Belga hc zenekar, két nagylemezzel és egy 7"-tel (amit a hc rajongók pontosan körül tudnak írni, hogy mit is takar). Érdekes módon az agresszivitásba dallamokat is csöpögtettek, de alapvetően az elsöprő erejű riffelés uralja a terepet náluk.
Mondjuk kevéssé értem miért vallják magukat hc zenekarnak, csak az üvöltözés olyan, a zenei alap teljesen metal. De nem metalcore. Valahol inkább a 90-es évekbeli súlyosabb csapatok hatottak rájuk. A csapatban hatan vannak, ketten kiabálnak - hozzáteszem tökegyformán. Ilyenkor azért felötlik bennem a kérdés, miért van erre szükség? Talán a hangszálak kímélése miatt, ki tudja. Bár az egyik arc néha próbálkozik másféle acsarkodással is, mint a standard.
Elég hosszú a lemez, háromnegyed órás, ami ebből a cséplésből kicsit sok, noha végig magas fordulatszámon pörögnek. Valahol nem érzek kapaszkodót a zenéhez, túl sok az egyforma ütem, téma, hosszú távon számomra egyre semmitmondóbbnak tűnt.
Olyan zene, amit ha hallgatsz akkor elszórakozol rajta, hogy "de-jó-kis-zúzós-zene", csak aztán azonnal elröppen minden hangjegy és nem igazán van kedve az embernek még egyszer végigpörgetni, mert minek. Igaz, meglepetésszerűen a hetedik dal egy valami folklór hülyülés, utána megint metalkodnak természetesen. Én meg lassan elaludtam, hiába igyekszik a zenekar adrenalint pumpálni az ereimbe. Álmos vagyok.
