Shock!

május 23.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Mystery Gang: Megőrülök érted...

A Mystery Gang sajátos csapat: távolról sem az én zenémet játsszák, azt azonban ostobaság lenne tagadni, hogy annyira hitelesen nyomatják az '50-es évek amerikai rockabillyjét, amennyire ez csak a Kárpát-medencéből lehetséges. És persze a dolog természetéből is fakad, hogy élőben működik igazán: pár éve a ZZ Top előtt ugyan eléggé elvesztek az Aréna nagyszínpadán, kicsivel korábban viszont láttam őket az igazi közegükben, valamelyik füstös klubban is nem kevés sör után (valószínűleg utóbbi tényező tehet róla, hogy ha megölsz, sem tudom megmondani, mikor és hol), és ott nagyon tetszettek. Egri Péterék őszinte örömzenélést produkáltak, ordított róluk, hogy baromira érzik és élvezik ezt az egészet, a produkció energiája pedig abszolút a legjobb, úgymond „hagyományos" rockbandákat idézte. Ez persze nem véletlen, hiszen a Mystery Gang képviselte vonal az egyik abszolút ősforrás. Ha ez a muzsika nem születik meg annak idején, most én sem írnám itt ezeket a sorokat, és vélhetően te is valami mást olvasnál.

megjelenés:
2012
kiadó:
GrundRecords
pontszám:
- /10

Szerinted hány pont?
( 10 Szavazat )

Másfél évtizedes karrier után a trió nagy lépésre szánta el magát: a Megőrülök érted... az első magyar nyelvű nagylemezük. Mindez nem kevés kockázatot rejt magában, hiszen a csapat eddig is óriási hangsúlyt fektetett az autentikus előadásmódra, az '50-es évek Amerikájának megidézésére, és sokakban kérdésként merülhet fel, lehetséges-e az ilyesmi magyarul. Szerintem ezen már nem indokolt tanakodni: a Mystery Gang a maga teljes valójában is amolyan sajátos hungarikummá nőtte ki magát az évek során, szóval a lényegen mindez jottányit sem változtat, a hatás magyarul is ugyanaz. Nyilván nem kell tőlük hatalmas intellektuális magasságokat vagy nagy lírai elérzékenyüléseket várni, szimpla szövegek ezek az éjszakából, és kész. Tömör, de a zenéhez passzolóan veretes és őszinte sorokról van szó, a zene meg olyan, amilyennek megszokhattuk. Vagyis nyers rockabilly, ami nekem lemezen hallgatva hosszabb távon kicsit egybefolyik, különös tekintettel a vintage hangzásra – elvégre e téren is abszolút hagyományőrző a műsor –, élőben azonban garantáltan nem lenne ilyen problémám. Jól nyomják a srácok, na, nincs mit magyarázni ezen tovább. És a dolog őszinteségének köszönhetően rejlik ebben az egészben valami rosszfiús, rock'n'rollosan rebellis él is, amit ugyebár egy egész világ választ el a szánalmas műmacsóskodástól vagy a táncoló fekete lakkcipőktől.

Az album egyértelmű csúcspontja egyébként a Telepi gyerekek című opusz, amiben maga Ganxsta Zolee egészíti ki a Mystery Ganget (a záró Vedd át a ritmusban is kap egy kisebb szerepet), és élőben is bemutatták már itt-ott. Zolee-t alapból is bírom, az azonban meglepő, hogy ebben a zenei közegben is tökéletesen működőképesnek bizonyul. Zeneileg és szövegileg egyaránt abszolút telitalálat a nóta, simán elhallgatnék akár több hasonlót is. „Bézbóldzseki, ami amerikánó, de mégis szovjet az érzés", darálja Zolee – na, ez szerencsére magára az albumra egyáltalán nem jellemző. Zárt világban alkot a Mystery Gang, ehhez nem férhet kétség, de végtelenül hitelesen és professzionális módon teszik ezt, az ilyen típusú fanatizmust pedig mindig muszáj értékelni. Kicsit kilóg ez a lemez a Shock! profiljából, így a pontozásnak sem látom különösebb értelmét, a maga stílusában azonban teljesen kerek és ütős produkcióról beszélünk, ami garantáltan sokakhoz találja majd meg az utat a következő időszakban. Nyáron meg tessék elcsípni őket valahol koncerten is, érdemes!

 

Hozzászólások 

 
+4 #1 Dani 2012-06-21 19:52
Életem egyik legjobb koncertje volt - és egyben első rácsodálkozásom is az egész rockabilly stílusra - amikor még 2000 környékén, 13-14 évesen, Kapolcson először láttam őket. Óriási show-t nyomtak: autentikus kinézet, iszonyat régivágású zene, minimál dobcucc (lábdob, pergő, egy darab cintányér), nagybőgő, kezdetleges elektromos gitár... tényleg meglepően nagyot ütött a produkció! (Pedig a buli előtt még kurva ellenszenvesek voltak, ahogy az este egyetlen fellépőjeként, több, mint fél óra csúszás után sem méltóztattak kezdeni, helyette a színpad mellett bagóztak és röhögcséltek.)

Azóta - a fő irányt jelentő metal, glam/sleaze és punk rock mellett - rengeteg rockabilly és psychobilly zenét is hallgatok, vettem creepert, van vintage dzsekim, és sokáig nagyon szívesen jártam a Mystery Gang bulikra is, de az eredeti dobos, Fácán lecserélése, az elég siralmasan sikerült magyar szövegek, a sok egyhangú, dinamikátlan, két hangon daráló dal, és persze az énekes-gitáros Egri Péter egyéniségének - szerintem - túlzott előtérbe kerülése sokat ártott a zenekarnak, és ez nemcsak az új videókon, a banda imidzsén, a koncerteken, hanem bizony ezen a lemezen is érezteti a hatását. Lehet Fenyő Miklóst cikizni, de még az ő szövegei is köröket vernek arra, hogy "megőőőrük éééérteeeeed", meg "riadólánc, dzsungeltánc, jááááááááááárju k a dzsungeltáncooo t", stb.

Biztos, hogy manapság bizonyára többen ismerik őket, több helyen játszhatnak, nyilván fix gázsiért, de az energia már nem a régi. Azt mindenesetre sosem felejtem el nekik, hogy kiscsikó koromban mekkora hatással voltak rám.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Lillian Axe - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Rise Against - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Die Hard - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Paul Gilbert - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 29.

 

Wendigo - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.