Shock!

október 04.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Potential Threat SF: 2.0

Azért az már magában is elég beszédes adat, ha egy zenekar tizennyolc éven keresztül hangyaszorgalommal és emberfeletti munkabírással pár demo és 2 EP kiadásáig viszi mindösszesen. A Potential Threat SF pedig így tett, ez az EP tavalyi kiadású ugyan, ám sok minden azóta sem történt velük, hacsak azt nem számítjuk, hogy seggbe billentették Tom Padden basszistát.

megjelenés:
2005
kiadó:
szerzői kiadás
pontszám:
3 /10

Szerinted hány pont?
( 0 Szavazat )

Az SF kitétel persze San Francisco-t jelöli, amerre sokan játszogatják a Bay Area thrasht, és ez hőseink esetében is helytálló. Már amennyire. '80-as évekbeli Anthrax, Slayer, aztán Pro-Pain, Sacred Reich, ilyeneket lehetne felhozni viszonyítási alapnak, persze nagyon lebutítva.

A korong 4 számot tartalmaz, és a legnagyobb gond az, hogy igazából egyik sem jó. A nyitó Day Of Infamy egy olyan gitártémával kezd, ami rajta lehetne bármely ötlettelen speed/power albumon is, aztán beindul a régi sulis thrashes reszelés. Nem sokára megérkezik Mike Noble hangja is, és bár ne tenné. 2-3 hangon való szavaláson túl ugyanis nem igen jut a srác, ritmizálása sem a legjobb, de mindezt még el is viselné az ember – egészen a csordavokál refrénben végbevitt ízlésficamáig. Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy még így is a Becstelenség napja a legjobb az EP-n. A legbénább pedig az Enemy Within, ami HC/thrash keverék szeretne lenni, de nem nagyon sikerül neki, az állandó „enemí"-zés pedig az idegeimre megy. Kenny Noble érdemelne tán dicséretet pontos tempóiért, de nála meg pont azt érzem, hogy túldobolja a dalokat. Ráadásul a cinek is nagyon furcsán szólnak, valahogy úgy, mintha valaki a versenybringája kerekeit pumpálná.

A Walk Through Fire dallamosabb gitártémája nem lenne rossz, csak a '80-as évek óta nagyon sokszor hallhattuk már másoktól is, a szövegmondás ritmizálása okán pedig nagyon belóg a képbe egy rossz napot kifogott Biohazard. A záró All For Nothing ismét thrash panelekből építkezik, helyenként lassítva a tempón, és megpróbálkozva olyan döngöléses nótazárással, amivel a '90-es években egy P betűs texasi zenekar élt előszeretettel. Mi tagadás, nekik sokkal jobban ment.

Ez a zene se nem eredeti, se nem jó, a hangzás is csak elmegy kategória, asszem nem nagyon kell megjegyezni PTSF-ék nevét. Pláne, ha a jövőben is ilyen intenzitással haladnak előre.

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Within Temptation - Budapest, PeCsa Music Hall, 2014. március 14.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2012. július 11.

 

Mátyás Attila Band - Budapest, A38, 2011. július 2.

 

Roger Waters - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 22.

 

Marty Friedman - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

30 Seconds To Mars - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 13.