Shock!

december 08.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Napalm Death: Utilitarian

Elég klisés intróval nyitja tizenötödik lemezét a legendás grindcore csapat, amihez hasonlót szinte minden extrém zenekar elkövetett már legalább kétszer. Mindez persze kevés ahhoz, hogy teljesen elvegye az ember kedvét egy Napalm Death albumtól, így kíváncsian, bár kissé visszafogottan várjuk a folytatást. Az Errors In The Signalstól aztán megkapjuk azt, amire számíthattunk: Danny Herrera csatakos blastbeat rohanását Mitch Harris és Shane Embury próbálja szétdarálni hektikus őrlésével, Mark „Barney" Greenway pedig úgy üvölt, hogy szinte az arcunkon érezzük a szájából előpotyogó zöldségdarabkákat. Mindez tehát egy hamisítatlan, ámde szokványos Napalm szerzeményt eredményez, ami alapján persze ostobaság volna bármilyen következtetést is levonni a lemez egészéről.

megjelenés:
2012
kiadó:
Century Media
pontszám:
8,5 /10

Szerinted hány pont?
( 18 Szavazat )

Mert a második igazi dalként becsörtető Everyday Pox valami olyasféle szörnyeteg, ami messze túlhalad a jól ismert grindcore hangulaton. Az egy dolog, hogy ebben a mintegy két perc tíz másodpercnyi szösszenetben üdítő váltásokra is rácsodálkozhatunk, a zúzásra hetykén rádobott szaxofon egészen elmebeteg improvizációja azonban egyszerűen zseniális. Olyan tökéletesen ábrázolja jelen korunkat e dal, hogy a bolygónkra látogató űrlényekkel legelőször is ezt a darabot ismertetném meg, csak hogy tudják, mire számítsanak. Sajnos azonban a meglepetés okozta izgatottságot némileg visszafogja a hagyományosabb hangvételű, egyébként korrekt Protection Racket, csak hogy az utána érkező The Wolf I Feeddel az együttes ismét leszakítsa az állkapcsunkat. Ez a javarészt középtempós darab szinte fogósnak mondható, Barney pedig előkapja benne Burton C. Bellére hajazó orgánumát. A végeredmény Napalm Deathbe oltott korai Fear Factory. Gyilkos.

A Utilitarian egyik legnagyobb erénye épp az ilyen újdonságoknak köszönhető, a gond talán csak az, hogy kevés a merész ötlet. Valójában a világvégi szaxofonszólón és dallamos vokálokon kívül ez az album is „csak" egy standard Napalm anyag, bár ha azt nézzük, hogy ezt a bizonyos standardot épp ez a zenekar állította fel röpke huszonöt éve, ez is igen komoly fegyvertény. De a mérleg másik serpenyőjében meg ott van az, hogy mi értelme többedszerre is ugyanazt kiadni, hiszen a rajongóknak már addigra úgyis meglesz az a bizonyos örök kedvenc a katalógusból, amin egy atomvillanás sem igen fog változtatni.

Ezek a gondolatok az olyan daloknál ötlöttek fel bennem, mint a Collision Course, az Orders Of Magnitude vagy a Think Tank Trails. E tételek a jól ismert grindcore kapkodásból, death metalos témázgatásokból és punkos fröcsögésből tevődnek össze, vagyis igazi istencsapása mindahány, amiket jó elhallgatni, de az igazi különlegesség hiányzik belőlük, hiszen ami egykoron egyedülállóvá tette őket, az mára megszokottá vált. A nap megmentője mégis a Blank Look About Face: ismét egy középtempós darab, kántálós refrénnel, és egy rideg, szinte nihilista énektémával, ami aztán továbbgyűrűzik a soron következő Leper Colonyra is.

Amihez azonban a zenekar tűzön-vízen át ragaszkodik egészen a kezdetektől, az a keményen politikus, maróan társadalomkritikus mondanivaló. Ezúttal szinte minden gyűlöletüket az öltönyös bankárokra összpontosították, ami a Napalm-tradíciókat követő borítóról is visszaköszön. Természetesen ezúttal is rendkívül őszinték, és sok igazság is van abban, amit mondani akarnak. Kérdés, hányan lesznek, akik a szövegekre is figyelnek egy efféle lemeznél.

Meglepett az angol alapcsapat friss műve, nem hittem volna, hogy Napalm lemezen olyasmit hallok majd, ami a Utilitarianon is előfordul. Ugyanakkor kevés az újítás, ami fájó, mert a felcsillantott lehetőségek egy roppant izgalmas jövőt vetíthetnének előre. Az akut napalmisták valószínűleg majd csak legyintenek erre a véleményre, és azt kérdik, ugyan mi szükség egy kísérletezős Napalm Deathre, és talán igazuk is van. De a szentségit, ha már mocskos szajha módjára felizgattak, hát váltsák is be az ígéretet, és ne hagyják félbe a dolgot!

A Napalm Death március 26-án Budapesten, a Club 202-ben koncertezik.

 

Hozzászólások 

 
+2 #18 Equinox 2012-03-12 17:37
Idézet - Zoli:
Az új lemezt még nem hallottam, de amúgy szerintem a legjobb lemezük az Utopia banished, ami itt nem nagyon volt említve.
Az első két lemez elég kezdetleges, inkább punkos, a harmony bár jó lemez, viszont death metal, ami nem illi hozzájuk annyira. A mostani felállás végül is autopia korszkaos , leszámítva szegény Jesse Pintadot aki ugye elhunyt. Az biztos hogy 92, 94, és 96 után megyek zúzni a márciusi koncertre!

az a kiforratlan első 2 lemez grindcore alapművek. Death (/grind) metalból meg szerintem a Harmony Corruption
Idézet
 
 
+7 #17 milane 2012-03-02 20:49
Nehéz dolog lehet zenészként megfelelni a zenekritikusnak . Ha valaki kitart a stílusa mellett, akkor unalmas (Iron Maiden) ha valami új irányba indul akkor meg kiábrándító (Opeth). Ha csak kicsit változtat, akkor túl kevés a változás...
Nekem mondjuk az új Opeth is tetszik, de amit itt a Napalm csinált ezzel az ős grindos, kicsit modernizált szaxis őrülettel szerintem teljesen jó kompromisszum az újítás és a tradíció között. Szóval le a kalappal. Zsír jó lemez!
Idézet
 
 
+4 #16 Roenick 2012-03-01 21:21
Jó lett ez a lemez. Nincs ezzel semmi gond.
Idézet
 
 
#15 Zoli 2012-03-01 18:53
Az új lemezt még nem hallottam, de amúgy szerintem a legjobb lemezük az Utopia banished, ami itt nem nagyon volt említve.
Az első két lemez elég kezdetleges, inkább punkos, a harmony bár jó lemez, viszont death metal, ami nem illi hozzájuk annyira. A mostani felállás végül is autopia korszkaos , leszámítva szegény Jesse Pintadot aki ugye elhunyt. Az biztos hogy 92, 94, és 96 után megyek zúzni a márciusi koncertre!
Idézet
 
 
+3 #14 Equinox 2012-03-01 18:33
Idézet - kt:
Én egyébként szmély szerint nagyon örülök neki, hogy szétment az a társaság, és a két alap Napalm Death-lemez után lett egy Carcass, egy Cathedral, meg egy másik fasza Napalm Death.

és a szintén nagyszerű Godflesh is a Napalm gyermeke
Idézet
 
 
+4 #13 kt 2012-03-01 17:25
Én egyébként szmély szerint nagyon örülök neki, hogy szétment az a társaság, és a két alap Napalm Death-lemez után lett egy Carcass, egy Cathedral, meg egy másik fasza Napalm Death.
Idézet
 
 
+2 #12 kt 2012-03-01 17:23
Sose értettem ezt a hisztit az újrakiadások miatt. Valakit esetleg pisztollyal kényszerítenek a vásárlásra? Nem. Ez egy opció.
Idézet
 
 
+4 #11 björn 2012-03-01 16:23
Akkor a Harmony Corruptionről beszélsz, ami nem az említett felállásban készült? Kibaszott értelmetlensége ket zagyválsz akárhogy is van.
Ha Scum a Harmony és a Diatribes vagy épp az Enemy of the Music Business neked ugyanaz, akkor meg valami gond van a hallókáddal.
Idézet
 
 
-16 #10 neal and jack and me 2012-03-01 15:50
azért szánalmas, mert nem elsőre fogják remasterelve, mittoménhogyan újfent kiadni.
sokadik bőrt is. hajrá.
Idézet
 
 
-2 #9 Zsolt 2012-03-01 15:37
meg fogom hallgatni, de a szaxofon említése nagyon riasztó.

az utóbbi években az ilyen (pl szaxofonos) kísérletezős extrém zene nagy divat lett, de engem valahogy nem tud megfogni, kicsit félek ettől a lemeztől.
Idézet
 
 
+4 #8 Zsolt 2012-03-01 15:36
Idézet - neal and jack and me:
nyilván nem a scum-ra értettem a párhuzamot. az egyébként is idősebb, mint 22...
ja, és megint kiadják. hánydjára is...? szánalmas.


miért lenne szánalmas?
Idézet
 
 
-6 #7 neal and jack and me 2012-03-01 13:54
kedves hal(ál)daráló, ha kicsit is utánaszámolsz, akkor 2012-22=1990. a scum 1987-ben jelent meg.
köszönöm.
Idézet
 
 
+3 #6 Deathgrinder 2012-03-01 13:43
a faszt nem a scumra értetted ! ne kötöszködj a napalm dettel!
Idézet
 
 
-14 #5 neal and jack and me 2012-03-01 12:21
nyilván nem a scum-ra értettem a párhuzamot. az egyébként is idősebb, mint 22...
ja, és megint kiadják. hánydjára is...? szánalmas.
Idézet
 
 
+5 #4 Draveczki-Ury Ádám 2012-03-01 12:18
Ez szerintem nem igaz, nekik is voltak korszakaik. A Harmony Corruptionre vagy a Diatribesra például elég nehezen lehet rámondani, hogy ugyanolyanok, mint a Scum. Van itt is egy jellegzetes stílus, ennyiről van szó. Ráadásul ahogy a kolléga is írta a cikkben, ezt a vonalat többek között ők találták ki. Hadd játsszák már ezt akkor. :)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Royal Hunt - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Volbeat - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. június 18.

 

Whitesnake - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. július 13.

 

Heathen - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Amorphis - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Wackor - Budapest, Süss Fel Nap, 2006. április 25.