Hm... izéé... Nem mondanám, hogy a Stanley tökéletes zenekarnév lenne, hiszen némely szlengben a férfi hímtagot bírják így nevezni. A biográfiára nem térnék ki, nézzétek meg a honlapon, magáért beszél. A zene amolyan nyolcvanas évekbeli magyar rockzene, motoros-feelinggel, tufa riffek, alap dobtémák, tipikus kocsmazene, ahogy azt a honlapon látható...

Érdekes zenekar ez a Staind. Valahogy minden lemezük betalál nálam első meghallgatáskor, aztán egy idő után kiszorulnak a lejátszómból. Aztán, mikor felteszem magamnak a kérdést, vajon azért van-e ez, mert mégsem bizonyultak elég jónak a dalok, és újra előkapom a korongokat, megint csak elkap a hangulat.

Komoly aggodalmaim támadtak, mikor meghallottam a zenekar nevét, illetve a lemez címét. Lélekben már készültem is föl valami borzalmas, hallgathatatlan black metalra, de szerencsére totál eltájoltam magam! Doom ugyanis a megfejtés, méghozzá nem is a hörgős fajtából, hanem a teátrális, monumentális részlegből, lásd Candlemass, de egy jó nagy adag vi...

Időről-időre bukkannak fel a semmiből olyan új csapatok, akik nem akarják megváltani a világot, bemondani a tuti megfejtést, csak megkapó színvonalon nyomják azt a zenét, amit szeretnek. Ilyen a Philadelphiából származó Omegalord is, akik esetében ez a zene az a fajta, amit mostanában előszeretettel neveznek - vélhetően igen kiművelt, és nagyszerű ...

Újra él és virul az Obituary. Igaz Allen West gitárosnak mostanában halvány sejtelme sincs, valójában akar-e zenekartag lenni vagy sem, na de majd csak eldönti. Előbb-utóbb. Addig is itt az új lemez, ami kb. olyan, mintha időgépbe ülnénk és visszarepülnénk úgy tizenvalahány évet. Vagy még többet, jaj, a fene sem tudja, annyira gyorsan pörög az idő ...

Alanis felnőtt. Persze ezt már elmondtam előző lemezével kapcsolatban is, de most itt egy újabb bizonyíték. Pontosan tíz évvel azután, hogy napvilágot látott a Jagged Little Pill névre keresztelt debütáló korongja. Akkor egy szemtelenül fiatal dalszerző, egy még kissé karcosan vagány, vagy épp az akkori divatok szerint indie-grunge felhőbe burkolóz...

Szakasztott olyanok, mint Fawkes. (Mesétlen beállítottságú olvasóink kedvéért: az öreg Dumbledore professzor főnixe, aki saját, mélán füstölgő hamvaiból képes újjáéledni.) Adott egy brazil (bocsi, finn!) szappanopera. A legkisebb fiú, Aranytorkú Timo egy szép napon elunja a banánt, földhöz csapja a mikrofont és kikattan.

Egy elbűvölő zenekar. Már a zenekarfotókon jókat derültem, egyik-másik nagyon homályos - mondjuk bemozdulós sejtelmeset akartak érzésem szerint, de egész egyszerűen fertelmes lett -, van vicsorgós-pózolós homályos, meg van egy olyan is, amin gyertyák közepette lefotózták a csuklóvédőiket meg a töltényöveket, amiket hordanak amúgy. Szép. Az egyik ta...

Háromszámos kislemez (vagyis csak egy dal háromféle verzióban), ami a rádiók részére készült. Akusztikusan induló lírai, ami picit kiteljesedős lesz a végére, de a gitár nem torzul. Elhangzik benne sokszor az, hogy goodbye, tehát nyilván szakítós dal. Vagy ilyes.

Hosszú ideje pihentetem a Neverland bemutatkozó lemezét, mikor megérkezett, meghallgattam, aztán később bele-belefüleltem, de valahogy nem ragadott magával és elraktam pihenni, hátha később. Később sem. Egyrészt a hangzás elég gyenge - sajnos megint csak azt kell mondanom, hogy manapság demók szólalnak meg így, vagy még jobban.

Hányattatott sorsa volt a zenekarnak - és ennek a lemeznek is az utóbbi két évben. A csapatot ugye eddig Dark Clouds néven lehetett ismerni, de egy ideje nevet váltottak, főleg a némelyest módosult zenei irányvonal miatt. Jól tették, a Nadir szimpatikusabb zenekarnév, mint a mára kicsit kliséssé fakult Dark Clouds.

A Criminal is pontosan azok közé a zenekarok közé tartozik, amelyek igazából a büdös életben nem fognak kitörni a középszerűség mocsarából, annak ellenére, hogy (a maga műfajában) viszonylag szórakoztató lemezeket készítenek. Megjelenéskor sorra meghallgatom, még tetszeni is bír nagyjából az aktuális mű, aztán a cd jobbra el, én meg balra, és nem t...

Úgy látszik, a Black Lotus kiadó is megpróbál valamivel pénzt keresni, a rettenet görög zenekarok után most a svédekre vadászik, mivel ott köztudottan az anyatej mellé konzervált göteborgi levegő is jár a csecsemőknek.