A Tisztítótűz lemezt követően villámgyorsan befáradt a soproni Moby Dick, hogy aztán néhány év kihagyás után egy méregerős lemezzel térjenek vissza. Megjelenése után rögtön nagy favoritommá vált a Golgota, így nem csoda, hogy igencsak kíváncsi voltam, 2005-ben mit tesz le az asztalra a nagy fehér bálna. Örök igazság, hogy nincs két egyforma Moby Di...

Kellemes súlyossággal indít az Arise cd-je (a zenekar neve nem túl figyelemfelkeltő), az első dal első fele igaz, hogy At The Gates, a refrén meg újkori Soilwork, de sebaj. Már sejthetitek, kedves Olvasók, hogy nem az egyéniség csimborasszói zenélnek mostan. Tény, hogy érzik ezt a zenei világot, tudják, mitől indul be a hallgató keze-lába, de egyér...

Dajcs nyelven szónokol valaki rögtön a korong elején (meg a végén is, tök fantáziadús intro és outro) - megnyerő indítás... A német Eisregen bizalomgerjesztő borítóval rendelkező 2004-es cd-je mintha némelyest Rammstein hatású lenne - valahogy nem ilyen zenére emlékeztem.

Ha egy "Minden Megpusztul" nevű banda "Gyűlölet, rosszindulat, bosszú" lemezét kéne hallatlanban körülírnom, biztos nem tippelnék akusztikus prelűdökre, így a gyomorrontást idéző hörgés és légkalapácsszerű zúzás nem ért nagy meglepetésként.

Megint csak egyértelmű kinyilatkoztatással kell kezdenem: Tony Iommi maga a Black Sabbath, a Sabbath pedig maga A Heavy Metal! 10 pont, szevasztok, viszlát! Kábé ennyi a lényeg ezúttal is, de afféle botcsinálta újságíróként ismét osztanom kell az észt.

Igaz, tavalyi megjelenés, de érdemes írni róla így 2005 nyarán is. Egyre ritkábban fordul elő, hogy olyan friss zenekarra sikerül bukkanni, amelyik elsőre megtetszik. Az Altered Aeon pont ilyen, noha közel sem tökéletes. A borítón ugyan az áll, hogy a svéd srácok technikás / power death metalt játszanak, no, a death metalt felejtsétek el gyorsan, h...

Manapság egyre többeknek van ideje. Sok ideje. Hosszú, felesleges órák, amikor az ember csak ül otthon, és mikor már minden sorozatot megnézett a tévében és megette az összes chipset, előbb-utóbb felbukkan a fejében a zenélés gondolata.

Tomas Bodint leginkább a The Flower Kings billentyűseként ismeri a világ - így mi is. Az előző korongja, a billentyű-orientált Pinup Guru nem igazán nyerte el a tetszésemet, annyira sosem voltam híve a fekete-fehér lapocskáknak, hogy egy teljes lemeznyit képes legyek meghallgatni ilyesmiből.

Split lemezen két metalcore csapat. Egykoron volt már egy ugyanilyen felállású split cd, ami igencsak nagy sikert aratott 2000-ben. Állítólag. Itt az ideje a folytatásnak, így 2005-ben újra e két csapat osztozkodott egy korongon. Természetesen néhány dal csak itt hallható, sehol máshol.

Egy csapat, amelyik olyan jól lenyúlta a Nevermore riffjeit, világát, Warrel jellegzetes dallamait, frazírjait, vokálmegoldásait, hogy jó sokan beszopták ezt szerte a világban és rajonganak értük. Igen, annyi az értékük, hogy kiváló mestereik voltak.

Húha, ez a cd is jó régóta hever nálam, már vagy tizenötször nekifogtam, hogy írjak róla, aztán mégsem lett belőle semmi. Pedig nem vészes, ráadásul nem is hosszú: 27 perc az egész. Viszont annál töményebb. Mielőtt bárki azt gondolná, rosszul írtam volna le a zenekar nevét, ki kell, hogy ábrándítsam, tényleg ez a cím, amit minden újságíró elátkoz, ...

A banda legfőbb különlegességét az adja, hogy Argentínából szalajtották őket. (Bár írhatnám, hogy a muzsikájuk teszi őket spécivé, de ez sajna lódításnak minősülne...) A gyerekcipőben járó angolsággal megírt, rém precíz ismertető olyasmikkel dicsekszik, hogy a fiatalok előbandaként játszottak egy "Nightwith" koncerten. Nos, váljék jobbulásukra.

Német gótikus darkos szemkifestős metal zenekar, állítólag stílusukban a legjobbak, akik 1996 óta léteznek és ha jól sejtem ez a harmadik lemezük. Az első dal nem annyira rémületes, mint vártam, súlyosnak tűnő gitárokkal megspékelt elektronikus puttyogások, a vokál olyan tipikus szenvedős gót ordítás, érdekes módon a második nóta máris egy feldolgo...