Shock!

július 24.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Meshuggah: Koloss

Íme, itt van az új Meshuggah album, hallgassa hát mindenki, aki szereti metalban a szokatlant, az úttörőt, meg azt, ha valaki saját korlátai között mozog évek óta. Na igen, a Meshuggah mára műfajteremtő zenekarrá vált – nem szeretném sokáig borzolni a T. Olvasók idegeit a djent stílusmegjelöléssel –, mert ugye a matekmetal, extrém metal skatulyát már egy ideje kinőtték a svéd fiatalemberek. Azon meg teljesen felesleges morfondírozni, hogy miért nem vágnak bele valami szokatlanabba, és Jens Kidman miért nem képes többre a végtelenül monoton és hosszú távon lélekölő, hideg üvöltözésnél. A hetedik lemez tájékára talán feltűnhetett már mindenkinek, hogy a Meshuggah-nál jó ideje minden a ritmusra épül, és nyoma sincs a korai lemezeken hallható dalszerűbb szerzeményeknek. Bizonyos szemszögből nézve azt is mondhatjuk, hogy akkor még bátrabban fogalmaztak.

megjelenés:
2012
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 61 Szavazat )

Szeretem a zenekart, egészen régóta, azt is mondhatnám, hogy bizonyos időszakban kimondottan elfogultan szemléltem a tevékenységüket, ám ez a rajongás az utóbbi pár évben valamelyest csillapodott. Mostanában viszonylag ritkán támad kedvem meghallgatni a lemezeiket, bár talán csak azért, mert rendkívül nyomasztó világot tárnak elénk, én meg minek nyomasszam magam direkt? Ha megint jönnének koncertezni, persze azonnal mennék, élőben egyszerűen félelmetes az az energia, amit kapunk tőlük, és ezzel felesleges is vitatkozni. Most viszont konkrétan az a helyzet állt elő, hogy már hozzáférhető volt a lemez vagy egy hete, én pedig meg még mindig nem vettem rá magam arra, hogy végighallgassam. Aztán amikor mégis rászántam azt az egy órát, a második dalnál már éreztem, hogy ez most nekem nagyon be fog jönni.

Nehezen lehet körülhatárolni, miért kicsit más a Koloss, mint az előző albumok, mivel a Meshuggah még mindig nem lett verze-refrén-verze sablonokat gyártó csapat. Ám ezúttal valahogy izgalmasabbak a számok, szerteágazóbb hangulati elemeket szőttek bennük egymásba. Ha a Meshuggah szokványosnak korántsem mondható lemezein végigtekintünk, akár azt is ráhúzhatjuk a Kolossra, hogy ez a „fekete lemezük", noha ezt már most, a megfogalmazás pillanatában túlzásnak érzem. De abban bizonyára egyetérthetünk, hogy hosszú idő óta nem voltak ennyire változatosak. Ugyan a nyitó I Am Colossus annyira még nem meglepő, itt még nagyjából rezignáltan fogsz sóhajtani, hogy most sem történt semmi különös, de a következő The Demon's Name Is Surveillance már egészen biztosan magával fog ragadni. A Meshuggah-nál ugyan értelmét vesztik azon szavak, hogy „zsigeri" meg „groove", de itt mégis ez a két jelző ugrott be. Fogalmazhatnék úgy is, hogy ez a dal meshuggah-isztikus csúcspont, és megkérdőjelezhetetlenül szenzációs, amit Tomas Haake és Fredrik Thordendal egymásba csavart. Ha erre nem szökik fel az adrenalinszinted, ne is próbálkozz tovább a lemezzel! Nem is baj, hogy ezután a Do Not Look Down aránylag megnyugtató, ami után az album (számomra) másik meglepetése, a Behind The Sun következik. Ilyen lassú, komor, szinte doomosan vánszorgó számot hirtelen nem is tudok felidézni tőlük.

A szemfüles megfigyelők már most észlelhették, hogy valóban sokszínű anyaggal rukkoltak elő a derék svédek, mert például az első négy szerzemény gyökeresen más arcot mutat, mint ahogy az ötödik The Hurt That Finds You First is, amely helyenként már-már punkos ízekkel borzolja a rajongók simának korántsem mondható idegeit. Az első hallgatások alkalmával valahogy azt éreztem, hogy ugyan néhány szám elsőre bejött, de van néhány, amivel nem tudok mit kezdeni. Ez mára annyiban módosult, hogy mindegyikben találok számomra izgalmas motívumot, noha hosszú távon azért még mindig úgy érzem, időnként kell egy kis szünet a Koloss második felénél.

A második etapból a Break Those Bones Whose Sinews Gave It Motion nyerte el szimpátiámat már rögtön, nem is értem, hogy lehet néhány hanggal ennyire kísérteties hangulatot teremteni, de egy rémálmokkal telizsúfolt éjszaka után nem biztos, hogy ezzel szeretném nyitni a napomat. A Swarm is hozza azt a sajátosan fura lüktetést, amit többször fel lehet fedezni a Kolosson, noha itt még idegborzolóbb módon vezetik elő ezt, amit Fredrik Thordendal gitárszólója a végletekig fokoz. A Demiurge a végén meg konkrétan egy kíméletlen présgép, ennél iparibb zene 2012-ben egyszerűen nem létezik. És az elmúlt ötven percet pedig egy „akusztikus" instrumentális négy és fél perccel zárják.

Egyébként ahhoz, hogy megtudd, milyen a Koloss, elég ránézned a borítóra, és máris érezni fogod, mire számíthatsz, meg ugye nem meglepő módon a lemezcím is rendkívül sokat elárul a zenéről. Rád telepszik, kicsit agyon is fog nyomni, de igazából nem fogod bánni egy cseppet sem. Az meg egyáltalán nem érdekel, hogy milyen kütyükön vették fel a lemezt, teljesen felesleges vérre menő vitákat gyártani arról, hogy jól szól-e vagy sem – nyilvánvalóan pontos céljuk volt ezzel a sounddal is, a Meshuggah sosem tűnt egy ésszerűtlen csapatnak. És az sem kétséges, hogy az elkövetkezendő években megint sokat fognak beszélni erről az albumról.

 

Hozzászólások 

 
+4 #9 Bakk-Dávid László 2012-04-05 20:32
Iszonyatosan jó a Koloss, nálam a kedvenc ObZen és a Catch 33 között helyezkedik el (az "I" mellett, ami egy külön kategória).

Egyszerűen zseniáliasan vannak megírva a dalok, és őszintén szólva nem gondoltam, hogy Thordendalék képesek lesznek újat mutatni a túlnyomóan 1-2es hangrendszerű szerzeményeikke l. Okos kis alkotás a The Last Vigil ;) - és ezzel együtt valahogy méltó befejezése az albumnak. Még ennyi idő után is valahányszor nekikezdek, képes vagyok elejétől a végéig meghallgatni az albumot, és sosem érzek rajta üresjáratot. Meglehet hogy elfogult vagyok :D

Nálam 9.5/10, de csak azért, hogy a "papíron" is jól látható legyen, hogy az ObZen nálam továbbra is az első :)
Idézet
 
 
+6 #8 drughi 2012-04-04 18:05
Szerepel a cikkben hogy Meshunál értelmét veszti a "groove" szó (ha félreértettem, eszküzé moá), szerintem pont nem: mindig a grooveok adták a zene alapját, nézzünk csak meg egy Rational Gaze-t, Bleed-et, In Death is Life/Death-et csak most jobban előtérbe került az egész. Szerintem sokaknak ezért se tetszik ( uram bocsá' lefikázzák) mert relatíve egyszerü, grooveokra alapuló lemez de mindegyik szám tele van apró finomsággal. Viszont az is tény hogy több hallgatás kell neki, a dalközpontúbb Obzen után mindenképp keményebb dió. Első 5 hallgatás után elkezdi felfedni magát és aztán nincs megállás, nálam EGYÉRTELMŰEN top 5 lesz idén hiába az új FF és társai. Nagyon kellett végre egy kedvenc aki nem megy át ratyiba (morbid angel) vagy bár új dolgokkal probálkozik de kevésbé izgalmas lemezt csinál (opeth). Hail Meshuggah!
Idézet
 
 
+8 #7 AndroidMan42 2012-04-02 20:36
Nekem hamar meg ragadtak a számok. Kicsit jobban tetszik, mint az Obzen. A hangzás sokkal jobb.Meg, ami még tetszik, hogy sikerült az 5-6perces számokat úgy megírni, hogy sokkal rövidebbnek(2-3percesnek) tűnnek. Vagy lehet csak Meshuggah fétisem van. Szóval ez is mint, mindegyik albumuk 10/10.
Idézet
 
 
+6 #6 M 2012-04-02 20:01
Az obZen-t egy lehelletnyivel én is erősebbnek érzem, de ettől függetlenül számomra a Koloss is zseniális lemez. Év végi listán nálam garantáltan előkelő helyen lesz.
Idézet
 
 
+13 #5 Pietruss 2012-04-02 16:14
Bejövős album bár szerintem nem olyan mint az ObZen. Nem rosszabb csak nem olyan ami nem jelenti azt hogy gagyi.Nálam olyan 8/10 -et érne az egész ha az ObZen-t 9/10-nek veszem.
Az abszolút csúcs nálam a Nothing ami az abszolút 10/10 nálam.
Igazándiból a Meshuggah nem nagyon nyúlt mellé eddig.
Idézet
 
 
+5 #4 Myth 2012-04-02 15:43
obZen jobban megírt dalokat (Combustion, Pravus, Bleed, Dancers) tartalmazott mint ezen a lemezen bármelyik, de ha a lemezt egészében nézzük, a Koloss túlszárnyalja. Talán az volt a legmegdöbbentőb b, hogy már az első meghallgatásokn ál rá tudtam érezni a dalokra, ellentétben a nagyobb odafigyelést igénylő korábbi műveiknél.
Idézet
 
 
+6 #3 neal and jack and me 2012-04-02 15:28
hja, sokat kell hallgatni, az tény. én már legalább az elejétől a végéig meg tudom. nem volt könnyű. de nem azért, mert nyomasztó... hanem, mert nem olyan jó, mint kéne legyen. persze az is lehet, hogy egy hét múlva meg már megrendelem japán nyomásban.
Idézet
 
 
+6 #2 Equinox 2012-04-02 15:24
Szerintem az obZen sokkal jobb volt, de még emésztjük
Idézet
 
 
+4 #1 neal and jack and me 2012-04-02 14:49
na, nincs komment?
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Portnoy, Sheehan, MacAlpine, Sherinian - Budapest, PeCsa Music Hall, 2012. október 19.

 

Nitzer Ebb - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Solar Scream - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Jerry Lee Lewis - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2010. október 31.

 

Wackor - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 8.

 

Wackor - Budapest, Süss Fel Nap, 2005. február 8.