Na, ez a lemez sem tegnap jelent meg, de hát mit tegyünk, ha egyszer most került elő a promo-kupacból, amelynek tartalmát a szerk. testvériesen elosztotta a kollégák között (nem két éve érkezett azért – a szerk.). Egy biztos: érdemes megemlékezni róla két év elteltével is.
Na, ez végképp nehéz dolog... Kezdem azzal, hogy a hangzás a „rossz"-nál is eggyel alacsonyabb minősítést kap. Iszonyatosan kezdetleges, rossz keverés, a basszusból semmi nem hallatszik, a dobok (tompa) kopogása, és a farkastorkú énekes erőlködő hörgése visz mindent, pedig ha nagyon fülel az ember, a gitártémákban egész jó ötletek is felbukkannak.
A Fatal Force az MTM kiadó egyik új üdvöskéje, és kissé ki is lóg a kiadó dallamos hard rock csapatai közül. Ugyan a hatásaik között bizonyára ott a Whitesnake is, de legalább ugyanannyi Evergrey, vagy Masterplan íz is került a levesükbe.
A Faro egy Németországban székelő zenekar második lemeze. Azért nem írom, hogy német, mert már az első felállás is egy kevésbé germán hangzású énekes (Chitral Somapala) köré épült, akkor épp spanyol, chilei és német tagokkal kiegészülve. Eme második lemezt teljesen kicserélt tagsággal írták és rögzítették, a Bonfire és a Jaded Heart zenészei segíts...
Ünnep van! Nem, nem kompolyodtam meg, eszemben sincs idemásolni mindazt, amit az Oliva album kapcsán leróttam. De ünnepkedni ettől még gyakorta szabad, nem igaz? Biz, ujjong a lelkem, hisz Mathias Blad visszatért! A csodálatos, bársonyos orgánummal, képzett hanggal rendelkező eredeti frontember ismét a solymászok élén dalol!
Erről a lemezről sem késő írni még, mert bár nem volt az utóbbi idők legfontosabb albuma, az érdekességek kedvelőinek több, mint vonzó lehet, már csak a névsor miatt is. Eddie Ojeda, aki ugye főállásban (?) a Twisted Sister (nem a szőke, hanem a másik) gitárosa úgy határozott, hogy szólólemezt készít és mivel haveri köre elég kiterjedt, nagy neveke...
Németország a sör hazája! Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy székel Frankfurtban egy banda, mely a sör iránti rajongást állította munkásságának középpontjába, és több, mint két évtizede szórakoztatja a nagyérdeműt olyan tufa thrash nótákkal, mint a New Liver Please!, a Space Beer, a Stone Cold Sober, a The Morning After, a Die With A Beer in Y...
Érdekes, hogy hosszú évek hibátlan teljesítményét követően az elmúlt évtizedben mennyire megégette magát a '80-as évek talán két legemblematikusabb US power metal bandája. A Metal Church egy időre tetszhalálba merült, majd visszatértek, de azóta egyszerűen képtelenek igazán erős lemezt készíteni, a Vicious Rumors-t pedig az aranytorkú Carl Albert t...
Robin Beck - First Time... Alannah Myles - Black Velvet... Mind emlékszünk a csajos AOR gépdobos, hátrakevert gitáros, de valahogy mégis dögös képviselőire. Valószínűleg a nevezett előadók és pár hasonszőrtelen társaik (Fiona, Saraya, stb.) heveny hányingert váltanak ki a metaltársadalom 80 százalékából, én viszont képes vagyok egy Bloodline és egy...
A művelt "hardrocker" az első tíz másodpercben vágja rá az első dal meghallgatáskor: ez bizony Svédország. A következő fél percben pedig érkeznek a hatások is: Deep Purple, Rainbow, Dio, Malmsteen, korai Europe, Ozzy nyolcvanas évekbeli szólólemezei.
Tegye fel a kezét az a hard rock rajongó, aki ne hallotta volna még Soto mester valamelyik szólóanyagát vagy épp Talisman, Takara, Eyes, Soul Circus vagy épp Malmsteen anyagot Jeff énekével. Hopp, sehol egy kéz... Sejtettem. Hősünk az egyik legtermékenyebb "régisulis" rocktorok, saját neve alatt három "hivatalos" sorlemezzel, két maxival, de közkéz...
Ha azt mondom Izrael, senki sem a metalra gondol elsőként, de ha mégis, akkor az Orphaned Landnél több zenekar nem nagyon jut eszünkbe – én is izgatottan bontottam fel a borítékot, vajon miféle zenét rejt az album.
Régebben valamiért nem voltam oda Joe Lynn Turnerért, mára viszont abszolút rajongóvá váltam. Sokat nyomott a latba, hogy Joe hangja nemhogy nem kopott meg az évek során, épp ellenkezőleg: egyre jobb és erőteljesebb. Legutóbb az all star Maiden tribute lemezen alakított igazán figyelemreméltót, már akkor is elgondolkodtam, hogy be kellene szerezni ...
Winger, 1988. "Újabb hajbanda..." - mondja mindenki, ahogy elsőre belehallgat a Hungry vagy a Seventeen fogós dallamaiba, de valahol már akkor is érezni lehet, hogy a divat mögött valami több dolgozik, mintha valahogy fifikásabbak lennének az alapok a babybabyzés mögött...
Rögtön a legelején leszögezném: nem kívánom megjátszani a nagy Démonúr tudort, mivel ezidáig a srácok pokolbéli víg napjainak mindösszesen első fejezetét (Adventures In Hell Part I.) ismertem, ez alapján pedig – hát hogy is mondjam?... - nem lettem a csapat feltétlen híve. Persze tudom, hogy kik ők és mit csinálnak, koncerten is elcsíptem már őket,...
Végre, végre, végre megjelent a Celebratum nevezetű norvég banda második nagylemeze! Olvasd el figyelmesen az előbbi mondatot, mert ilyen derűs és pozitív mondatot legközelebb csak a kritika végén láthatsz. Mikor először a kezembe került ez a korong, még jókedvem volt, gondoltam, végre egy igazi norvég true black horda, biztosan jó lesz. Sajnos a f...
Nagyjából feltétlen híve voltam eddig a The Haunted eddigi lemezeinek, bírtam a Slayertől elcsent svédcsavaros riffjeiket, aztán most egy olyan lemezt löktek oda nekünk, ami a legelvakultabb rajongótól kezdve a szimpla érdeklődőig mindenkit el fog gondolkodtatni. Bevallom, még én sem vagyok teljesen tisztában, mit is gondoljak az albumról: szeresse...
Amennyire ódzkodtam pár évvel ezelőtt a Firewindtől, csupán a nevük miatt (el sem olvastam rendesen a kritikákat, mondván, ez valami trúmetal, a rettenet fajtából), pont akkora hátast dobtam, amikor egy cimbora betette első albumukat egy összejövetelen.
Ha azt mondom, fekete zene, mindenkinek eszébe jut egy sereg műfaj: jazz, blues, soul, gospel, r'n'b (ezeket csipázom), funk, rap, hiphop (ezeket ki nem állhatom) – a rock, hard rock, netán heavy metal viszont talán fel sem merül. Pedig a feketék a keményebb zenék világában is otthonosan mozognak, ha akarnak: Living Colour, King's X, TM Stevens, To...
Kerry Livgren, a Kansas gitáros-vokalista legendája 2004-ben szabadította ránk először a Proto-Kaw nevet: a Before Became After lemezen olyan szerzemények szerepeltek, melynek javarésze még a Kansas előtti időkben született. A mostani album azonban az első olyan, amelyen jelenkori szerzemények kaptak helyet.
Kíváncsi lennék, vajon a Narnia film révén szerzett-e a svéd csapat új rajongókat. Nem lepődnék meg, ha így lenne, végül is immár majdnem 10 éve nyomják a Rainbow / Dio / Malmsteen / régi Europe- vonal tökéletes ötvözeteként aposztrofálható, keresztény szellemiségű dallamos metaljukat, zenekari koncepciójuk pedig jócskán merít a Narnia mesevilágábó...
Midnight ugye a Crimson Glory énekeseként vált legendássá már nagyon fiatalon; azt az énekteljesítményt pedig, amit az elsőkét Crimson Glory lemezen hozott, azt sem überelni, sem utánozni sem tudta azóta senki. A sikertől talán kicsit megzavarodva és a metal skatulyából kilépni akarván pedig ráerőltette zenei ízlését társaira is, aminek eredménye e...
A több, mint hat éves zenekar nem kispályázik és mint látható, nem is ma kezdték. A demóanyagot leszámítva ez már az ötödik cd-jük. Elég korrekt old school black metalt játszanak, kellően torzított gitárokkal, nyers hangzással.
A hírbeszámolók szerint országszerte érezhető volt az a Richter-skála szerinti 5,5-ös erősségű földrengés, ami belőlem fakadt s áradt szerteszét. Egy hatalmas sziklagörgeteg okozott ekkora rezonációt, amely leomlott bennem, midőn első ízben hallgatni kezdtem az új Vak Kardigán albumot.
Többen felhúzták a szemöldöküket, amikor a Mastodon a Warnerhez szerződött, én azonban nem tudtam elképzelni, hogy az utóbbi évek egyik legjobb amerikai metal bandájából háromakkordos slágerecskéket hoz majd elő a multikiadó. Ha valaki aggódott is emiatt, alaptalan és felesleges volt: Brann Dailorék a Blood Mountainnel pontosan ott veszik fel a fon...
A finn Manitou még 1998-ban alakult, ám ez mégis csak a második nagylemezük. Első, Mad Moon Rising című anyagukat egy azóta földbeállt kis kiadó hozta ki, majd a Firebox is piacra dobta, megbónuszolva, kicsit feltunningolva. Közben a srácok lenyomtak egy komplett turnét Paul Di'Anno vendégzenekaraként, sőt egy bulin még a kíséretet is ők adták a le...
A Finnországban működő formáció 1999 óta létezik, s egy alkalommal már összeakadtam velük – pontosabban a muzsikájukkal. Annak idején úgy jellemeztem a BTD világát, mint északi beállítottságú, komor színekben játszó, ugyanakkor mindvégig dallamos hörgizenét.
Facebook
Twitter