Shock!

december 12.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Chrysta Bell - Budapest, 2017. november 19.

chrysta_bell_k2017_01Femme fatale. A titokzatos és csábító nő, aki erotikus kisugárzásával veszélyes dolgokra veszi rá a férfiakat. A flitteres ruhába és körömcipőbe bújt végzet asszonya, aki füstbe burkolózva énekel annak a lokálnak a színpadán, ahová a szerencsétlen főhős tér be puhakalapban, borostásan és reményvesztetten. Még csak az sem kell, hogy gonosz legyen, vagy romlott. Elég, ha megvan benne az a bűbáj, amitől megolvad az ember agya. Ava Gardner nagyon tudta ezt. Meg Lauren Bacall, Rita Hayworth. És most Chrysta Bell is tudja. Aki másfél óra erejéig hamisítatlan noir hangulatot varázsolt a Dürer Kert középső termébe. Meg még valamit: egy elképzelt észak-washingtoni kisvárost, aminek semmi mással össze nem téveszthető atmoszférája van. Mert eljött vele a tűz is.

A nyolcra kiírt kezdés – előzenekar nyista – csúszott ugyan egy félórát, de igazából nem volt belőle nagy baj, mert közben már a hangulatot elég jól megalapozó dalokat játszottak be, többek közt azt a Sycamore Trees-t, ami ugye egy elég emblematikus Twin Peaks-tétel. Aztán sötét öltönyben, sötét ingben és napszemüvegben beállt a színpad két szélére a ránézésre egy korosodó Fodor Gábort megidéző Jon Sanchez gitáros és a mindvégig kicsit flegma képpel játszó Christopher Smart basszer, majd decens kis mellényében beült a dobok mögé a csapat legifjabb tagja, Jayson Altman is, hogy a mindaddig kéken világító háttérvetítés sisteregni-villódzani kezdjen. És feltűnt a képen az őrült zseni, David Lynch, hogy felkonferálja legújabb kori múzsáját, akivel lassan már két évtizede működnek együtt, előbb a This Train és Somewhere In The Nowhere lemezeken (meg még egy-két elhullajtott dalban), legutóbb pedig már a Twin Peaks harmadik évadában is, hiszen abban Chrysta játssza Tammy Preston ügynököt. De hát ezt úgyis nagyon jól tudta mindenki, aki itt megjelent.

időpont:
2017. november 19.
helyszín:
Budapest, Dürer kert
Neked hogy tetszett?
( 14 Szavazat )

Mint ahogy megjelent végül maga a tökéletes alakú Bell kisasszony is, flitteres ruhában, körömcipőben, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, és már a nyitó Real Love alatt bebizonyította, hogy a hangja legalább annyira igéző, mint kígyózó mozgása. Amikor pedig a Friday Night Fly-ban azt énekelte, hogy repülj velem, a csurig megtelt terem közönsége alighanem egy emberként tett volna így. Az első blokk legjobbja számomra ezzel együtt is a Devil Inside Me volt a hölgy új lemezéről, a We Dissolve-ról, ami egyszerre volt erőteljes és elbódító. Dream pop-rock-alternatív-jazz-swing egyveleg. Nem tudom jobban körülírni, mi is ez a zene.

chrysta_bell_k2017_02

A koncert közepére aztán végérvényesen a Roadhouse-ban találtuk magunkat (ha nem egyenesen a Fekete Barlangban), amikor is a Pink Room és a Questions In A World Of Blue is megidézésre került a Tűz, jöjj velem!-ből, miközben lángnyelvek, egy végtelen országút, vagy éppen a csillagos égbolt feszült a háttérvásznon, hogy lassan Chrysta is gitárt ragadjon, Sanchez Fendere pedig túlzás nélkül úgy szólt, mint az állat! A gitáros ráadásul jól láthatóan egyre nagyobb kedvvel is játszott, mondjuk az eddigre már teljes révületbe került közönség minden dal végén felcsendülő tapsorkánja és jókedélyű kurjongatása tényleg alkalmas is volt a hangulat fokozására. De a mindvégig rendkívül teátrálisan (de nem mesterkélten) mozgó Chrysta egy pillanatra sem esett ki a szerepéből, mi meg hirtelen azt vettük észre, hogy azt mondja be, már csak egy dal van hátra, a Beautiful, az ember pedig csak néz, hogy hát mióta játszanak ezek, tíz perce? De nem, igazából már több mint egy és negyed órája, és persze lesz még két ráadás is.

chrysta_bell_k2017_03

Az egyik ráadásul egy Nick Cave And The Bad Seeds feldolgozás, a Do You Love Me?, én pedig Nick Cave-szimpátiám teljes tudatában mondom azt, hogy ez bizony konkrétan jobb volt, mint az eredeti. És ezt alighanem az az első sorban őrjöngő, jól láthatóan igencsak módosult tudatállapotban lévő rajongó is megerősítené, aki szerintem csont nélkül elhitte, hogy a hősnő ott és akkor kizárólag neki énekli, hogy szereti-e annyira, mint amennyire ő szereti. Kezet is csókolt neki a dal végén! Zárásnak aztán jött még egy szintén félig-meddig Lynch által szerzett darab, az ars poetica-szerű Swing With Me, végül elköszöntek, hogy bódult fejjel, leesett állal adjanak vissza minket a szürke hétköznapoknak.

Ahonnan Chrysta Bell jön, a madarak édesen énekelnek. És mindig szól a zene.

 

Hozzászólások 

 
+4 #10 19EmpEroR75 2017-11-22 15:15
Az ízlés elég relatív, de ebben a nőben tényleg van valami. Hívhatjuk kisugárzásnak (nem szeretem ezt a szót, mert elcsépelt lett), delejes aurának, mindegy minek, de határozottan van valami, ami azonnal megfog benne és a hatása alá kerülsz. A koncerten nem voltam ott, csak a Youtube-os videókat láttam, és képes voltam még akkor is végignézni a klippet, ha az adott dal nem igazán tetszett. Bár sok esetben szeretem a borult, elvont dolgokat, de ez nekem zeneileg hosszú távon elég fárasztó. De mint jelenség, és a hangja, ahogyan bánik vele, az mindenképpen hatásos. Nem is kicsit.
Idézet
 
 
+11 #9 Valentin Szilvia 2017-11-22 08:09
Idézet - Anon Ymus:
Ó, szóval ez a nő a Twin Peaks-ből (abban a teljesen jelentéktelen és kihagyható szerepben, persze Lynch-apónak be kellett valahogy tuszkolnia) egyúttal egy énekesnő is, érdekes! Bele is kukkantottam pár koncertfelvétel be a yt-on, de sajnos nem az én zeném... ha kicsit keresetlenül őszinte szeretnék lenni, valójában azt mondanám, hogy ez a stílus nekem úgy nagyjából az abszolút semmi kategóriája. És igazából magában a nőben sem látom azt a pluszt, amivel kiérdemelné a cikket bevezető nagy szavakat. Annyi, de annyi jóval gyönyörűbb nő van ennél a nőnél, akár csak ha leszaladok kajáért, már az alatt a húsz perc alatt is különbeket látok. Vagyis erős túlzásnak érzem ezt a "Végzet asszonya"-titulust.


Maradjunk annyiban, hogy nem voltál ott. A sorozatos jelenlététől én sem voltam elájulva, Andornak mondogattam is többször, hogy nem értem, mi van benne. Aztán megjelent előttem pár centire és én is (nőként) csak annyit tudtam kinyögni, hogy úbasszus... Hülyén jönne ki, ha ömlengeni kezdenék, de ha mondjuk Anneke a kedves-bájos örök nő, akkor Chrysta tényleg igazi femme fatale, ahogy fent olvasható. Abszolút zavarbaejtő volt, hogy pár centire volt ott előttünk. Amúgy meg elképesztően aranyos is, a koncert után egy órán keresztül angyali türelemmel dedikált névre szólóan (!) mindenkinek, meg fotózkodott, szóval én teljesen megértem David Lynchet. :)
Idézet
 
 
-6 #8 Anon Ymus 2017-11-21 23:49
Ó, szóval ez a nő a Twin Peaks-ből (abban a teljesen jelentéktelen és kihagyható szerepben, persze Lynch-apónak be kellett valahogy tuszkolnia) egyúttal egy énekesnő is, érdekes! Bele is kukkantottam pár koncertfelvétel be a yt-on, de sajnos nem az én zeném... ha kicsit keresetlenül őszinte szeretnék lenni, valójában azt mondanám, hogy ez a stílus nekem úgy nagyjából az abszolút semmi kategóriája. És igazából magában a nőben sem látom azt a pluszt, amivel kiérdemelné a cikket bevezető nagy szavakat. Annyi, de annyi jóval gyönyörűbb nő van ennél a nőnél, akár csak ha leszaladok kajáért, már az alatt a húsz perc alatt is különbeket látok. Vagyis erős túlzásnak érzem ezt a "Végzet asszonya"-titulust.
Idézet
 
 
+4 #7 Bakk-Dávid László 2017-11-21 22:24
Nálam az év koncertje volt! Pedig nem is ismertem annyira a zenéjét, a barátnőmmel azért mentünk el, mert mindketten nagy Twin Peaks-rajongók vagyunk.

Chrysta Bell dedikálta a Twin Peaks titkos története könyvünket, eképpen:

"Tamara Preston" (a könyvben szereplő T.P. aláírást debunkolva, ugye :D )
valamint, alább ezt, hogy:

"Chrysta Bell aka. "Tammy" "
Idézet
 
 
+4 #6 Doktorúr 2017-11-21 19:34
Nem tudom, ki ez a nő és mit csinál, de tény, hogy van benne dög így ránézésre is.
Idézet
 
 
+17 #5 Náci bácsi 2017-11-21 18:51
Idézet - ördöngös:
Milyen illata volt?

Nagyon nehéz meghatározni. Valami különös, nem evilágian bódító keveréke a pálpusztainak, a kevertnek és a sós heringnek.
Idézet
 
 
+3 #4 the raven 2017-11-21 18:35
Idézet - rögdög:
Ezt szivesen megnéztem vóna.

Én is.
Idézet
 
 
+4 #3 ördöngös 2017-11-21 18:31
Idézet - annam:
"végül elköszöntek", de nem! Chrysta még felbukkant hogy minden rajongónak dedikáljon. Felejthetetlen élmény.


Milyen illata volt?
Idézet
 
 
+4 #2 annam 2017-11-21 15:18
"végül elköszöntek", de nem! Chrysta még felbukkant hogy minden rajongónak dedikáljon. Felejthetetlen élmény.
Idézet
 
 
+5 #1 rögdög 2017-11-21 09:08
Ezt szivesen megnéztem vóna.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Cloudscape - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Queensryche - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Fates Warning - Budapest, A38, 2013. október 16.

 

After All - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

ZZ Top - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2009. október 15.

 

Wendigo - Budapest, Wigwam, 2004. október 29.