Shock!

március 29.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

God Dethroned: The Toxic Truth

A holland God Dethroned nyílegyenesen halad valami féle ciber-extrém/death metal felé, szinte már rájuk sem lehet ismerni, főleg ha az új lemezt berakja az óvatlan hallgató. Ugyanis az olyan szinten üti le a poharat a hangfal tetejéről, hogy először csak lestem én is, mi történt velük, a pohár darabkáit meg sajnálkozva sepertem össze.

megjelenés:
2006
kiadó:
Metal Blade
pontszám:
8,5 /10

Szerinted hány pont?
( 4 Szavazat )

Eddig sem a dinamikátlan megszólalás mestereiként tartottuk őket számon, ám ezzel az újfajta hangzással levettek a lábamról (az eddigi legjobbjuk), ráadásul olyan szintű headbangelős intróval indítják a lemezt, aminek hallatán nincs láb, amely ne kezdene topogni rögvest. (Lehet most kicsit zavaros leszek, melyik dal melyik, mivel a nóták 98 darab néhány másodperces részletre szabdalódtak, és így kicsit nehéz követni még sorvezetővel is, hogy épp hol tartunk.)

Persze azért ők sem tagadják meg gyökereiket, a tikatika és a gyors szegelés ugyanúgy megtalálható a dalokban, csak valahogy egyre „slágeresebb" irányba mennek, a második (asszem) nóta refrénrésze konkrétan már az In Flames-Soilwork vonalba illeszthető (bár hasonló téma felbukkan több helyütt is), kár, hogy buta hörgésnél nem futja többre (na majd a következő lemezen, meglássátok!), valahogy ordít a gitárharmónia a dallamos énekért. A göteborgiak már csak ilyenek...

Külön kiemelném az Away From Emptiness című dalt - akusztikus bontogatással kezdődik, utána lírai gitárszóló alatt már van pici torzgitár, és így is marad instrumentálisan, no ez a nóta is ordít a csodálatosan „szárnyaló" énekdallamokért, bár így is alaposan kicsordul érzelmileg a lemezről. Uff. Gyorsan meg is hallgattam egymás után vagy háromszor. Utána kalapálnak megint. Egy igazán komótos (és erősen átlagos) nóta van a lemezen (Typhoid Mary), a többiben jobban ügyelnek a tempóra.

A gitárszólók is is ultragigamega dallamosak (csak, hogy tobzódjunk az unalmas jelzőkben), amire még érdemes figyelni, az a dobos fiatalember (Ariën Van Weesenbeek) játéka, kifejezetten izgalmas, mindamellett groove-os és dinamikus a játéka. Amit én hiányolok úgy általában a nótákból, az igazán fülbemászó refrének sokasága, a zene mai minősége, stílusa ordít az ilyenfajta popularitásért.

Nem kifejezetten a kő death metalosokhoz szól a God Dethroned, nekik már sok lehet a laza rész, meg a jófajta gitárszóló, a modernebb zenék kedvelői meg pont a tikatika és a darálós gitártémák miatt nem zárják a szívükbe teljesen

Amennyire tetszett az előző borító, a mostanit pont annyira utálom, tűfóbiások messzire kerüljék el a borítóképet. Hozzátenném, az előző lemezük nálam valamiért nem működött, ezzel meg valahogy friss erőt öntöttek testem pilledt morzsái közé.

A stílus rajongóinak tipikus „must have" album.

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Within Temptation - Budapest, PeCsa Music Hall, 2014. március 14.

 

Sting - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 30.

 

Riverside - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 6.

 

Megadeth - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Watch My Dying - Budapest, Kultiplex, 2005. november 12.