Shock!

augusztus 20.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Depeche Mode, EMA - Budapest, 2018. február 2.

0205mode3Alighanem teljesen felesleges észérvek mentén, netán filozófiai alapon fejtegetésbe bonyolódni arról, hogy mi indokolja azt (kinek áll érdekében??!), hogy a Depeche Mode bő egy éven belül háromszor is megtisztel minket látogatásával. A minden racionalitást felülíró tény az, hogy a tavaly májusi stadionkoncert után pár hónappal a Papp László Arénában is gond nélkül teltházat csináltak a joviális basildoni urak, és komolyan meg lennék lepve, ha a Volt Fesztiválra meghirdetett nyári fellépésük nem valami ezekhez hasonló népünnepélybe torkollna. Merthogy ünneppé vált ez a szürke, barátságtalan februári péntek este is, és ennek csupán az egyik részét adta a közönség mindent felülíró lelkesedése, hiszen csak a vak nem látta: Gahanék is legalább ennyire élvezték az együtt töltött két órát. A banda lenyűgöző magabiztossággal őrzi az utóbbi idők topformáját.

A Depeche Mode-koncertek napján már-már elmaradhatatlan eső miatt megszaporázott léptekkel nagyjából az előzenekar kiírt kezdési idejének magasságában léptem be az Aréna ajtaján, hogy Erika Michelle Anderson, művésznevén EMA már a dühöngő egyik nyugisabb pontján találjon. A tavalyi felhozatalhoz hasonlóan itt is a jobb híján indie rocknak nevezhető kalapból ugrottak elő az este felvezető fellépői, a többes szám pedig azért indokolt, mert a névadó, olykor a gitárt is a nyakába dobó fronthölgyet egy dobos lány és egy bőgős/hegedűs/szintis srác kísérte a deszkákra. Produkciójuk szokás szerint csupán minimális figyelmet kapott, illetve ami lelkesedés az elején esetlegesen még megvolt részünkről, az is gyorsan elkopott a színpadi jelen-nem-lét okán. Komolyan, amikor egy ilyen helyzetben lévő bandától kommunikáció gyanánt csak annyira futja, hogy tudassák, hány daluk is van még hátra, ráadásul a zenéjük sem nevezhető különösebben aréna-kompatibilisnek, akkor tényleg hallgassuk inkább CD-ről az Enter Sandmant, bemelegítés gyanánt.

időpont:
2018. február 2.
helyszín:
Budapest, Papp László Budapest Sportaréna
Neked hogy tetszett?
( 68 Szavazat )

A felületes szemlélő számára akár a legutóbbi fellépés kompaktabbra, áramvonalasabbra karcsúsított másolataként hathatott ez a mostani koncert a Depeche Mode részéről, ám erről valójában szó sem volt. Eleve – bár ez hivatalosan továbbra is a Spirit album turnéja – gyakorlatilag csak hírmondók maradtak a setlistben a tavalyi albumról: a nyitó Going Backwards nyilván adott volt, ahogy az alapslágerek közé kívánkozó Cover Me is megszólalt újra, nincs viszont már bérelt helye a 2018-as szettben a Where's The Revolutionnek sem, más kérdés, hogy mi mégis megkaptuk (a Policy Of Truth helyén...). Két dallal rövidebb is volt a jelen műsor a legutóbb megismertnél, de az okos dalválasztásnak köszönhetően ettől furcsa módon csak még kerekebbé, még átütőbbé vált az élmény. Jómagam nem is lehettem volna ennél jobban elkényeztetve, hiszen az elmaradhatatlan sarokpontok mellett éppen személyes kedvencemen, az Ultra albumon volt a fókusz – egész pontosan öt dal szólt erről a tavaly immár huszadik életévébe lépett mesterdarabról.

0205mode1

Szavakkal aligha tudom érzékeltetni, mekkora élményt jelentett meghallgatni élő változatban is a Uselesst, ami ráadásul egy remek háttérvideót is kapott erre a turnékörre, ahogy az első Martin-blokkban szereplő, egyszálzongorás Insight is kivételesen hidegrázós pillanat volt. Ugyanígy igaz volt ez a ráadást nyitó Strangelove-ra, úgyhogy örömmel állapíthattuk meg, hogy az utóbbi albumok legnagyobb támadási felületet hagyó, kimondottan erőltetettnek ható Gore-lírái után igazi gyöngyszemeket kaptunk a Depeche lelkét adó, jó ideje már inkább gitáros, mint billentyűs szerepben feltűnő zenei rendezőtől (még akkor is, ha az archívumból teljesen váratlanul előhúzott I Want You Now itt sajnos nem hangzott el). Ezen túl nyilván nem sokan osztoznak azon a hiányérzetemen, hogy a 2000 utáni évek lemezei közül csak a Playing The Angel volt terítéken (arról is csak a slágerek), hiszen a nemzetközi helyzet továbbra sem érett meg arra, hogy az Enjoy The Silence / Personal Jesus párost elhagyhassuk végre.

A főműsort itt is az össznépi integetésbe torkolló Never Let Me Down Again zárta, ahol ismét előkerülhettek a jó előre bekészített fehér kesztyűk, illetve Gahan „puskája", utóbbit viszont ezen a napon valahogy nem sikerült működésre bírni. Lehet, hogy csak én beszélem be magamnak, hiszen konkrét megerősítés nem érkezett ezzel kapcsolatban, de nekem úgy tűnt, mintha a frontember nem lett volna teljesen egészséges, a veszélyesebb magasakat rendre „lespórolta", és a közeliken is úgy tűnt, hogy minden azért nem száz százalékos vele kapcsolatban. Legendásan intenzív színpadi munkájába természetesen most sem lehetett belekötni, mellette Martin egy kicsit lehangoltabbnak, Andy Fletcher pedig meglepően feldobottnak tűnt. Az általában a pókerarcú billentyűtámaszték szerepét játszó alapító tag kimondottan hatalmasat ment az integetésben, nagy kár, hogy ennél komolyabb szerepvállalásra talán fegyverrel se lehetne kényszeríteni. Kimondottan üdítő lett volna elöl, basszusgitárral a nyakban látni mondjuk az A Pain That I'm Used To alatt...

0205mode2

A már említett Useless kivételével a háttérvetítések már nem hoztak meglepetéseket, az In Your Room és a Walking In My Shoes koncertklipjeit pedig továbbra is túlzottan direktnek érzem, pláne a mondanivaló mélységéhez képest. Döbbenetes látni, de ezek a hatvan felé közelítő arcok ma is olyan intenzív színpadi jelenléttel bírnak, hogy ha csak a hátsó falra szenzációs minőségben kivetített „élő adást" mutatták volna végig, én azzal is tökéletesen beértem volna. Az Exciter-turnét idéző, minimalista színpadkép amúgy is teljesen a kedvem szerint való, a hatalmas, csupán a némiképp funkciótlan hátsó emelvénnyel megtört ledfallal és a vertikális fényhatásokkal, pluszban a most is alaposan kihasznált elülső kifutóval engem teljesen kielégített. Azt se feledjük, hogy az újra és újra fellángoló romantikus-nosztalgikus alanwilderizmus dacára az itt muzsikáló ötös felállás immár húsz éve együtt van, és bár a kánon szerint a DM az Ultra óta nem csinált semmi érdemlegeset (ami nettó marhaság), egységes, kiegyensúlyozott, révbe ért társaság képét mutatják.

Lehet, hogy csupán én vagyok menthetetlenül naiv, de nem okvetlenül a bevétel-maximalizálásban látom a fő okát annak, hogy ilyen mennyiségben adagolhatjuk túl manapság magunknak a Gahan-Gore vegyületet. A Depeche szupersztár státusza ugyan csaknem három évtizede elvitathatatlan, bőven akadtak pályájukon személyes drámák és külső problémák is. Most zökkenőmentesnek látszik a szekér robogása, és erre a járgányra láthatóan maga a zenekar is kicsattanó élvezettel kapaszkodik fel, annyiszor és addig, amíg erre lehetőségük van. Anélkül, hogy az arénabandák eltűnését előrevetítő apokaliptikus víziókat próbálnám tovább festeni, nyilván ez a tánc is nemsokára véget fog érni, és hatalmas lesz az űr, amit majd maguk után hagynak – az alkotók és közönségük számára egyaránt. Élvezzük ki tehát ennek a cirkusznak az érzékszerveket a teljes megrészegülésig kényeztető pillanatait, és ne az okokat firtassuk. Utóbbiakkal kapcsolatban amúgy is legfeljebb egy Bonanza-dal címét tudnám idézni: Nincsen magyarázat.

0205mode4

Fotó: Máté Éva

 

Hozzászólások 

 
+36 #12 Ufonauta5.dimenzio 2018-02-17 21:21
Nekem sem tetszett az érzékenyítés, ezért ki a felelős, Martin? Azz ember szaporodjon, hogy minél több rajongójuk legyen.
Idézet
 
 
-32 #11 Abracadabra 2018-02-06 21:28
Drágáim. Nincs mit csodálkozni a zajos sikeren és a teltházon. Rengeteg ember nőtt fel a zenéjükön, igazi összetartó kult övezte a zenekart itthon. Az annyira meghatározó korszak volt, hogy még zenei oldalak is a mai napig szívesen emlékeznek vissza képarchivummal, klub flyrekkel stb. És ez a rajongás a mai napig kitart, pedig 25-30 év is eltelt már. Hátborzongató. Na ilyen egy jó házasság. :D
Idézet
 
 
-33 #10 Keith 2018-02-05 16:57
Hibatlan koncert volt!
Idézet
 
 
-11 #9 rózsi 2018-02-05 16:43
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
SZOLGÁLATI

Kérünk mindenkit, hogy egymás sértett anyázása helyett a cikk témájához szóljon hozzá, ellenkező esetben törlés következik.


Így is lehet, persze.....

A kettős mércétek:

A langyos csávó(?) személyeskedése nem gond a 'szerkesztő' szerint, aki még csak véletlenül sem szólt hozzá egy szót sem magához a koncerthez (gy.k.: én a koncertről írtam(3), a langyoska pedig rólam(4)).....: "Nyugodtan nézz szembe magaddal és boldogabb leszel!"

Mindez egy rock-oldalon.......

Na pá......
Idézet
 
 
-40 #8 Draveczki-Ury Ádám 2018-02-05 16:33
SZOLGÁLATI

Kérünk mindenkit, hogy egymás sértett anyázása helyett a cikk témájához szóljon hozzá, ellenkező esetben törlés következik.
Idézet
 
 
-37 #7 Szóljon hozzá! 2018-02-05 15:07
Idézet - rózsi:
Marcica sűrű IP-címváltásokkal duzzogva mínuszolgat.
Bájos.
:-))))


A paranoia káros dolog!
Idézet
 
 
-45 #6 rózsi 2018-02-05 15:06
Marcica sűrű IP-címváltásokkal duzzogva mínuszolgat.
Bájos.
:-))))
Idézet
 
 
-52 #5 rózsi 2018-02-05 14:54
Idézet - Marci:
Idézet - rózsi:
Számomra negatívum volt az esten a nemzetközi genderlobbi hatására készített PC klip. Értem én, hogy érzékenyítés folyik, de engem nem tudnak meghatni, hogy részvétet érezzek azok iránt, akik azt se tudják, hogy fiúk-e, vagy lányok. Ezzel hazavágják a setlist egyik kimagasló dalát.

Nyugodtan nézz szembe magaddal és boldogabb leszel! Peace!


marcikacica, mellégurítottad a lasztit. Köszönöm az aggódó figyelemfelhívá sodat, de én boldog, egészséges ember vagyok, még akkor is, ha te művészi élményként éled meg belül a magassarkúban pucsító 'férfiak' látványát.
Én jobban örültem volna a ZENÉSZEK látványának a kivetítőn. Hiába, nem vagyunk egyformák.;) Peace!
Idézet
 
 
-33 #4 Marci 2018-02-05 14:44
Idézet - rózsi:
Számomra negatívum volt az esten a nemzetközi genderlobbi hatására készített PC klip. Értem én, hogy érzékenyítés folyik, de engem nem tudnak meghatni, hogy részvétet érezzek azok iránt, akik azt se tudják, hogy fiúk-e, vagy lányok. Ezzel hazavágják a setlist egyik kimagasló dalát.

Nyugodtan nézz szembe magaddal és boldogabb leszel! Peace!
Idézet
 
 
-47 #3 rózsi 2018-02-05 14:36
"az In Your Room és a Walking In My Shoes koncertklipjeit pedig továbbra is túlzottan direktnek érzem, pláne a mondanivaló mélységéhez képest. Döbbenetes látni, de ezek a hatvan felé közelítő arcok ma is olyan intenzív színpadi jelenléttel bírnak, hogy ha csak a hátsó falra szenzációs minőségben kivetített „élő adást" mutatták volna végig, én azzal is tökéletesen beértem volna.”

Sőt, sokkal jobb lett volna, mint 1-2 Corbijn erőlködés a vásznon.
Számomra negatívum volt az esten a nemzetközi genderlobbi hatására készített PC klip. Értem én, hogy érzékenyítés folyik, de engem nem tudnak meghatni, hogy részvétet érezzek azok iránt, akik azt se tudják, hogy fiúk-e, vagy lányok. Ezzel hazavágják a setlist egyik kimagasló dalát.

Az In Your Room pedig simán az egyik legjobb szám volt most is, a tavalyi Groupama-ban pedig a legeslegjobb!"
Idézet
 
 
-37 #2 Jackoff 2018-02-05 14:36
Nagyon jó cikk, a végén láttam Dave-en, hogy elfáradt eléggé, de azért rendesen végigcsinálta. Sajnos a két puskából egyik sem sült el, az bosszantotta is (nem csoda), de életem első DM koncertje óriási élmény volt. Nekem is a Policy hiányzott, meg a Behind The Wheel, de a Wrongot is elviseltem volna, csak 3 perc... jó volt na!
Idézet
 
 
-37 #1 Ric$ 2018-02-05 14:26
Szinte szóról szóra egyetértek! Én nagyon örültem a Where Is The Revolution-nek, ha pedig még befért volna a Wrong és a Policy Of Truth két laposabb darab helyére, akkor abszolút hibátlan buli lett volna. (Meg egy John The Revelator, de az szerintem már sosem kerül elő élőben.)
Abszolút örömzene volt ez, aki más látott, az nem ezen a bulin volt, vagy a telefonját nyomkodta.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Within Temptation - Budapest, PeCsa Music Hall, 2014. március 14.

 

Uriah Heep - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. szeptember 21.

 

Roger Waters - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 22.

 

Apocalyptica - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Accept - Budapest, Club 202, 2011. február 2.

 

Muse - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 15.