Itt a név és a lemezcím mindent elmond helyettem: ez a kiadvány tulajdonképpen nem más, mint egy szuvenír a fergeteges februári Cornerstone koncertről. Aki ott volt, annak örök emlék marad a buli, tehát automatikusan be fogja gyűjteni - ha ismerte a bandát korábban, ha nem, olyan véleménnyel ugyanis nem találkoztam, amely szerint ne lett volna kirá...

A történet Finnhonból indul, ahol egy zeneszerző-multiinstrumentalista fószer, nevezett Jani Stefanovic (Am I Blood) addig-addig zizegett nagy magányában, míg végül rábogozta magát Christian Rivelre, aki nem más, mint a Narnia dalnoka. Együtt ültek neki, hogy közös ötleteken agyaljanak. Végül a szintén oroszlánmesés basszistával kiegészülve stúdiób...

Sok olyan zenekar működik boldogan, amelyik nem az eredetiségről híres, mégis van bennük valami, ami megfogja a hallgatót (deja vu érzésem van, mintha mostanában egyre többször kellene ilyen mentegetőzve kezdenem a cikkeket). A legtöbbre persze az ember csupán annyit mond, hogy "kellemes", ami sokat elárul: tartósan nem lesz örök kedvenc, de háttér...

Ahogy a cím is jelzi: nagy harc volt, amíg végre megjelenhetett a Remorse új lemeze. Sokszor van értelme a küzdelmeknek, kínlódásnak - nevezhetjük sorozatos szívásnak is olykor - de úgy érzem, jelen esetben megérte: olyan albumot sikerült letenniük az asztalra, ami abszolút időtálló lesz, és a hazai thrash csapatokra remélhetőleg inspirálólag hat. ...

Kissé bajban vagyok az Enchanttel. Két lemezüket ismerem, a 98-as Breaket meg a 2000-es Juggling 9 or Dropping 10-t. Kedvelem is ezeket, viszont van egy nagy bajom is velük: iszonyatosan igényes, kimunkált, remekül felépített nóták szerepelnek mindkét anyagon, de valahogy hiányzik róluk a tűz, az izgalom. Kevés a kiemelkedő pillanat, így bár hiába ...

Manapság egy borító vagy olyféleképp figyelemfelkeltő, hogy állat jó a grafikája (vagy a fotó rajta), vagy úgy, hogy a lehető legsemmilyenebb. A The Machete ez utóbbiak közé tartozik: sárga semmi, rajta a zenekarnév és a cím. Elég puritán. A srácok tikatikás svéd death/thrasht játszanak, a hozzá illő vastag gitárhangzással. Ennek ellenére finn a ze...

Ha lenne olyan kategória, hogy diszkógótmetal, akkor a Lullacry kiválóan beleillene ebbe a skatulyába. Akkor most gyártok egy ilyen műfajt, jó? Vehemens kezdés, mondhatni igen felfokozott hangulatban tolják a lovemetalt Lullacry-ék, aztán picit visszavesznek a tempóból, a második nóta már nem a húsos riffekről szól, inkább a dallamokról, az érzelem...

Egy ízben róttam már eme északi zenekarról, méltatva fantasy világban mozgó énekes meséiket. Nos, úgy tűnik, a Battlelore örök életre szóló kötelékkel láncolta magát ehhez a témához - ami egyáltalán nem baj. Valószínűleg a lelkük mélyéig be vannak oltva Tolkien nagyszerű történeteivel, amit jelenlegi, friss albumukon is igen beszédes címek jeleznek...

Ez a kedvenc lemezem 2005-ből. Pedig voltak jók. És ezen az albumon - mondhatnánk - nincs semmi különleges. És mégis - folyamatosan ezt hallgatom már mióta, vezetés közben, bármilyen elfoglaltságom alatt, otthon, máshol, bárhol. Leginkább hard rockként lehetne aposztrofálni a stílust, amelyben egy kedves, szappanoperába illő dramaturgia alapján a P...

Finnországból érkezett az Autere cd-je. A csapat 2002-ben alakult, eleinte göteborgi csapatok feldolgozásait játszották, ami hamar hamvába holt. Tagcserék, majd egy demó, aztán koncertezés, új gitáros, majd az EP következett.

Kellett nekem Mago De Oz kritikákat írnom, a szerk. már át is passzolta egy újabb spanyol banda cd-jét. Azonban ennek a csapatnak nem sok köze van ahhoz klasszikus metal vonalhoz, amit a Mago és a Tierra Santa képvisel. Ez még önmagában nem is lenne baj, de ahogy csekély spanyoltudásomat is bevetve a honlapjukat nézem és hallgatom a temérdek fenn l...

Ha valaki megkérdezné, mi a véleményem a Primal Fear munkásságáról úgy általában, azt felelném: "Tökmindegy, melyik lemezüket teszed fel, de az első a legjobb". Ezzel azt hiszem, sokan vannak így: amikor az egyes PF megjelent, tulajdonképpen különlegeségnek számított, hiszen az akkoriban felbukkanó fiatal bandák elsősorban a Helloween-féle happy me...

Feltételezem, a hazai Vader rajongótábornak ismerős lehet egy bizonyos Daray nevezetű egyén, illetve a - gondolom csekélyebb számú - Behemoth fanok számára Orionról nem az űrhajó jut eszükbe. Nos, eme két zenész egy bizonyos Vesania nevű együttesből ugrott be a fent említett két black metal csapatba.