Ünnep van! No, azért senki se rohanjon baltával, csákánnyal és nemzeti színű lufival az utcára. Ez az ünnep bensőséges: nekünk, beavatottaknak szól csupán. Oliva papa újfent alkotott. S hogy e tényt tetézzem némiképp: amit ezúttal összebütykölt, az biz' nagyobbra sikeredett, mint maga a Tadzs Mahal...

Néha az ember kezébe gyöngyszem akad, ami nem friss (jelen esetben két éves), ám mégis érdemes rá néhány karaktert elszórni, hátha másra is átragad a lelkesedés. A Sylvan nevű zenekarról az égvilágon semmit nem tudtam, viszont a lemez borítóját szimpatikusnak találtam (ez is egyfajta szempont), így máris érdeklődve kezdtem hallgatni, mit rejthet a ...

Most, hogy itt van nálam az új Pharaoh lemez, előkerestem az előző anyag kritikáját és mint már oly sokszor, rájöttem, hogy gyakorlatilag egy az egyben átkopizhatnám a régi cikket ide. Nem változott ugyanis semmi: a Control Deniedban megismert Tim Aymar énekes (azt a lepukkant suttyó kultmetalos megjelenést!) és cimborái másodszorra sem akarnak má...

Igazi sufni-tuning módszerrel készült a Stereochrist második lemeze, melyet hat nap alatt vettek fel a próbatermükben (a borító meg másfél nap munka volt, hehe, amúgy egy gargoyle, azaz egy vízköpő van a borítón, ha valakit érdekel és élőben is meg szeretné tekinteni, látogasson el a Pena Kastélyba, Sintra városba, ami Portugáliában található).

Két belga zenekar követte el eme split korongot, melyen hat nóta található, húsz percben. Innentől kezdve sejthető, hogy nem space rock vagy epikus heavy metal hallható az anyagon, a promo borítója büszkén hirdeti is, hogy ez bizony brutális deathcore, és nagyon nem is kell vele vitatkozni!

Na, ez a lemez sem tegnap jelent meg, de hát mit tegyünk, ha egyszer most került elő a promo-kupacból, amelynek tartalmát a szerk. testvériesen elosztotta a kollégák között (nem két éve érkezett azért – a szerk.). Egy biztos: érdemes megemlékezni róla két év elteltével is.

Na, ez végképp nehéz dolog... Kezdem azzal, hogy a hangzás a „rossz"-nál is eggyel alacsonyabb minősítést kap. Iszonyatosan kezdetleges, rossz keverés, a basszusból semmi nem hallatszik, a dobok (tompa) kopogása, és a farkastorkú énekes erőlködő hörgése visz mindent, pedig ha nagyon fülel az ember, a gitártémákban egész jó ötletek is felbukkannak.

A Fatal Force az MTM kiadó egyik új üdvöskéje, és kissé ki is lóg a kiadó dallamos hard rock csapatai közül. Ugyan a hatásaik között bizonyára ott a Whitesnake is, de legalább ugyanannyi Evergrey, vagy Masterplan íz is került a levesükbe.

A Faro egy Németországban székelő zenekar második lemeze. Azért nem írom, hogy német, mert már az első felállás is egy kevésbé germán hangzású énekes (Chitral Somapala) köré épült, akkor épp spanyol, chilei és német tagokkal kiegészülve. Eme második lemezt teljesen kicserélt tagsággal írták és rögzítették, a Bonfire és a Jaded Heart zenészei segíts...

Ünnep van! Nem, nem kompolyodtam meg, eszemben sincs idemásolni mindazt, amit az Oliva album kapcsán leróttam. De ünnepkedni ettől még gyakorta szabad, nem igaz? Biz, ujjong a lelkem, hisz Mathias Blad visszatért! A csodálatos, bársonyos orgánummal, képzett hanggal rendelkező eredeti frontember ismét a solymászok élén dalol!

Erről a lemezről sem késő írni még, mert bár nem volt az utóbbi idők legfontosabb albuma, az érdekességek kedvelőinek több, mint vonzó lehet, már csak a névsor miatt is. Eddie Ojeda, aki ugye főállásban (?) a Twisted Sister (nem a szőke, hanem a másik) gitárosa úgy határozott, hogy szólólemezt készít és mivel haveri köre elég kiterjedt, nagy neveke...

Németország a sör hazája! Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy székel Frankfurtban egy banda, mely a sör iránti rajongást állította munkásságának középpontjába, és több, mint két évtizede szórakoztatja a nagyérdeműt olyan tufa thrash nótákkal, mint a New Liver Please!, a Space Beer, a Stone Cold Sober, a The Morning After, a Die With A Beer in Y...

Érdekes, hogy hosszú évek hibátlan teljesítményét követően az elmúlt évtizedben mennyire megégette magát a '80-as évek talán két legemblematikusabb US power metal bandája. A Metal Church egy időre tetszhalálba merült, majd visszatértek, de azóta egyszerűen képtelenek igazán erős lemezt készíteni, a Vicious Rumors-t pedig az aranytorkú Carl Albert t...