Shock!

március 29.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

At Vance: Chained

Két helyen is azt olvastam nemrégiben, hogy az új At Vance lemez nem olyan jó, mint az előzőek. Ezen elcsodálkoztam, majd miután meghallgattam a promo cd-t (sőt, már a hallgatás elején), megnyugodtam: egy olyan banda, amely kezdetektől fogva görcsösen ragaszkodik a választott stílushoz, s amelynek ráadásul olyan keményfejű, elkötelezett (ha úgy tetszik, diktatórikus módszerekkel irányító) vezetője van, mint Olaf Lenk gitáros, akkor ott nemigen várható radikális változás.

megjelenés:
2005
kiadó:
AFM / HMP
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 3 Szavazat )

Annyi esetleg elképzelhető, hogy az adott stílusban nem alkot a korábbi mércének megfelelőt a banda, de szerencsére az At Vance esetében erről sincs szó. A Chained lemez ugyanis pontosan olyan jó, mint a többi. Lehetne persze megfáradásról, önismétlésről beszélni, de ezzel az erővel már a kettővel ezelőtti Only Human (2002) is önismétlő volt. Mégis, azt a lemezt a legtöbben kiemelkedőnek tartják - felesleges tehát temetni a zenekart. A Rise From The Fall például olyan vehemenciával indítja az albumot, hogy hátra kell dőlnöm: bármennyire is nem vagyok mostanában rajongója a gyors nótáknak, az At Vance továbbra is meg tudja etetni velem az ilyesmi témákat. Igaz, itt nem Helloween-féle gyorsulásról beszélünk, hanem a legklasszikusabb Malmsteen-hagyományok mai köntösbe bújtatásáról (még ha nyomokban - de tényleg csak nyomokban! - a Strato zenéje is visszaköszön. Persze hiába is köszön, ha egyszer az At Vance jobb, mint a mai Strato: még a szóló előtti virga-kiállás is megvan a nótában, Mats Levén pedig nem spórol a hangokkal, még mindig egy iszonyat király énekes a pali és egyre csak jobb lesz. Miért is hagytam ki azt a nyamvadt HM 2005 fesztivált, ki tudja, mikor járnak megint erre???

És hogy a folytatásról is essék néhány szó: slágeresebb húrokat penget a Heaven, effajta középtempóból minden At Vance albumon találunk párat. A Tell Me megint gyors dal, nem mertek ilyen címen lírait írni, az már túlságosan is Yngwie-izmus lett volna, hehe. Nagyon tetszik a monumentális, lassan hömpölygő címadó tétel is, imádom az ilyesmit - a jó énekesek remekül ki tudnak bontakozni az efféle epikus nótákban, mondanom sem kell, hogy Mats is megteszi. Hangulatos, lendületes, de cseppet sem Malmsteenes téma a Now Or Never - itt is, ahogy szinte minden számban, tetten érhető, hogy mennyire érzik ezek a srácok a tempókat, dallamokat, rafinált fordulatokat.

Az egész zenének van egyfajta svédes hangulata, már az első lemez óta érezhető ez, szó sincs arról, hogy a svéd énekes hozta volna ezt be a bandába - a hangzásban vannak jelen ezek a jelek, felszabadultságot, görcsmentességet áraszt a muzsika, még nagyítóval sem találhatunk germán sarkosságra utaló nyomokat. De nincs jelen az a Helloweenes "hepiség", ami viszont a már említett Strato munkásságára igencsak rányomta a bélyegét. És anyám, mekkora Blackmore témát rejt a Live For The Sacred! Ilyet még Yngwie-től sem hallottam soha - tiszta Eyes Of The World! A Klasszikusok mindenkinek sorozat Vivaldi-fejezetében pedig ezúttal a Tél feldolgozásával találkozhatunk. Ha jól számolom, most már csak az Ősz hiányzik.

Az AFM amúgy a legkevésbé bosszantó promo CD-fajtával ajándékozott meg minket: itt nem sípolnak, nem beszélnek bele a számokba, nem kétperces dalminták sorakoznak egymás után, hanem szerepel ugyan az összes track, de azok masszaként egymásba folynak. Így kb. 90 százalékban hallgathatjuk meg a lemezt (igaz, két dal teljes egészében fenn van), ami talán elegendő ahhoz, hogy korrekt rálátásunk legyen a tartalomra. Ezzel együtt marhaságnak tartom az ilyesmit - most komolyan, ettől várják a letöltések számának visszaszorulását? Tessék digipakos, bónuszos, DVD-s kiadványokkal előállni. Vagy pedig: fityisz a naplopó újságírók orrára, nem promólemez, hehe.

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Cloudscape - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Leander Rising - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. február 7.

 

Nitzer Ebb - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Nevermore - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Apocalyptica - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Beardfish - Budapest, A38, 2010. október 24.