A Threads Of Life mindenképpen fordulópontot jelent a bostoni Shadows Fall pályafutásában, hiszen az évek során Amerikában komoly lemezeladásokat produkáló, számos nagy turnén bemutatkozott banda odaát immáron az Atlantic istállójából indul neki a harcnak.
Az anno szupergrupként indult, ám már a második korongtól stabil egységként funkcionáló Metalium immár hatodik korongján boncolgatja grandiózus történetét, a mezei halandóból metal istenséggé váló Metalianről. Ezen lemezükre is igaz, ami a korábbiak kapcsán már számtalanszor elhangzott: a banda adu ásza egyértelműen a Brainstormban is megfordult vo...
Ennél természetszerűbben kínálkozó és működőképesebb kooperációt alighanem megálmodni sem lehetne... Adott egy baromi ízesen zenélő, vastag riffekben igen erős richmondi brigád, akiket valahonnan megcsapott az isteni szikra, miután – karrierjük során egyébként nem először – búcsút intettek aktuális frontemberüknek, és hirtelen meglelték a megoldást...
Húha, ez nagyon komoly! Vastag, sűrűn teleírt, igényes kiállítású booklet, komoly keresztényi és társadalomkritikai éllel bíró mondanivaló – tipikusan amerikai produkció. Mindez pedig egyetlen ember nevéhez fűződik: a BMO Sidney Allen Jones egyszemélyes projektje, mindent saját maga írt és ad elő a csaknem 60 perces lemezen, amelyet afféle koncepci...
A nagy pocsolyán túl sokak szerint az évezred első igazi nagy reunion turnéjának számított a 2005-ös Carnival Of Sins turné az igazi és hamisítatlan Mötley Crüe tálalásában – sokan nem hitték volna, hogy képes még öt percnél tovább értékelhető színpadi produkciót nyújtani egy öregedő alkohol- és zsírfüggő énekes, egy testileg teljesen szétesett git...
Jorn Lande egyszerűen képtelen nyugodtan ülni a hátsóján, mindig muszáj csinálnia valamit. Most például két speciális lemezzel jelentkezett egy időben: az énekes szólókarrierjének legjobbjai között szemezgető The Gathering című válogatással szemben az Unlocking The Past kizárólag feldolgozásokból áll, melyek között akad olyan, ami már megjelent kor...
A '99-ben alakult (igaz, akkor még más néven) formáció rengeteg tagcsere után 2005-ben kezdte el felvenni e hét számot tartalmazó EP-t, majd 2006 elején fejezték be. A zenei irány nagyjából klasszikus alapokon nyugvó deathes, doomos-gótikus elemeket is tartalmazó metal. Ha be akarnám lőni, itthon a Dying Wish játszott hasonló muzsikát annak idején....
Habár Joey DeMaio köztudottan munkamániás, a Manowar nem sieti el túlságosan a stúdióalbumokat: már megint fél évtized telt el az utolsó lemez, az egyébként több mint kiváló Warriors Of The World megjelenése óta. Igaz, hogy azóta kihoztak egy rakás különböző DVD-t és orrba-szájba koncerteztek is szerte a világon, de ez a tempó még így is csigalassú...
Sosem értettem, miért létezik az, hogy egy kezdő, a közönség számára teljességgel ismeretlen zenekar rögtön „albumot" készít. Itt kivételesen a borító nyomdai, de a cd írt: ez demó lenne logikusan gondolkodva. De mivel ők albumnak gondolják, úgy is értékeljük – szigorúan.
A Step On It az a fajta zenekar, akik ha szar zenét csinálnának, akkor sem lehetne rájuk haragudni. Tiszteletre méltó hozzáállásuk és az, hogy semmi mással nem törődnek a muzsikán kívül, magasan felemeli őket a hazai elitbe. Lehet, hogy az én fejemben élő elit másból áll, mint a folyamatosan kántált zenekarok csoportjából, de ezek értékrendbeli, ne...
Mivel általában igyekszem asap megismerkedni az éppen aktuális prog metal reménységekkel, könnyen lehet, hogy előbb-utóbb utamba akadt volna az Andromeda utolsó lemeze a Space Odyssey nélkül is, hiszen a Chimera album normális kiadónál jelent meg és ennek révén némi figyelem is hárult rá a rocksajtóban. Miután azonban meghallottam David Fremberg én...
A kiadó nemes egyszerűséggel „metal"-ként határolta be a zenét. Nos, ezzel nem is tévednek, csupán a „core" utótagot felejtették le. És ezzel be is fejezném a kritikát – mondanám, ha lusta lennék leírni még néhány karaktert.
Mit írjon az ember fia a huszonharmadik death-metalcore bandáról? Manapság ezekből több van, mint égen a csillag, így egyáltalán nem könnyű újra és újra végigszenvedni a totál átlagos, egymástól semmiben sem különböző, unalmas produkciókat.
2004 őszén, a doom-rock Nyctanthous romjain „alakult" meg a norvég The Fall of Every Season. Vagyis, hogy pontosabban fejezzem ki magam, ekkor határozta el Marius Strand, hogy magasabb szintre emeli munkásságát, így megalkotta egyszemélyes formációját, melynek bemutatkozó albuma képezi jelen cikk tárgyát.
Ha egyetlen mondattal kellene jellemeznem a Solitude Aeturnus új lemezét, azt mondanám: a tökéletes doom kliséhalmaz. Kezdve a minimalista, de kellően nyomasztó borítótól (nem azért, de Travis Smith jobban is megerőltethette volna magát) a tipikus számcímeken át (Scent Of Death, Blessed Be The Dead, Tomorrow's Dead, Essence Of Black...) egész a dep...
Hagyjuk a múltat, elhangzott már ezerszer, hogy ki kicsoda, meg kinek a mije. Ami számít, hogy van a Cadaveres, és van az ő Soul Of a New Breed című lemezük. Első ránézésre pofás booklettel, első hallásra frappáns muzsikával. Aztán meghallgatom még jó párszor és átolvasom, hogy értsem a leckét.
A Slave To The System az ismeretlenség homályából bukkant fel, és bevallom, megnyert magának, annak ellenére, hogy korántsem tökéletes a lemezük, és bizony vannak áthallások, de mégis működik. A nyitó darab lendületessége egy jó karban lévő Alice In Chainst juttatott eszembe, és ez a szellem valahol végig ott kísért a lemezen, bár inkább úgy jellem...
Nem túl bizalomgerjesztő borítót tákoltak az amúgy is teljességgel ismeretlen Ezperenza lemezéhez, kb. a hetvenes évek cucilista kártyanaptárait idézi szegényke. A zene szerencsére nem. Illetve.... de ne szaladjunk előre. A zene abszolút ezredvégi modern metal, amerikai módra, a dolog ott hibádzik, hogy a csapat német, noha szerencsére a germanizmu...
Ez a Nox nem az a Nox, itt ugyanis egy holland csapatról van szó, melyben korábbi Deicide, Severe Torture és Centurian tagok egyesítették erőiket, az Ixaxaar pedig debütáló lemezük, mely a Pokol bejáratának nevét viseli magán.
Rendesen megdörren a belga Crimson Falls debütáló albuma, mely még tavaly decemberben látott napvilágot a Shiver Records istállójában. Hazájukban vették fel az anyagot a srácok, és a hangzásba tényleg nem lehet belekötni, szinte lecsavarja az ember fejét.
Négy számos, húsz perces EP egy meglehetősen ismeretlen finn csapattól. Viszonylag egyszerű, szélvész death metal hallható az anyagon, közepes hangzással, fantázia nélkül. Még 2005-ben rögzítették a dalokat a srácok egy pici stúdióban, a master viszont a Finnvoxban készült, a végeredmény ennek ellenére sem szakítja le a fejem. Erőtlen, kevés a gitá...
Hihetetlen módon elfeledkeztem erről a lemezről (illetve 2006 vége felé jutottam hozzá csupán), így jól le is csúszott az év végi listámról, de majd utólag belekozmetikázom. A hollandoknak úgyis bérelt helyük van nálam - nagyjából. A Home lemezzel gyakorlatilag folytatják a jó néhány lemez óta bevált formulát (illetve azt, amit a megosztó How To Me...
Belezős, szögelős, arcbamászó, kíméletlen death metalt rejt az „európai gore mesterek" negyedik albuma, mely tavaly év végén jött ki a francia Listenable Recordsnál. Eleddig elkerültük egymást a belga csapattal, így szűz füllel állhattam neki meghallgatni legújabb remeküket, mely tíz nótán keresztül, uszkve negyven percben aprítja le az embert, min...
A Sanctuera is az „elfekvő készletemben" heverészett, amit igyekszem apasztani szép lassan, bár azért hozzáteszem, nem 2005 óta porosodik a dobozomban. Nézzük, mit tudnak. Érdekes módon levelükben a Nevermore-t és a Dream Theatert jelölik meg hatásként, ám ez az a két zenekar, amelyet egyáltalán nem lehet felfedezni náluk – és ezt most tényként íro...
Szeretem a régi prog bandákat (Yes, ELP, Gentle Giant, Jethro Tull stb.), de pont a korai Genesis maradt ki a szórásból, talán a banda későbbi korszakának kommerszebb zenéje miatt, amely jobban a nagyközönség szeme előtt volt/van és amely nekem egyáltalán nem tetszik.
Hiába várják a rajongók térdelőrajtban az új Testament opuszt, a csapat a The Gathering óta csak válogatásokat, koncertlemezeket ad ki, pedig Chuck Billy évek óta újra bivalyerős, ráadásul folyamatosan koncerteznek. Tartok tőle, kiadói fogás ez, a háttérben tán csupán annyi van, hogy x számú lemezre szerződtek ide, ám át akarnak menni az új anyagga...
Lemezeket megszégyenítő körítéssel adták ki Saint Petrolék első, bemutatkozó felvételüket (igényes nyomdai borító, gyári cd). A csapat tagjai nem ismeretlenek a hazai undergroundot ismerők számára, Bende Imre gitáros az Insane-ből lehet ismert, Kovács Krisztiánt eddig énekesként lehetett látni a színpadokon, a Fish! zenekarban, ám itt inkább gitáro...
Facebook
Twitter