Shock!

július 17.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Naglfar: Téras

Áttekintve a Naglfar immár több mint két évtizedes (!) történetét, nem nehéz párhuzamot találni földijeik, a Dark Funeral szintén töretlen (ördögi) lelkesedéssel taposott ösvényével. Kristoffer Olivius és aktuális társai rögtön az első sorlemezükkel (Vittra, 1995) olyan magasra tették a lécet saját maguk és kritikusaik számára is, hogy attól a pillanattól kezdve saját kézzel festett kerítésük határain belül futják szinte ugyanazon köreiket, hol ihletettebb, hol izzadságszagú végeredménnyel, de soha ki nem lépve a már említett album vetette árnyékból. Amely árnyékban való területfoglalásért egyébként a néhai Dissection főnök, Jon Nödtveidt is teljes joggal szedhetne vámot, ha nem értelmezte volna túlzottan is szigorúan az elvhűséget néhány éve.

megjelenés:
2012
kiadó:
Century Media
pontszám:
6 /10

Szerinted hány pont?
( 11 Szavazat )

A Naglfar ötéves szünetet követően tér most vissza a Téras albummal, meglepő módon szinte teljes egészében az utóbbi három albumot rögzítő felállással. Egyedül a dobos posztja maradt ideiglenesen betöltetlen, így a stúdióban Dirk Verbeuren (Soilwork) segítette most ki őket. Andreas Nilsson gitáros ugyebár a kezdetek óta Olivius hű társa, és a másik bárdista, Marcus Norman is már egy évtizede húzza az igát a svéd fogatban. Rögzítsük tehát az alapállást: összeszokott, rutinos brigád készül itt visszavenni régi hírnevét, felfokozott rajongói elvárások kereszttüzében, biztató 21. századi teljesítménnyel az utóbbi három, immár a Century Media által gondozott sorlemezen. Mi ebben a helyzetben a helyes lépés? Nos, semmiképpen sem az, amit a kimondhatatlan nevű skandinávok itt most műanyagba préseltek.

Az egyetlen dicsérő jelző, amit a Térasról el tudok mondani, az a megbízható. A fanatikusabbja máris tudja, mit kell tennie (gy.k. beszerezni a hatodik Naglfar albumot is). Oliviusék talán úgy érezték, a banda újbóli képbe helyezéséhez itt és most egy definitív, esszenciális megközelítésű dalcsokorra van szükség. Lenyesegették hát mindazokat a kísérletező szándékot sejtető vadhajtásokat, melyek az utóbbi anyagaikat legalább kissé izgalmassá tudták tenni, úgyszintén visszavettek az atmoszférikus megközelítésből, helyette viszont nagyjából semmi sem érkezett, csak a zakatoló tempójú, pőre, dallamos, fekete fém. Utóbbi ráadásul olyan dohos kriptahangzásba csomagolva, ahogy újrahasznosított Dissection témákat sosem szeretnék hallani ebben az életben. És ha a fentiekből nem is következne, a pontszámomban azért benne foglaltatik a kitartásuk iránti tiszteletem is.

Nagyon úgy érzem, hogy a Téras lehet a Naglfar hattyúdala.

 

Hozzászólások 

 
+1 #4 Koroknai Balázs 2012-04-02 10:02
Én így érzem kereknek ezt a történetet, építő jellegű kiegészítésekne k pedig itt a helye. Zömmel szigorúan tartózkodom attól, hogy egyenként elemezzek dalokat, értelmetlennek tartom. Itt is addig a pontig mentem el a kritikában, ameddig úgy éreztem, hogy objektív tudok maradni.
Idézet
 
 
+4 #3 2012-04-02 07:29
egyébként talán két mondatban esik szó magáról a zenéről... Cirkalmas megfogalmazás, parádés fordulatok, csak éppen a lemezkritika maradt le.
Idézet
 
 
+3 #2 björn 2012-04-01 21:21
Több tiszteletet a halottaknak, pláne Jon Nödtveidtnek.
A Naglfar legjobb lemeze egyébként a Sheol :)
Idézet
 
 
+3 #1 2012-04-01 18:00
Kiváló album, én csak ajánlani tudom a szcéné híveinek. (igen, nekik készül egy ilyen lemez :) )
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Rise Against - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Marty Friedman - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Riverside - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 6.

 

Nitzer Ebb - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Orphaned Land - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Wendigo - Budapest, Süss Fel Nap, 2004. november 23.