Shock!

szeptember 15.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Soulfly: Enslaved

Maximum Cavalera, No Surprise. Vannak lelkek, akik már belefáradtak a csodavárásba, és az éppen soros léleklégy-zümmögéstől inkább az arcidegük kezd begörcsölni, nem a nyakizmuk, mondván: kezd unalmassá válni az újítás hiánya, a hanyagul odalökött gyártósor aktuális terméke, és az albumok óta tartó monotonitás. A másik oldalon pedig ott bólogatnak azok, akiket a mélyértelmezés egy cseppet sem izgat, ellenben egy koszos szombat este igenis szeretik beleüvölteni a söröskorsóba Max portugálosba pácolt hortobágy-felsői akcentusát magukévá téve, hogy „Gladiétor, Gladiétor!".

Jómagam ez utóbbi falkába tartozom. Nem állítom, hogy lepadlózok a vudu mester Dosztojevszkijt lealázó mélységű szövegeitől (valljuk be, ennyire primitív mondanivalóval és fogalmazási képességgel itthon még egy teszkógazdaságos kommunikációs szakról is egy nap után vágnák ki), de ami a zenét illeti, vígan pancsolok a jól felmelegített riffzsírban.

megjelenés:
2012
kiadó:
Roadrunner
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 42 Szavazat )

A Soulfly nyolcadik albuma nem fog világot váltani, ám a műfajba sziklaszilárdan beágyazódott Cavalera-építmény így is újabb réteg betonnal gazdagodott. Egyfőnökös bandáról lévén szó, talán ne kérjük számon, ha egy Soulfly album már megint cavalerásan szól. Igaz, új kísérőként üdvözölhetjük a cachaça metal hörpintésekor Tony Campos (időnként hallhatatlan) basszerállatot, valamint David Kinkade dobmonstert. Előbbi nem sok vizet zavar a cukornád-párlat összhatásában, utóbbi játéka azonban igenis hozott frissességet az Omen album egyszerűbb aromája után.

A jó előre beharangozott, thrashbe-groove-ba oltott death pára főként az anyag első részében csapódik ki fülünk poharára és poharunk fülére, s már a második tételben, a költői című World Scumban elég domináns ízt ad bevezetésképpen. (A dal szövegét próbáljuk meg nem értelmezni, nagy szívességet teszünk ezzel magunknak, egyben megúszunk egy kínos történelmi közhelyparádét is.) Max – hogy már az elején tisztázza morcosságát – segítségül hívta Travis Ryan torkát a jobb sorsra érdemes Cattle Decapitationből – ebben az esetben jól választott, a nóta vastagsága tényleg markánsabb lett az átlagnál. Kinkade közben szétüti az agyát, egyébként a szokásos Soulfly-riffeket és legyecskés pengetéseket kapjuk. Az Intervention folytatja a brutálisnak kikiáltott sort, stílusosan felejthető szerzemény, de sebaj, mert negyedikként máris jön a csúcsfavorit, a mindent lealázó, az utolérhetetlen Gladiator, amit – nem lehet elégszer hangsúlyozni – Gladiétornak kell ejteni, legalábbis ha portugálangolhortobágyipálinkás jókedvünkben vagyunk – s miért ne lennénk? Olyan tempóban és lehengerlő módon szól a nóta, hogy csak csettinteni lehet a szegecses ostorral. Pörgősre technikázott szóló, deathben fetrengő verze, slágerrefrén (Gladiétor, muhaha), fejszétcsapós dobgyilkolás és old school feeling – van itt minden, amitől bika lesz egy dal, s az ember a boldog aranykorban érezheti magát.

Unalmas albumoknál általában az ötödik dal környékén szoktam kényelmetlenül érezni magam – jelen esetben elmaradt a kétségbeesés. A Legions sem hoz semmi újat, de amíg szépen pofán húz egy óriási pöröllyel, részemről a fuckyeah menet. A belassult szóló kifejezetten ötletes, a helyenként metallicás (a zenekarként funkcionáló Metallicára gondolok, nem az üzleti vállalkozásra) hangulatfoszlányokért pedig külön pont jár. Ez utóbbi annyira működött, hogy a vadulás-tengerbe még a The Day That Never Comes egyik gyorsra reszelt gitártémáját is sikerült néhány másodpercre beszuszakolni.

Bár a Kinkade diktálta tempó az album egészén meghatározó marad, zeneileg a vicces című American Steeltől fordul át az anyag az igazi cavalerás hangzáshoz. Vérbő thrash nóta klasszikus darálással, szepus, tücsökciripelős-pengetős aládolgozással és lezárással megbolondítva. A Redemption Of Man By Godban Dez Fafara teszi tiszteletét – még most is azon tépelődöm, hogy vajon miért. Pluszt nem sokat ad a dologhoz, ellenben sikerült elérni, hogy a szám felejthető kakukktojás legyen, a bő nyállal mikrofonba kiabált durcás mucsaiskodás ellenére. A nóta talán egyetlen erénye a végére illesztett lassú témavonaglás, amely egyszerűsége ellenére is nyújt némi felüdülést.

A Treachery thrash-zúzdája, logikusan összetákolt szerkezete és pazar szólója után igazi unikum a Plata O Plomo, amely nyelvi és zenei szempontból is a Sepultura legszebb időszakába kalauzol már az első pillanattól kezdve, egyben veszett erősen rávilágít arra, mitől is lett az egykori brazil kiscsávóból a világ egyik legjobb metal-hergelője. Az akusztikus gitár behozatala a tonnás riffek közé nem új ötlet, de még most is telitalálat, a szám lezárását pedig még a nagy Antonio Banderas is kalaplengetve üdvözölné, már ami a temperamentumos hangulatot illeti. Nálam itt vége is lehetett volna az albumnak, de még tizenhárom percnyi agyöklözés várt rám két nótára bontva, nem beszélve a bónuszos verzió három ráadásáról. Mert megérdemlem. A Chains a maga több mint hét percével és kidolgozottságával ismét az egyszerűség híveit kényezteti, a szó legnemesebb értelmében. Szinte üvölt a dalról, hogy lekvározás-dzsemmelés közben kenték fel a tracklistára, de ezzel sincsen semmi problémám, ameddig úgy dörren, ahogyan ez, nem beszélve arról a pusztításról, amit a negyedik perc tájékán követ el a négy zsivány. Korrekt munka, szépségesen hosszú hörgéssel megfejelve, igazi sörömzene. Az album zárótételén (Revengeance) a Cavalera-rokonság is odaveri magát – teljesen feleslegesen. Kicsi Ricsi és Kicsi Igor egy jókora blöffszámban parádéznak, amelynek sok köze nincs az albumhoz, inkább olyan „írjunkegynótáthogynekikisjólegyenmáritten" érzése van tőle az embernek. Felejthető, sőt, kötelezően felejtendő anyag. Ha választhatnék, inkább a bónuszként odadörzsölt Bastardot raktam volna a helyére, hogy elmebeteg cifrázásával keretbe foglalja az anyagot. A Soulfly VIII lebegős-hegedűs dallamgyönyöréért pedig külön hála: éves katarzis kipipálva, kérnék még egy sört.

Lehet, hogy közhelyalbum született, de eszem ágában sincs belekötni, miután ezeknek a közhelyeknek a zömét maga a csimbókfejű Mester alkalmazza a legötletesebben a történelem hajnala óta. Hogy unalmasan cavalerás? Igen. És ez a legjobb benne. Egyébként jelenjen csak meg az új AC/DC. Kapnak majd a pofájukra, amiért negyven éve ugyanazt a három témát variálják.

 

Hozzászólások 

 
+4 #26 conquer 2012-03-27 11:35
Mumus, pedig nem tartják valami nagy lemeznek a Conquert:), és mégis számomra az egyik legtöbbet hallgatott Soul anyag volt, pedig semmi kiemelkedőt nem tudnék mondani róla, s mégis bent ragadt a lejátszóba heteket.. Bírom hogy Rizzo totál szabadon van engedve rajta, s mehet a szárnyalás..\m/
Idézet
 
 
+3 #25 Mumus 2012-03-27 00:33
Kicsit talán túl homogén anyag ez, persze nem mondom, h rossz. Én nem támogatom annyirra , h visszatérjen Max a Dark Ages-hez, bár tény h büszkén viselem ma is a Frontlines-os pulcsim.. A Conquer, na az a [email protected] album.
Idézet
 
 
+4 #24 conquer 2012-03-26 09:01
Egyetértek Vox. Az Omenhez képest hosszúak a dalok, de mégis olyan hamar lepörög hogy csak kapkodom a fejem, hogy "na még egyszer..\m/", s nem érzem közbe azt hogy "ó, ezt a dalt át kéne ugrani, mert vontatott s unalmas..", ütős anyag kerekedet, de ezt már kitárgyaltuk úgy igazán részletesen..:). Igaz az új Overkill háttérbe szorította mostanában nálam a hallgatását, de mindet azé nem verhet le..
Idézet
 
 
+4 #23 Vox 2012-03-25 20:07
Ha Max Cavalerát amiatt fikázzuk, hogy megint ugyanazt a lemezt adja el, akkor a Slayert is simán lehet támadni. De mégis mi végre?
Teljesen rendben van a lemez, pörög, tele van energiával és van egy-két maradandó pillanata is, ami kiemelkedik a többiből.
Idézet
 
 
+4 #22 conquer 2012-03-25 13:04
Na akkor ezt megvitattuk:)
az új Overkill következik:P. Azért az is erős lemez lett, jöhet az újabb költői fogalmazás..:P
Idézet
 
 
+4 #21 vitya121 2012-03-22 09:36
Maximus a Gladiétor nagy lemezt tett le megint, majdnem jobbat mint Blitzék
Idézet
 
 
+5 #20 Dani 2012-03-22 00:50
Idézet - conquer:
Itt már tényleg szubjektív az egész, zeneileg nem igazán lehet bele kötni, Kinkade hozzá pakolt azért rendesen..:)
Unalmas azon vitatkozni ki hányast ad rá, akinek van hozzá füle hallja a benne rejlő értékeket(!), aki meg kritika alapján áll hozzá, hát elég baja van..:P. Engem csak az elkapkodott kritikák szoktak általában zavarni, pl. fél nap sem telt el és egy másik oldalon adtak rá egy 6-ost.. ideje sem volt a gyereknek végig hallgatni, és utólag jött rá h vannak bónusz dalok is, meg Soulfly 8. Nekem egy 9-est ér a lemez, nem azért mert egysíkú meg bláblá.., hanem a világzenei hiányosságok miatt nem 10es!, de mindet nem kaphatunk meg egyben, bízunk benne hogy a következő egy Dark Ages kémiával fog bírni..\m/:)


Idáig ez a legértelmesebb hozzászólás, és igazad is van, egyébként a világzenés dolgot kicsit tényleg jobban életre lehetne kelteni na, de tényleg ne legyünk telhetetlenek, így is egy jó lemezt kaptunk. :) (amúgy azt a 6 pontos gyökér kritikát én is olvastam)
Idézet
 
 
#19 kt 2012-03-21 18:01
Egyébként hogy kell ejteni a gladiator szót angolul?
Idézet
 
 
+7 #18 conquer 2012-03-21 14:24
Itt már tényleg szubjektív az egész, zeneileg nem igazán lehet bele kötni, Kinkade hozzá pakolt azért rendesen..:)
Unalmas azon vitatkozni ki hányast ad rá, akinek van hozzá füle hallja a benne rejlő értékeket(!), aki meg kritika alapján áll hozzá, hát elég baja van..:P. Engem csak az elkapkodott kritikák szoktak általában zavarni, pl. fél nap sem telt el és egy másik oldalon adtak rá egy 6-ost.. ideje sem volt a gyereknek végig hallgatni, és utólag jött rá h vannak bónusz dalok is, meg Soulfly 8. Nekem egy 9-est ér a lemez, nem azért mert egysíkú meg bláblá.., hanem a világzenei hiányosságok miatt nem 10es!, de mindet nem kaphatunk meg egyben, bízunk benne hogy a következő egy Dark Ages kémiával fog bírni..\m/:)
Idézet
 
 
+1 #17 Venomádi 2012-03-21 13:23
..akarom írni szubjektív :) segáz..
Idézet
 
 
+6 #16 Venomádi 2012-03-21 13:21
Hát mondjuk túlságosan is felborult a mérleg a szubjekció javára az tény. Zeneileg simán ott van az Omen mellett. És igen a Chains lett az első kedvencem rajta bibibi
Idézet
 
 
+7 #15 Dani 2012-03-21 12:33
Ui.: Ja és Béla, a Gladiator-t , azt tényleg úgy kell ejteni, nem tudom ezen mit filózol annyit.
Idézet
 
 
+6 #14 Dani 2012-03-21 12:13
Nem okoskodni akarok én, csak arra kilyukadni, hogy nem csak hallgatni kell dalokat és veszettül zúzni rá, hanem meghallani és megérteni miről szól.
Idézet
 
 
+3 #13 Dani 2012-03-21 12:06
Azért mert 10-es. Csak jobban bele kell magad ásni a mondanivalóba. De pl. nem értem, hogy Bélánk a World Scum szövegét miért mondja közhelyesnek, ez igenis valódi szégyenfolt a történelemben amiről szól, főleg, hogy lassan megint ide tartunk. Na meg a Revengeance se érdemelt meg ilyen alázást, szintén a tartalma miatt,(ja és itt, Zyon is szerepel).
Valamint a Chains, sem egy összedzsemmelt valami, mivel Max maga írja a dalokat. A Redemption Of Man By God esetében is a mondanivalót kéne figyelni, nem azt, hogy mit keres ott Dez, szerintem illik is a dal hangulatához. Egyébként nekem külön tetszik a Slave végébe belecsempészett törzsi kántálás a Tribe című nótából.
Idézet
 
 
+6 #12 conquer 2012-03-21 12:03
szerintem is az american steel a leghúzósabb a lemezen! már az megérte hogy megszületett ez a lemez..:)
de nekem nem jött le h destruction riff lenne..:/
Idézet
 
 
+7 #11 vitya121 2012-03-21 11:21
Kajak disztraksön riff az Ameriken sztílben...az a legnagyobb nóta a lemezen +a ridemsön
Idézet
 
 
+1 #10 Messire 2012-03-21 08:57
Bocs, de 8 pont miért lenne alulértékelés?
Idézet
 
 
-1 #9 TelekiPal 2012-03-21 07:04
Idézet - Dani:
Elég szánalmas kritika, szerintem alulértékelted a lemezt, vagy csak nem fordítottál rá elég figyelmet, mert ilyen primitív irományt egy lemezről már rég olvastam. Kicsit jobban is beleáshatnád magad a dalok igazi mivoltjába. Amúgy nálam toronymagasan az év egyik lemeze!

Ez jó, amikor a SoulFlyban tartalmi mélységet talál valaki. Függetlenül attól, hogy én is szeretem őket, ennél primitívebb zenét (zeneileg és szövegileg) csak az Ektomorf, vagy a Triptykon tud összehegedálni (utóbbihoz még Cavalera gitárjain is hárommal több húr van a kelleténél).
Idézet
 
 
#8 Dani 2012-03-21 01:06
Elég szánalmas kritika, szerintem alulértékelted a lemezt, vagy csak nem fordítottál rá elég figyelmet, mert ilyen primitív irományt egy lemezről már rég olvastam. Kicsit jobban is beleáshatnád magad a dalok igazi mivoltjába. Amúgy nálam toronymagasan az év egyik lemeze!
Idézet
 
 
+5 #7 TelekiPal 2012-03-20 15:44
Idézet - Messire:
Mi ez a Pyramid Head-utánzat borító? granted, 100 emberből 1nek tűnik fel, de engem akkor is bosszant :P

Ez annyira a Piramisfejű, amennyire Te a Révész Béla.
Idézet
 
 
+1 #6 Chris92 2012-03-20 15:41
Jó kritika, tipikus Soulfly lemez, már megszokott minőséggel. Kicsit egysíkú, de az élvezetes fajtából.
Idézet
 
 
+1 #5 Messire 2012-03-20 13:40
Mi ez a Pyramid Head-utánzat borító? granted, 100 emberből 1nek tűnik fel, de engem akkor is bosszant :P
Idézet
 
 
+1 #4 M 2012-03-20 13:40
korrekt írás lett. a lemez ugyan számomra egysíkú egy picit, de egy túlokoskodás nélküli betonozásra mindig jó a soulfly. ahogy most is.
Idézet
 
 
+1 #3 conquer 2012-03-20 13:08
egyetértek, dobtam egy mosolyt én is a fogalmazás láttán..:) kedvenc bandám, vártam a kritikát. tisztelet Neki!\m/
Idézet
 
 
+2 #2 TelekiPal 2012-03-20 13:01
Ez a Révész Béla előlépett számomra a legjobb kritikusnak itt a Shockmagazinon. Még több lemezt és teret neki, uff!
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anthrax - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Orphaned Land - Budapest, Club 202, 2013. október 4.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Psychotic Waltz - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Heathen - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Poisonblack - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.