Shock!

szeptember 19.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Manowar: The Lord Of Steel

A Manowart az 1996-os Louder Than Hell megjelenése idején ismertem meg, és elsősorban Eric Adams zseniális hangjának, valamint a nem agyonbonyolított, de fogós és emlékezetes daloknak köszönhetően totál rájuk is kattantam. Szaporán be is gyűjtöttem mindent, ami fellelhető volt a bandától, majd egyik első nemzetközi koncertélményemként láttam is őket a Petőfi Csarnokban. Gyakorlatilag 1996-ig bezárólag mindenféle megerőltetés nélkül tudok lelkesedni a dolgaikért, leszámítva mondjuk az olyan kirívóan tufa dolgokat, mint a Kings Of Metal lemez Pleasure Slave-je, amit már tizenhat évesen is cikinek éreztem.

A Warriors Of The World aztán már nem váltott ki önfeledt örömujjongásokat belőlem – bár élőben ekkoriban is remekelt a csapat –, a 2007-es Gods Of War pedig olyan szintű csalódás volt, hogy vagy négy éve nem is vettem elő, pedig itt figyel a polcon. Néhány jó dal azért arra is felfért, de a sok hangulatteremtőnek szánt, valójában azonban halálosan unalmas, epikus, nagyzenekaros track az egész lemezt egy nagy blöffé változtatta. Így annak fényében, hogy Joey DeMaio egy trilógia első részeként emlegette az anyagot, szépen le is tettem a csapatról. Később úgy látszik, a jó Joey is beláthatta, hogy félresiklott valahol a banda harci szekere, hiszen a Gods Of War Part 2. és 3. szerencsére a süllyesztőbe került, és átadták helyüket az első album újrafelvett verzióját némi élő bónusszal megtámogató Battle Hymns MMXI-nek. Egy szó mint száz, öt éve nem jött már ki igazi nagylemez a csapattól, szóval bőven itt volt az ideje, hogy visszatérjenek.

megjelenés:
2012
kiadó:
Magic Circle Music
pontszám:
6,5 /10

Szerinted hány pont?
( 61 Szavazat )

Már a cím is egyértelmű utalás arra, hogy a mítoszok világa ezúttal háttérbe szorult, hiszen a The Lord of Steel címről az egyszeri Manowar fannak csakis a csapat legsikeresebbje, a Kings Of Metal ugorhat be. Mindezzel nem is lenne baj, hiszen az 1988-ban napvilágot látott hatodik korong amellett, hogy a csapat legtöbb eladást produkáló anyaga volt, még kifejezetten jól is sikerült, és olyan megkerülhetetlen klasszikusokat tartalmaz, mint a Wheels Of Fire, a The Crown And The Ring vagy a Hail And Kill, amelyek hallatán az ember ökle önkéntelenül lendül a magasba még ma is. Szóval a The Lord Of Steel jelenthetne akár dicsőséges visszatérést is a banda legklasszikusabb dalaihoz – épp csak minőségben nem közelíti meg azokat.

Pedig ígéretesen indul a The Lord Of Steel. A címadó egy tipikus, de kifejezetten jó, tempós Manowar szám, a második Manowarriors pedig a legslágeresebb anyagukat, a Fighting The Worldöt idézi könnyedebb refrénjével, ami egyáltalán nem baj, sőt. A Born In A Grave aztán egy lassabb, kissé szürke darab, csakúgy, mint a Touch The Sky. A Righteous Glory zeppelines aláfestő billentyűi tetszenek, de amúgy elég átlagos ballada ez is, gyakorlatilag a Crown And The Ring kistestvére. Sajnos tehát sorra követik egymást a közepes témák, amelyek kizárólag Eric Adams kiváló torka miatt hallgattatják magukat. Tökéletes példa erre a Blacklist, ami hétperces hosszával maga a dögunalom.

A Feláldozhatók című retró-akciófilm által ihletett (és elvben a második részben majd fel is csendülő) Expendable egész pofás darab, és a másik betétdal El Gringo (amely egy új akció-westernben hangzik majd el) is jó a maga galoppozós gitártémájával, az elég ötlettelen szintiszőnyeget viszont kispórolhatták volna belőle. Az utolsó előtti Annihilation elején viszont annyira kiütköznek a hangzás hiányosságai, hogy az egészből csak az maradt meg bennem a sokadik hallgatás után is, mennyire szarul szól a bevezető váltott gitártéma. És itt érkezünk el az egyik legnagyobb problémához, amely gyakorlatilag megpecsételi a The Lord Of Steel sorsát. Nem szabad elmenni ugyanis amellett, hogy egész egyszerűen penetráns a sound. Ilyen mélyen búgó soundot utoljára Kyuss anyagokon hallottam. Oda illett, ide viszont nem. Ráadásul az azóta elhunyt Scott Columbust váltó régi/új harcostárs Donnie Hamzik (anno az eredeti Battle Hymnsen is ő csépelte a cájgot, másodszor pedig 2008-ban csatlakozott a csapathoz) dobjai is elég erőtlenül puffognak. Kár, mert dobjátéka magasan ver mindent, ami az 1992-es Triumph Of Steel óta Manowar albumon hallható volt. A háromnegyed órás anyagot a Hail Kill And Die zárja, melyet gyakorlatilag egy az egyben hallottuk már a Kings Of Metalon, ez ugyanis ugyanúgy a csapat lemez- és dalcímeiből felépített szöveggel operáló, hatásvadász himnusz, mint anno a Blood Of The Kings volt, épp csak mérföldekkel elmarad tőle.

Tizenegyedik soralbumával a Manowar visszanyúlt tehát legklasszikusabb korszakához, és a misztikus sallangot lenyesve leszállított nekünk tíz szögegyenes, direkt heavy metal dalt. Mivel azonban ezek minősége erősen hullámzó, a lemez is a Manowar életmű leggyengébb alkotásai között foglal helyet. Kár érte.

 

Hozzászólások 

 
+3 #18 MANOWAR 2012-08-03 09:11
Ők tettek elfogulttá :) Igazán nem tehetek róla, hogy képtelenek hibázni.
Idézet
 
 
-2 #17 JamesSmith 2012-08-02 18:09
Akkor csak jól sejtettem. :)
Idézet
 
 
+1 #16 MANOWAR 2012-08-01 10:41
Én pedig elfogadom a véleményeteket, de az enyém ugyanaz marad: a MANOWAR összes lemeze - beleértve a The Lord of Steelt is - zseniális! Hétfőn végre megkaptam a gyári CD-t is, így most szeptemberig teljes a sor :)
Idézet
 
 
-1 #15 Equinox 2012-07-31 19:28
Idézet - Nűnű:
Jómagam 1989 óta imádom a Manowart, imidzsestől, mindennel együtt. Miattuk lettem szerepjátékos, ők jártak az agyamban, amikor kartdal a kézben szikla tetjén pózoltunk, amikor gyúrok a termeben, amikor az erdő mélyén, kis tábortűz mellett alszunk ...
Ez a lemez nem fos, de nem is jó. Középszerű. Ha METALFORCES lenne ráírva, egy hallgatás után rávágnánk, hogy nem rossz, de többet elő sem vennénk.
Sajnos, így, hogy MANOWAR van ráírva, így sem veszem elő, pedig erőltettem sokat.
Számomra az van, hogy úgy látszik tíz év fog eltelni két Manowar lemez között, ez nem az. Ilyet akkor várnék el Joey-éktől, ha Korpiklaani módra évente fosnák ki az albumokat. Ezt a szintet évente tudnák hozni.

egyetértünk
Idézet
 
 
+3 #14 Nűnű 2012-07-31 13:24
Jómagam 1989 óta imádom a Manowart, imidzsestől, mindennel együtt. Miattuk lettem szerepjátékos, ők jártak az agyamban, amikor kartdal a kézben szikla tetjén pózoltunk, amikor gyúrok a termeben, amikor az erdő mélyén, kis tábortűz mellett alszunk ...
Ez a lemez nem fos, de nem is jó. Középszerű. Ha METALFORCES lenne ráírva, egy hallgatás után rávágnánk, hogy nem rossz, de többet elő sem vennénk.
Sajnos, így, hogy MANOWAR van ráírva, így sem veszem elő, pedig erőltettem sokat.
Számomra az van, hogy úgy látszik tíz év fog eltelni két Manowar lemez között, ez nem az. Ilyet akkor várnék el Joey-éktől, ha Korpiklaani módra évente fosnák ki az albumokat. Ezt a szintet évente tudnák hozni.
Idézet
 
 
+1 #13 JamesSmith 2012-07-29 15:09
Idézet - MANOWAR:
Conquer, az van, hogy nem is szándékozom túllépni a MANOWARon, mert ők immár 25 éve az életem része, sosem csalódtam bennük. Mindig heavy metalt vártam tőlük, meg hibátlan koncerteket, és mindig heavy metalt kaptam tőlük, meg hibátlan koncerteket. És nem azzal van bajom igazán, ha valakinek nem tetszik, amit csinálnak, hanem az olyan becsmérlő "kritikákból", mint hogy: "a lemez [email protected]" Ez ugyanis nem kritika. Viszont abban egyetértünk, hogy az új Testament baromi jó, ráadásul a feldolgozások is nagyon ott vannak. Ja, és az elfogultság akkor lenne igaz, ha csak a szám járna és nem is hallgatnám a MANOWARt, ám nem nagyon telik el úgy nap, hogy ne hallgatnám meg valamelyik albumukat. Mindenkinek további szép napot! Hail&Kill!


Jó. De remélem nem vagy elvakult és egy csöppet elfogult fan. :)
Idézet
 
 
+1 #12 conquer 2012-07-29 11:51
Erre én adtam egy pozitívat:)
Idézet
 
 
+13 #11 MANOWAR 2012-07-29 11:42
Conquer, az van, hogy nem is szándékozom túllépni a MANOWARon, mert ők immár 25 éve az életem része, sosem csalódtam bennük. Mindig heavy metalt vártam tőlük, meg hibátlan koncerteket, és mindig heavy metalt kaptam tőlük, meg hibátlan koncerteket. És nem azzal van bajom igazán, ha valakinek nem tetszik, amit csinálnak, hanem az olyan becsmérlő "kritikákból", mint hogy: "a lemez [email protected]" Ez ugyanis nem kritika. Viszont abban egyetértünk, hogy az új Testament baromi jó, ráadásul a feldolgozások is nagyon ott vannak. Ja, és az elfogultság akkor lenne igaz, ha csak a szám járna és nem is hallgatnám a MANOWARt, ám nem nagyon telik el úgy nap, hogy ne hallgatnám meg valamelyik albumukat. Mindenkinek további szép napot! Hail&Kill!
Idézet
 
 
-1 #10 conquer 2012-07-29 10:29
Idézet - MANOWAR:
Középszerű? Hm... Azért az is jelez egy bizonyos szintet, hogy az előző hozzászólásom máris két negatívat kapott :)
Nem baj, szerencsére ettől még a véleményem ugyanaz maradt..

kapott az már többet is , én csak egy elfogult arcot látok, aki még a nicknevében sem tud a bandán túl jutni..a lemez [email protected], ez van:). hallgatunk is mást, pl. új Testamentet..;]
Idézet
 
 
+1 #9 Palinkas Vince 2012-07-28 23:08
Érdekes anyag. Az első 3 szám baromi erős, a többivel meg hangulattől függően tudok vagy nem tudok mit kezdeni, a vége meg megint jó.
És akkor most Joey szereti a Kyusst? Nekem is ők jutnak eszembe folyton erről a basszus soundról. Még a végén kiderül, hogy nyitott zeneileg :)
Idézet
 
 
+8 #8 robidog 2012-07-28 15:58
Egy vicc brigád!
Idézet
 
 
+6 #7 Chris92 2012-07-28 13:59
Idézet - MANOWAR:
Középszerű? Hm... Azért az is jelez egy bizonyos szintet, hogy az előző hozzászólásom máris két negatívat kapott :)
Nem baj, szerencsére ettől még a véleményem ugyanaz maradt..


Én speciel pozitívat adtam rá mert ugyebár kinek mi tetszik. :))
Idézet
 
 
#6 MANOWAR 2012-07-28 13:12
Középszerű? Hm... Azért az is jelez egy bizonyos szintet, hogy az előző hozzászólásom máris két negatívat kapott :)
Nem baj, szerencsére ettől még a véleményem ugyanaz maradt..
Idézet
 
 
+2 #5 Chris92 2012-07-28 12:20
Az 1982 és 2002 között készület anyagaikkal semmi bajom aztán ráálltak erre az "ötévenként kiadunk egy középszerű cuccot" féle pályára, amit finoman szólva se tartok jónak. Ez számomra a leggyengébb munkájuk, mert még kiugróan jó számok sincsenek csak biztonsági játék
Idézet
 
 
-3 #4 MANOWAR 2012-07-28 11:45
Ez az album egyszerűen tökéletes! Kb. 100-szor meghallgattam, számomra megunhatatlan. Szól, mint az állat, a dalok nagyon eltaláltak, szóval zseniális a The Lord of Steel. Aki meg nem így érzi, semmi baj, annyi más hallgatnivaló van manapság...
Idézet
 
 
+14 #3 M 2012-07-27 20:45
én azért azon is csodálkozom, h van aki komolyan veszi ezt a bandát. a lemezhez nem szólnék hozzá. nálam abszolút értékelhetetlen , a feléig nem bírtam.
Idézet
 
 
+7 #2 feca 2012-07-27 15:34
Minden Manowar lemezben megtaláltam eddig azt a plusszt, amiért már 87 óta szeretem a brigádot. Ebben sajnos nem. Mi a szar ez a bőgőhangzás? Éppen meg lehet szokni, de....
2002-ig bármelyik Manóvár jöhet. Ezek után is!
Idézet
 
 
+9 #1 Nűnű 2012-07-27 14:00
Én bizony vastagon visszasírom a Gods of Wart.
Lehet, hogy azon sok volt a töltelék track, de voltak rajta klasszis dalok.
Ezen egy sincs.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anthrax - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Within Temptation - Budapest, PeCsa Music Hall, 2014. március 14.

 

Orphaned Land - Budapest, Club 202, 2013. október 4.

 

Stratovarius - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Wendigo - Budapest, Kultiplex, 2007. január 12.

 

Wendigo - Budapest, A38, 2005. április 29.