Shock!

március 19.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Testament, Annihilator, Death Angel - Budapest, 2017. november 18.

testament_k2017_01A tavaly novemberi Obituary / Exodus / Prong után szinte napra pontosan egy évvel, idén késő ősszel is ismét eljutott Budapestre egy tökéletes csomag, amely műfajilag még egységesebb is a 2016-osnál. Igen, ebből a hármasból is mindenki többször járt már Magyarországon a fellépők közül, de ezeket a csapatokat mindig jó látni, szóval itt eleve nem lehetett kérdés a sold out, ami aztán jóval a konkrét dátum előtt össze is jött. Külön öröm, hogy ezúttal még a triász élőben hagyományosan problémás elemének számító, állandó hangzás-bénázásáról híres Testament is a tőle telhető legtöbbet hozta. Papíron tehát alapból minden adott volt egy tökéletes thrash-estéhez, és a résztvevők szerencsére valóra is váltották az előzetes reményeket.

A Death Angelről mi is sokszor leírtuk, hogy a világ egyik legintenzívebb koncertzenekara, és aki valaha is látta már élőben Mark Oseguedáékat, szintén tisztában van ezzel, így a Barba Negra már gyakorlatilag a 19.30-as, pontos kezdésre megtelt. A Bay Area egyik alapbandája a szokásos puritán stílusban, mindenféle különösebb teketóriázás nélkül csapott bele bő háromnegyed órás műsorába a kimértebb tempójú, ám ökörként húzó Father Of Liesszal – érdekes választás, de szerintem kimondottan jól működött, főleg, hogy a dal is baromi izmos, a kiváló tavalyi lemez egyik legerősebb darabja. De az utána következő The Dream Calls For Blood meg a Claws In So Deep is elsőrangú szerzemények, szóval igencsak megadták az alaphangulatot... Az első igazán nagy felhördülés azonban a The Ultra-Violence részleténél következett, amit szokás szerint nem játszottak végig, ám az a pár riff így is megtette a hatását: a Thrown To The Wolves-ra nemcsak a koncert első, hanem az egész este legnagyobb moshpitje alakult ki Osegueda egyetlen mondatára. Valahogy így kell hangulatot csinálni...

időpont:
2017. november 18.
helyszín:
Budapest, Barba Negra Music Club
Neked hogy tetszett?
( 42 Szavazat )

Innentől a buli egyből magasabb oktánszámúra kapcsolt. Markék persze gyakorlatilag az első pillanattól fogva a maximumon pörögtek, különös tekintettel a miniatűr frontemberre, aki szó szerint valódi energiabomba, még a szeme is valami egészen különleges tűzzel lángol a deszkákon, de a The Art Of Dying lemez nyitószáma valami egészen valószínűtlenül nagyot ütött, és még ezt is sikerült utána fokozni a Mistress Of Painnel. Valahol vicces, hogy az instru-gigász részletét leszámítva ez a dal képviselte egyedüliként a Death Angel első korszakát, de nekem így sem támadt hiányérzetem, és ahogy nézem, a többség szintén simán elfogadta, hogy a csapat – a tematikus turnékat leszámítva – ma már elsősorban a 21. század lemezeire koncentrál élőben. Ezzel maximum akkor lenne probléma, ha az albumaik nem lennének erősek, de hát marhára azok, az utolsó kettő különösen. És hát ugye ez már egy másik felállás, amelybe láthatóan tökéletesen beilleszkedett Mark, Rob Cavestany és Ted Aguilar mellé a vékonydongájú Damien Sisson basszer, illetve Will Carroll dobos is. Azt mondjuk nem állítom, hogy Damien színpadi karizmája vetekedhet Dennis Pepáéval, a ránézésre folyamatosan az ájulás határán küzdő, de megbízhatóan kalapáló Carroll pedig messze nem játszik annyira izgalmasan, mint Andy Galeon, viszont nem akarok telhetetlennek vagy fanyalgónak tűnni, ez így is perfekt volt.

1120da1

A hangzás a Barba Negrában mindig kényes kérdés. Elöl természetesen pocsékul szóltak, hátrébb sodródva már okésan, még hátrébb pedig bizonyára nagyon szarul (nem teszteltem le, bocs), mint mindenki mindig ezen a helyszínen. Viszont maga a csapat szokás szerint ezúttal is hozta a formáját, a Malcolm Young emlékére, próba nélkül elővezetett Dog Eat Dog miatt pedig extra dicséretet érdemelnek, már csak azért is, mert nem valamelyik agyoncsócsált slágertémát porolták le. A végére pedig a The Moth maradt, ami finálénak is épp olyan marós, mint lemeznyitóként. Nem tudok mást mondani, a Death Angel továbbra is zseniális élőben, remélem, előbb-utóbb önálló bulival is újra láthatjuk őket itthon.

Az Annihilatornek papíron nem volt könnyű dolga ilyen nyitással, Markék után baromi hálátlan feladat kiállni a színpadra, de a turnécsomag összeállítása ebből a szempontból is okos: Jeff Waters bandája műfajilag abszolút rokon a Death Angellel, de pont annyival közelíti más oldalról a thrasht, hogy az ember már épp ne kezdjen önkéntelenül is hasonlítgatni. Ők is egy friss nótával kezdtek, de a One To Kill után itt azért lényegesen nagyobb volt a szintbeli differencia a King Of The Kill-lel, és a közönség is utóbbival akadt rá igazán Jeffék hullámhosszára. A csapat felállása persze megint módosult a legutóbbi budapesti bulin látotthoz képest – Fabio Alessandrini dobos új arc –, de ezen aligha lepődik meg bárki is, plusz legyünk őszinték: az Annihilator Jeff Watersszel egyenlő, és alapvetően úgyis rá kíváncsi mindenki. Én pedig továbbra is tartom, hogy Dave Padden lelécelése után jó döntés volt ismét visszavenni a mikrofont ahelyett, hogy megint átpasszolta volna valami karizma nélküli zsoldosnak. Ezek úgyis az ő dalai, az ő dallamai, a hang meg lehet, hogy nem száz százalékos, de hát istenem, Randy Rampage vagy Padden sem volt az, Hetfield sem az, Mustaine meg aztán pláne nem. Teljesen rendben van ez így.

annihilator_k2017_02

A Death Angelhez hasonlóan az Annihilatornek sem jutott túl hosszú játékidő, és ugyan fogadni mertem volna rá, hogy Waters is megemlékezik majd egyik legnagyobb hőséről, Malcolmról, végül mégsem élt a lehetőséggel. A szett így pár kötelező újdonság mellett biztosra ment: az utóbbi évek egyik legjobb Annihilator-dala, a No Way Out mellett még elnyomták az új album agyament, ultratechnikás Twisted Lobotomyját, amit lenyűgözően játszottak, de így sem igazi koncertnóta, ezek mellett pedig volt még Set The World On Fire, Phantasmagoria, nyilván Alison Hell, aztán a végén W.T.Y.D., és kész. Utóbbiakról ugye nem nagyon lehet mit mondani, ezek speed/thrash/power/satöbbi alapművek, amiket mindig perverz élvezettel hallgat az ember, főleg, hogy a főnök gitárjátéka ma is épp olyan lenyűgöző, mint idestova három évtizeddel ezelőtt. De amúgy a többiek is odatették magukat, Rich Hinks basszer és Aaron Homma gitáros is élt, vetődött, rohangászott megállás nélkül. Utóbbi gitárja mondjuk tompábban szólt a kelleténél, de mondom: úgyis Waters a lényeg, aki a szokásos joviális hangulatban vezényelte le a bulit. Szép volt, jó volt, szerettem.

testament_k2017_02

Mit ne mondjak, akadtak kétségeim, mit alakíthat két ilyen nyitóbanda után a Testament, akiket ugyan nagyon is kedvelek, de elég sokszor láttam mindhárom csapatot, és simán ki merem jelenteni: élőben lényegesen hullámzóbb teljesítményt nyújtanak a Death Angelnél és az Annihilatornél. Ezúttal azonban Chuck Billyék is érezhették, hogy ebben a pakkban nem igazán lehet bénázni meg amatőrködni a félúton menetrendszerűen elszálló hangcuccal, miegymással, és annyira jók voltak, hogy szabályosan meglepődtem. Az este második Bay Area-legendája igazi főzenekari színpadképpel, rámpás dobemelvénnyel, feltűnően impozáns és profi fényekkel, füsttel állt ki a deszkákra, de ami még ennél is fontosabb, nyoma sem volt náluk kedvetlenségnek, beleszarásnak: tényleg száz százalékosan odatették magukat. Akár azt is megkockáztatom, hogy sosem láttam még tőlük ennyire meggyőző koncertet.

testament_k2017_03Pedig egyébként ők sem mentek annyira biztosra a nyitáskor: az első öt dal az utolsó három albumról szólt, és három helyből a tavalyi Brotherhood Of The Snake-ről. Utóbbira a megjelenésekor nem nagyon kattantam rá, de aztán a bulira készülődve megint előszedtem, és most működött, a koncerten pedig tényleg sütöttek a friss témák. A The Pale King különösen, de a későbbi szakaszban elővezetett Strongholddal is nagyot mentek. Egyébként pedig ők is variálták az egyes korszakok dalait, és különösen nagy örömömre szolgált, hogy ezúttal a sajnos nagyon alulértékelt Low címadója is befért. Viszont még ez sem babonázott meg annyira, mint minden idők egyik legfantasztikusabb Testament-nótája, az Electric Crown, amely az egész este csúcspontjának bizonyult számomra. Főleg annak fényében, hogy itt vált végérvényesen nyilvánvalóvá, ami már előzőleg is feltűnt: hogy a néha mogorvának, takaréklángon égőnek tűnő Alex Skolnick nem csak sokkal lelkesebb a szokásosnál, de még magához képest is egészen elképesztően gitározik. A '92-es dal szólója még talán a lemezverziónál is jobban szólalt meg, és aki ismeri ezt a mágikus, többkörös futamot, tudja, hogy ez bizony nem semmi...

Nem akarok olyanokat mondani, hogy Alex vitte a hátán a műsort, mert nem lenne igaz, de tény, hogy ezúttal szinte végig ösztönösen rá kellett figyelnem. Viszont ezt kizárólag az ő dicséretére és nem a többiek elmarasztalására mondom, mert láthatóan az egész banda élvezte a bulit, legyen szó a két főnökről, Chuckról és Eric Petersonról, illetve a zseniális Steve DiGiorgio – Gene Hoglan ritmusszekcióról. Középen, elöl állva a Testament ráadásul kimondottan jól is szólt (hátul tudom, hogy nem), vagyis tényleg semmi sem zavarhatta meg a műélvezetet. Csak úgy sorjáztak egymás után a jobbnál jobb dalok: Into The Pit, First Strike Is Deadly, Eyes Of Wrath, Souls Of Black, The New Order, meglepetésként a szintén '94-es Urotsukidōji instruja, illetve a régebbi nóták közé ékelve a 2012-es Throne Of Thorns, amely még ezek mellett sem tűnt másodrendűnek. Az önálló hangszeres szólókat mondjuk unalmasnak és kötelezőnek éreztem, de lehet, hogy én vagyok rosszul bekötve, az ilyesmit sosem viseltem jól egy élő koncerten. Skolnick mindenesetre némi T.N.T.-idézgetés erejéig szintén szépen fejet hajtott Malcolm előtt, Hoglan meg természetesen egy vadállat, de hát ezt eddig is tudtuk.

Egy ilyen maximális intenzitással pörgő, derűs, jó hangulatú koncert – good friendly violent fun, ugye... – záróakkordjaként a Practice What You Preach és az Over The Wall már tényleg csak a habot jelentette a tortán. Valahogy így néz ki egy komplett műsor, minden résztvevőnek elismerésem, akár ma újranézném az egészet.

testament_k2017_04

Death Angel-fotó: Polgár Péter

 

Hozzászólások 

 
#27 Zoli 2017-11-24 19:16
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - vova666:
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - ez:
A Testament erről közismert. Volt jó sok éve valami fesztivál itthon, ahol játszott a My Dying Bride és a Testament is játszott, és a turnémenedzserü k kis híján megverte a MDB menedzserét (aki amúgy nő volt) valami hasonló ügy folytán, úgy hogy a MDB többet nem is volt hajlandó a Testamenttel együtt fellépni azóta sem, ha jól tudom.

Elég sok emberrel beszéltünk az évek során, akik dolgoztak velük a legkülönfélébb minőségben, és szinte kivétel nélkül, csakis a legrosszabbakat mondták mind a zenekarról, mind a mindenkori stábjukról.


Mondjuk én a 2004-es koncert előtt lekezeltem és beszélgettem pár szót Chuck Billy-vel. Megkérdezte hogy vagyok, kérdezte, hogy várom-e a bulit és megígérte, hogy mindent beleadnak majd. Nagyon jó arc volt...

Dettó. :) Sőt, Gábor pár éve interjúzott is vele, ő is csak jókat mondott. De közben meg a velük dolgozók nagyon más képet festenek.

Amikor az Almássy téren játszottak, megvártuk őket a kijáratnál, mind a 4 őstag dedikálta a régi bakeliteket, szóval az elég nagy flash volt...
Idézet
 
 
+3 #26 Draveczki-Ury Ádám 2017-11-24 11:59
Idézet - vova666:
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - ez:
A Testament erről közismert. Volt jó sok éve valami fesztivál itthon, ahol játszott a My Dying Bride és a Testament is játszott, és a turnémenedzserü k kis híján megverte a MDB menedzserét (aki amúgy nő volt) valami hasonló ügy folytán, úgy hogy a MDB többet nem is volt hajlandó a Testamenttel együtt fellépni azóta sem, ha jól tudom.

Elég sok emberrel beszéltünk az évek során, akik dolgoztak velük a legkülönfélébb minőségben, és szinte kivétel nélkül, csakis a legrosszabbakat mondták mind a zenekarról, mind a mindenkori stábjukról.


Mondjuk én a 2004-es koncert előtt lekezeltem és beszélgettem pár szót Chuck Billy-vel. Megkérdezte hogy vagyok, kérdezte, hogy várom-e a bulit és megígérte, hogy mindent beleadnak majd. Nagyon jó arc volt...

Dettó. :) Sőt, Gábor pár éve interjúzott is vele, ő is csak jókat mondott. De közben meg a velük dolgozók nagyon más képet festenek.
Idézet
 
 
#25 vova666 2017-11-24 11:22
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - ez:
A Testament erről közismert. Volt jó sok éve valami fesztivál itthon, ahol játszott a My Dying Bride és a Testament is játszott, és a turnémenedzserü k kis híján megverte a MDB menedzserét (aki amúgy nő volt) valami hasonló ügy folytán, úgy hogy a MDB többet nem is volt hajlandó a Testamenttel együtt fellépni azóta sem, ha jól tudom.

Elég sok emberrel beszéltünk az évek során, akik dolgoztak velük a legkülönfélébb minőségben, és szinte kivétel nélkül, csakis a legrosszabbakat mondták mind a zenekarról, mind a mindenkori stábjukról.


Mondjuk én a 2004-es koncert előtt lekezeltem és beszélgettem pár szót Chuck Billy-vel. Megkérdezte hogy vagyok, kérdezte, hogy várom-e a bulit és megígérte, hogy mindent beleadnak majd. Nagyon jó arc volt...
Idézet
 
 
+3 #24 Draveczki-Ury Ádám 2017-11-24 08:27
Idézet - ez:
A Testament erről közismert. Volt jó sok éve valami fesztivál itthon, ahol játszott a My Dying Bride és a Testament is játszott, és a turnémenedzserü k kis híján megverte a MDB menedzserét (aki amúgy nő volt) valami hasonló ügy folytán, úgy hogy a MDB többet nem is volt hajlandó a Testamenttel együtt fellépni azóta sem, ha jól tudom.

Elég sok emberrel beszéltünk az évek során, akik dolgoztak velük a legkülönfélébb minőségben, és szinte kivétel nélkül, csakis a legrosszabbakat mondták mind a zenekarról, mind a mindenkori stábjukról.
Idézet
 
 
+2 #23 ez 2017-11-23 22:21
Idézet - zombee:
Ha ez így van, az azért elég gáz.

Amúgy nem az Annihilator előtt volt a hammeres kocsi sorsolása?

Idézet:
Idézet - heyho:
Idézet - Simple:
Ja és ahogy az Annihilator abba hagyta, az nagyon furcsa volt. Vajon ez így volt eltervezve?

Szerintem nem, Jeff a vége fele nagyon nézegetett kifele kérdőn az "órájára" mutogatva.


Pont láttam, ahogy Jeff a W.T.Y.D. előtt, miközben ment az előző szám végén a tus, kinéz oldalra, és kérdezi, hogy "One more?" Utána pedig rögtön intett is a dobosnak, hogy hagyja abba, és nyomták is az utolsó nótát. Valószínűleg elég szigorúan veszik a játékidőt ezen a turnén, így épp csak belefért a W.T.Y.D., aztán húzniuk is kellett lefelé.
Hasonló kaliberű, tehát ismert előzenekar esetében már futottam bele olyan szituációba, hogy épp vártam az interjúra, mikor megjelent a turnémenedzser és elkezdett velük üvölteni, hogy ha még egyszer túlcsúsznak a megengedett játékidőn, repülnek a turnéról.
Nem állítom, hogy ez volt a szitu, de akár lehetett ez is emögött.

Fentre meg azért nem engedik a nagyérdeműt, mert általában ott van a catering.


A Testament erről közismert. Volt jó sok éve valami fesztivál itthon, ahol játszott a My Dying Bride és a Testament is játszott, és a turnémenedzserü k kis híján megverte a MDB menedzserét (aki amúgy nő volt) valami hasonló ügy folytán, úgy hogy a MDB többet nem is volt hajlandó a Testamenttel együtt fellépni azóta sem, ha jól tudom.
Idézet
 
 
+1 #22 heavyervin 2017-11-23 22:20
Igen, elottuk, meg be is mondtak, hogy kicsit csusznak is az idovel, es gyorsan befejezik mert a zenekarok varnak mar.
Idézet
 
 
+1 #21 zombee 2017-11-23 22:04
Ha ez így van, az azért elég gáz.

Amúgy nem az Annihilator előtt volt a hammeres kocsi sorsolása?

Idézet:
Idézet - heyho:
Idézet - Simple:
Ja és ahogy az Annihilator abba hagyta, az nagyon furcsa volt. Vajon ez így volt eltervezve?

Szerintem nem, Jeff a vége fele nagyon nézegetett kifele kérdőn az "órájára" mutogatva.


Pont láttam, ahogy Jeff a W.T.Y.D. előtt, miközben ment az előző szám végén a tus, kinéz oldalra, és kérdezi, hogy "One more?" Utána pedig rögtön intett is a dobosnak, hogy hagyja abba, és nyomták is az utolsó nótát. Valószínűleg elég szigorúan veszik a játékidőt ezen a turnén, így épp csak belefért a W.T.Y.D., aztán húzniuk is kellett lefelé.
Hasonló kaliberű, tehát ismert előzenekar esetében már futottam bele olyan szituációba, hogy épp vártam az interjúra, mikor megjelent a turnémenedzser és elkezdett velük üvölteni, hogy ha még egyszer túlcsúsznak a megengedett játékidőn, repülnek a turnéról.
Nem állítom, hogy ez volt a szitu, de akár lehetett ez is emögött.

Fentre meg azért nem engedik a nagyérdeműt, mert általában ott van a catering.
Idézet
 
 
+1 #20 Zoli 2017-11-22 22:22
Idézet:
Idézet - heyho:
Idézet - Simple:
Ja és ahogy az Annihilator abba hagyta, az nagyon furcsa volt. Vajon ez így volt eltervezve?

Szerintem nem, Jeff a vége fele nagyon nézegetett kifele kérdőn az "órájára" mutogatva.


Pont láttam, ahogy Jeff a W.T.Y.D. előtt, miközben ment az előző szám végén a tus, kinéz oldalra, és kérdezi, hogy "One more?" Utána pedig rögtön intett is a dobosnak, hogy hagyja abba, és nyomták is az utolsó nótát. Valószínűleg elég szigorúan veszik a játékidőt ezen a turnén, így épp csak belefért a W.T.Y.D., aztán húzniuk is kellett lefelé.
Hasonló kaliberű, tehát ismert előzenekar esetében már futottam bele olyan szituációba, hogy épp vártam az interjúra, mikor megjelent a turnémenedzser és elkezdett velük üvölteni, hogy ha még egyszer túlcsúsznak a megengedett játékidőn, repülnek a turnéról.
Nem állítom, hogy ez volt a szitu, de akár lehetett ez is emögött.

Fentre meg azért nem engedik a nagyérdeműt, mert általában ott van a catering.

Köszi a választ!
Idézet
 
 
+1 #19 Simple 2017-11-22 14:21
OFF: a szünetekben a kivetítőn megjelent néhány elkövetkező koncert ajánlója, de Hoglan dobja miatt nem láttam jól, és a neten semmi sem lelhető fel arról, hogy Broken Hope mikor jön. Csak annyit láttam, hogy Dürer Kert és valamilyen 6-a... talán. Valaki tud valami bővebbet?
Kösziiii!
ON
Idézet
 
 
+5 #18 Anomander 2017-11-22 11:30
Szerintem is király koncert volt, nagyon élveztem az "öreg" thrashereket:)
Death Angel ütött, az AC/DC - Malcolm Young megemlékezés nagyon korrekt dolog volt.
Én bírtam az Annihilator-t is, nekem Jeff elég lazának tűnt és jó volt végre hallanom élőben az Alison Hellt.
Testament jobb volt mint amire számítottam, nekem is feltűnt Alex extra jelenléte. A hangszeres szólók kicsit 80-as évek érzést hoztak be, Alex jó volt, a többit kihagytam volna, de nem volt vészes. A Low-nak nagyon örültem, egyik kedvenc Testament albumom.
Általában nem vagyok nagy barátja a sold out buliknak, a kicsit lazább tömeget jobban bírom, de nagyon jó volt a hangulat, mennék legközelebb is ilyen összeállításra.
Idézet
 
 
+4 #17 Kiss Gábor (Shock!) 2017-11-21 13:37
Idézet - heyho:
Idézet - Simple:
Ja és ahogy az Annihilator abba hagyta, az nagyon furcsa volt. Vajon ez így volt eltervezve?

Szerintem nem, Jeff a vége fele nagyon nézegetett kifele kérdőn az "órájára" mutogatva.


Pont láttam, ahogy Jeff a W.T.Y.D. előtt, miközben ment az előző szám végén a tus, kinéz oldalra, és kérdezi, hogy "One more?" Utána pedig rögtön intett is a dobosnak, hogy hagyja abba, és nyomták is az utolsó nótát. Valószínűleg elég szigorúan veszik a játékidőt ezen a turnén, így épp csak belefért a W.T.Y.D., aztán húzniuk is kellett lefelé.
Hasonló kaliberű, tehát ismert előzenekar esetében már futottam bele olyan szituációba, hogy épp vártam az interjúra, mikor megjelent a turnémenedzser és elkezdett velük üvölteni, hogy ha még egyszer túlcsúsznak a megengedett játékidőn, repülnek a turnéról.
Nem állítom, hogy ez volt a szitu, de akár lehetett ez is emögött.

Fentre meg azért nem engedik a nagyérdeműt, mert általában ott van a catering.
Idézet
 
 
+1 #16 Gábor utasa 2017-11-21 10:34
Idézet - Verebélyi gábor:
A Death Angel elsöprő erejű berobbanása után hálátlan feladat lehet bárkinek is kiállni a deszkákra. Valljuk be őszintén, náluk aligha létezik jobb koncertbanda a mai felhozatalból. Merem ezt úgy is állítani, hogy nem nem vagyok az a kifejezett thrasher arc, mégis harmadjára néztem meg Őket élőben. Ha ennyivel ért véget volna az est, akkor is teljes megelégedéssel dőlök hátra. A Waters-művek nálam nem ment esemény számba, ami valahol nem az Ő hibájuk: tűkön ülve vártam a Testament-féle összebújós táncmulatságot (értsd: hering-effektus jótékony hatásai...). Három a magyar igazság, és meg is hálálták a Negra nagyérdeműjének lelkesedését. Zseniális buli volt, nem különben méregerős összeállítással , köszönet érte a szervezőknek! (Csak mellékesen pendítem meg, hogy a Klub kicsit rágyúrhatna a kapunyitásra, mert ha kicsit tovább váratják a nagyérdeműt, egész biztos lincshangulat kerekedik...)


Gábor! Azért az Annihilator is óriási volt!!
Idézet
 
 
+1 #15 Edre 2017-11-21 06:12
Hát Chuck mikrofonja sokszor megadta magát sajnos és ez elég zavaró volt, kb ott álltam ahol az Ádám pedig. Hoglan vhogy a DTA koncerten jobban lenyűgözött, ott alázatosabb volt itt meg kb hoglan's testament érzésem volt...
Annihilator szólt a legjobban, DA meg állat volt egyik legjobb frontembert láthattam élőben.
Idézet
 
 
+1 #14 heyho 2017-11-21 02:56
Idézet - Simple:
Ja és ahogy az Annihilator abba hagyta, az nagyon furcsa volt. Vajon ez így volt eltervezve?

Szerintem nem, Jeff a vége fele nagyon nézegetett kifele kérdőn az "órájára" mutogatva.
Idézet
 
 
+3 #13 Zoli 2017-11-20 20:14
Testament hatalmas bulit nyomott, de a másik két banda is odatette magát. Azt mondja már meg valaki, hogy a karzatra miért nem engedik fel az embereket?(vagy csak kevés kiváltságost) Ha oda is fellehetne menni onnan pazar kilátás nyílna a színpadra és lenn sem lenne heringezés: Merthogy azért vesz jegyet az ember hogy LÁSSA a koncertet.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Jeff Loomis - Budapest, Dürer Kert, 2012. november 11.

 

Roger Waters - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 22.

 

Megadeth - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Overkill - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Destruction - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Poisonblack - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.