Shock!

szeptember 21.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Marduk: Serpent Sermon

Nos, a Marduk talán a legjobb példa arra, hogy minden ellenük szóló érv dacára egyes dinoszauruszok az ördögnek sem hajlandóak kihalni. Különösen igaz ez a húsevő példányokra, hiszen jól tudjuk, hogy az az életképesebb fajta. Komolyra fordítva a szót: ez itt a tizenkettedik sorlemez a svéd black metal alakulattól, mely az alapverzión tíz tételben, háromnegyed órában mesél a Kígyó Evangéliumáról. A számadatok ismerősek lehetnek: hasonlóképpen néztek ki azok három éve, a Wormwood album esetében is, ami az első lépés a rajongói szívek nyugalomba helyezése terén. A következő maga a pusztító hangverseny, amellyel a Marduk stabilizálja helyét a Motörhead-iskolában. Itt nincsenek meglepetések, azt kapod, amit látsz.

megjelenés:
2012
kiadó:
Century Media
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 22 Szavazat )

Morgan Steinmeyer Håkansson és csapata persze sosem próbált Lemmy módjára jópofáskodni, ők szokás szerint még mindig annyira gonoszak, hogy attól folyton görcsölni kezd a bal nagylábujjam, és persze akaratlanul is vigyoroghatnékom támad. Talán megbocsátható ez nekem, hiszen sosem voltam célközönség – mindettől függetlenül a kétségtelen erényeiket mindig elismertem. Máig azt tartom, hogy a legdirektebb formájában a Panzer Division Marduk albumon kiteljesített szélvész rohanás áll nekik a legjobban, és most is ebben tűnnek a legerősebbnek. A szükséges variálás pedig mindig éppen biztosítja, hogy gyomorégés nélkül ússzuk meg az aktuális installáció megemésztését. Morgan ezúttal igazán kitesz magáért, számos roppant hangulatos, feketefém riffet vonultat fel a roppant komor anyagon. A black metal egyik lassúkezűje ő, de ezt többnyire ügyesen, és nyilván hatalmas rutinnal palástolja. Mortuus próbál mesteréhez hasonlóan változatosan hörögni, mérsékelt sikerrel, de mindezt szerencsére csak addig a határig viszi el, ahol az éppen elkezdene kínossá válni. Az artwork viszont, amit a Serpent Sermonhoz összehozott, a maga puritánságában éppen tökéletes.

Ami elsőként fejbe vágja az embert az albumot hallgatva, az elsöprő, majdhogynem szuperszonikus intenzitású hangorkán, melyért Magnus "Devo" Andersson, a banda basszusgitárosa tehető felelőssé. Nyilván nem tudom levetkőzni rossz szokásomat, és arra kell gondoljak, hogy mindezt élőben a lehetetlennel lesz határos visszaadni – de legyen ez a közeljövő problémája. A hangzás kiválósága elsősorban a gitárok és az ének megszólaltatására értendő, ami tényleg kifogástalan, és mindent letarol. Az elenyésző számú kiállások kivételével a ritmusszekció már a necro black hagyományokhoz méltóbban (értsd: pocsékul) szólal meg, itt egyedül a markánsan előretolt, triggerelt lábdob pusztít kellő súllyal (amivel kapcsolatban szinte kizárt, hogy ember produkálta oda). Az a tény, hogy Devo saját hangszerét gyakorlatilag eltüntette a keverés során, azért is nagyon sajnálatos, mert így az egész zenekar megszólalásának sincsen „alja", ami visszatérő hiba Morganék munkáiban. A fentiek természetesen azért bőven az elviselhetőség határain belül értendők, és a híveknél biztosan nem verik ki a biztosítékot.

Ha a fentiekből nem is következne, engem a Marduk tizenkettedszerre is meggyőzött arról, hogy bőven van még keresnivalójuk a színtéren. A maguk módján ezúttal is remekül csípték el mind a doomos marcangolások, mind a vért köpő száguldozások hangulatát (industrial kísérletekről szerencsére itt szó sincs), ezen felül az album kiállítása és hangzása is átlag feletti. A lemez digibook verziójához egy 8 perces bónuszt dalocskát is csomagoltak, Coram Satanae címmel, aminek a hiányát mondjuk abszolút nem éreztem volna meg. A brigád tehát húsz év után sem okoz csalódást, ha tehetem, igyekszem majd elcsípni őket koncerten is, hogy lássam, élőben mennyi fér fel ebből a világot jelentő deszkákra.

 

Hozzászólások 

 
+1 #6 Koroknai Balázs 2012-07-15 20:15
7/10, tehát átlagon felül teljesítő, erős album, de nem több
Idézet
 
 
+2 #5 Equinox 2012-07-14 13:08
Nincs alja a hangzásnak, de 2 sorral lejjebb, nagyon jó a hangzás. Eléggé kliséhalmaznak tűnik ez a cikk, kb semmi olyat nem mond, ami érdekelt volna pl a lemezről, h milyenek a számok. A pontszám/cikk viszony is kérdéses. Ez most nem sikerült
Idézet
 
 
-4 #4 Grooorh 2012-07-14 09:14
7 pont szar zenekar ennyi
Idézet
 
 
+2 #3 2012-07-14 07:47
Minden bántás nélkül, az itt nagy ritkán megjelenő (klasszikus) black és death kritikák igen csak sántítanak... (számomra)
Idézet
 
 
+5 #2 Nűnű 2012-07-14 00:48
(Nem egészen értem a kritikát, a pontszám tükrében. A szöveg alapján egész jó lemeznek tűnik, ajánlott alotásnak. Eközben meg a 10-ből 7 pont nekem azt jelenti, hogy egy korrekt, de kiemelkedő értékek nélküli alkotás, ami nem bánt senkit, de egyáltalán nincs értelme ezt hallgatni, mert annyi jobb album is van.
A szöveg alapján ajánlott, a pontszám alapján meg nem.)
Idézet
 
 
+6 #1 björn 2012-07-12 07:30
Mármint hogy a Marduk hangzás visszatérő hibája, hogy nincs alja?
http://www.youtube.com/watch?v=rrBkzrapp3U
Szerintem meg pont kevés olyan black metal zenekar van amiben ennyire hangsúlyos a basszus.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Perfect Symmetry - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

A Life Divided - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Orphaned Land - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.

 

Winger - Budapest, A38, 2009. december 9.

 

Wendigo - Budapest, Wigwam, 2004. október 29.