkereszteltem As I Day Lyingra) második Metal Blade-es korongját jelentette meg idén (első nagylemez 2001-ben, utána 2002-ben egy split korongon vendégeskedtek), és természetesen továbbra is maradtak a göteborgi metal alapú metalcore-nál, melynek kiválóan bevált receptje a következő: húzós dalszerkezetek...
Nem titok, hogy az idei év általam egyik legjobban várt lemeze a Nevermore-é. Az előzetes hírekben olyasmiről pusmogtak, hogy Warrel hörögni fog az új lemezen, és ha nem is úgy bugyog, mint egy rossz lefolyócső, azért nem éppen énekelve kezdi a lemez első dalát, a Bornt.
Ó, jaj. Ez valami kiadatlan, szobában feldemózott, hetvenes évekbeli, kiadatlan AC/DC felvétel?... Azt hiszem, sejthetitek milyen a zene és milyen a minősége. Mint egy gyenge minőségben kódolt mp3, úgy csireg-csörög minden hangszer, ráadásul mindezt mintha átmásolták volna kazin is párszor. Jaj.
Nem túl friss felvétel érkezett Svájcból, a Threepoint címet viselő, igen rusnya borítóval rendelkező cd 1999-ben jelent meg. Azóta eltelt hat év, a csapat honlapján annyit sikerült kibogarásznom, hogy új dalokat írtak. Feltehetően. Meg koncerteztek is, képeket is találtam.
EP-t vett fel 2003-ban a gótikus metalos Black Fever, mely 2004 decemberében jutott el hozzánk, és most sikerült írni róla - egyikünk sem siette el a dolgokat, no, sebaj. Aki nem tudná, a csapatban két leányzat is zenél, egyikük hegedűn, másikuk a hangjával. Borbás Judit sokat fejlődött az évek alatt, de egészen egyszerűen nincs adottsága ahhoz, ho...
Mostanában csodálatos dolgok jutnak nekem osztályrészül! Nemrég büntetett a Ravager, most meg itt a dajcs Totenmond 2004-es lemeze, ráadásul Szilvia már beígérte a németek idei mesterművét is! Repes a lelkem! Na, de ne szaladjunk ennyire előre, nézzük, mit rejt az Unter Knochen!
Nemrégiben amiatt puffogtam, hogy míg a világ eszementül lohol az orra után, mi még ott tartunk, hogy egy-egy banda frissiben sült, ropogós korongja helyett kénytelenek vagyunk a régebbiekkel cöcmötölni. Nos, ezúttal nincs okom duzzogásra - itt az új Lanfear, amelyre már akkor is rém kíváncsi voltam, amikor az előzővel ápoltam le újra és újra az ag...
A Luppi név nem mondott számomra sokat, aztán a kísérőlevélből kiderült, hogy hősünk a Vision Divine utolsó albumán szerepelt énekesként. Ugyan - mint kiderül, sajnos - nem ismerem az anyabanda munkásságát, a felcsendülő zene hatásaként biztos nyomozok majd utánuk (bár állítólag a szólóalbum elég messze esik a Vision Divine munkásságától). Ez a zen...
Azért vannak még meglepetések. Amikor az ember azt hiszi, a csúcsra járatódott/járatott metalcore-hullám vezérhajóit és legjobbjait már alaposan ismeri a világ, hirtelen a semmiből előbukkan egy fiatal csapat második lemeze, és figyelmeztetés nélkül úgy pofánveri, hogy attól koldul.
Olasz csapatról van szó, fent említett albumuk immár a harmadik a sorban - az ismertető eleje szerint. Mert a vége szerint a negyedik. Elárulom: teljesen mindegy. Mert ez az ajánló azt is állítja, hogy a banda rém modern. Hát... attól, hogy minden ízükben old school heavy zenét játszanak, akár még modernek is lehetnének. De cseppet sem azok.
Nincs túl bizalomgerjesztő borítója a Maze Of Torment lemezének, az őrület kalapácsainak. Jaj. A csapatnak eddig négy lemeze jelent meg, mindenféle kiadónál, és ehhez is nehezen találtak bátor vállalkozót, hiszen a borító szerint 2003-ban vették fel. Ráadásul 1992-ben kelt életre a csapat (még más néven), ami azért nem most volt. A tengernyi tagcse...
Randa borító, de egész pofás zene. A dallamos death és az atmoszférikus, melankolikus - halványan gótikus - metal keverékét játssza a csapat, akik Svédországból jöttek. '91-ben alakultak, fura, hogy eddig nem nagyon hallottunk róluk, bár lehet csak a helyi klubban nyomultak. Ráadásul a tagok között van egy Peter Nagy nevű illető (gitáros), aki a Mö...
A The Black Dahlia Murder a másik csapat az Az I Lay Dying mellett, amelyik kimaradt az életemből eddigelé. Vagyis a TBDM-et fél füllel hallottam ugyan, és annyi átjött, hogy ultrabrutál módon közelítik meg a zenélést, persze néhány stílust összekeverve.
Ezer éve rakódik ide-oda ez a cd, valahogy senkinek nem fűlt hozzá a foga, pedig annyira nem borzalmas. Egyszerű - mondhatni tufa - rockzenét játszik a csapat, és ezzel akár be is fejezhetném a kritikát, nagyjából mindent elmondtam. Mintha egy kicsit modernebb Motörhead lennének, bár itt a vokalistának korántsincs annyira viszkiáztatta torka, csak ...
Facebook
Twitter